Spiritual balm in difficult times

Mindenütt jó, de legjobb otthon – lelki táplálék nehéz időkben

A híveknek hiányzanak a papok, a lelkipásztoroknak a hívek. Otthonunk, a templom most üresen áll. Mintha Szent Máté apostol és evangelista szavai erre az időszakra is szólnának: „Az elkövetkezendő nehéz napokban »zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked«” – Demkó István kisvárdai parókus atya gondolatai következnek.

Szöveg: Demkó István, fotó: P. Tóth Nóra2020. április 8. 17:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 95 napja íródott

Mindenki ismeri ezt a mondást, hiszen nagyszerű érzés, ha valaki átélheti a következőket: „Otthon az, ahova hazatérsz, ahol valaki vár… ahol kipihened magad, kipihenheted az életet, az embereket, mindent.” Az Isten Háza is egy olyan hely, ahol otthon érezzük magunkat. Túrmezei Erzsébet így szedte rímbe erről szóló érzéseit:

Otthonom a templom.
Ajtaján belépve mindig hazaérek,
Ismerősen csendül fülembe az ének,
Mintha minden hangja simogatás lenne!
Égi Atyám keze simogat meg benne.
 
Megterített asztal, -
éhező mellőle sose kel fel éhen,
megelégedhetik mennyei kenyéren:
élet kenyerével, élet italával,
igében, szentségben: Krisztussal magával.
 
Mesterem műhelye.
Azért keresem fel, hogy kezébe vegyen,
hogy régi emberből új emberré tegyen!
Hogy amíg templomát látogatom híven,
templommá formálja egész bűnös szívem!
 
Otthonom a templom.
Mennyei otthonom halvány földi mása,
drága tükörképe, szent hívogatása!
Míg egykor mennyei hajlékod befogad,
köszönöm, Istenem, földi hajlékodat!

Jó, hogy ebben a nehéz időszakban ilyen sok egyházi közvetítés van, de egyre többen átélik és mondják, most már „az én templomom az, ami nagyon hiányzik”! Az Isten mindenütt jelen van, de vannak templomok, melyek különösen szívünkhöz nőnek! Miért? Azért, mert egykor abban ült mellettem apám és anyám, nagyanyám, vagy nagyapám! Azért, mert ott ministráltam, ott voltam elsőáldozó, ott kötöttem házasságot, ott keresztelték gyermekemet és unokámat, ott sirattam el halottaim, ott szoktam hálát adni és fohászkodni, oda viszem betegségem, oda szánom kis adományaimat, megszoktam és megszerettem a papom (papjaim) beszédét és hangját, ott szoktam gyónni és áldozni, ott vannak a szeretteim, a barátaim! Ismerem a harang hangját, az ikonokat, a freskókat és díszítéseket, van egy hely, ami úgy érzem mindig vár engem: ahol leülhetek, vagy megállhatok! Emlékek, illatok, fények, könnyek, mosolyok és kézfogások kötnek hozzá, a közösségben észreveszik, ha hiányzom, ismerem a dallamokat. Egyszóval otthon vagyok!

Mi, papok sok telefont, üzenetet kapunk egyházközségünk híveitől, hogy a „templomunk és a papjaink egyre jobban hiányoznak”! Jól esik hallani ezt a jóságot! Nagyon várjuk, hogy újra megteljék az Úr Hajléka! Ti is hiányoztok (tetszenek hiányozni) nekünk! Ezért ebben a nehéz időszakban igyekszünk minél több „hazaival” is enyhíteni egyházközségünk tagjainak a templomuk utáni vágyódását! Ennek állomásai a templomokban felvett, onnan közvetített szertartások.

Lelkiatyaként pedig azt kérjük, hogy legyetek imádságos türelemmel és ne hagyjátok kivenni szívetekből a nagyhét lélekemelő lehetőségét és a legnagyobb örömhírt, amit húsvét igazsága hordoz magában!

Az elkövetkezendő nehéz napokban „zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked” (Mt 6,6) és mondd ki:

„Legyen meg a Te akaratod!”

Szöveg: Demkó István, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye

lelki táplálék




Hírek ebből a kategóriából

HERE YOU ARE: NEWS

BACK TO TOP


FOLLOW US ALSO IN THE SOCIAL MEDIA:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2020 Eparchy of Nyíregyháza

Development: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert