Betániától Emmauszig V. – Nagypéntek

Betániától Emmauszig V. – Nagypéntek

Ünnepi sorozatunkban a húsvétot és az azt megelőző állomásokat, a nagyhét eseményeit és üzenetét vizsgálja Betániától Emmauszig Orosz István Mokiosz diakónus atya. „Ezen a napon az evangéliumos könyvet a keresztről levett Krisztust ábrázoló síri lepellel befödözve visszük és helyezzük, a Szent Sírt jelképező virágokkal díszített asztalra. Most habár nem tudunk részt venni a körmeneten, de szívünkben a részvét az értünk szenvedett Jézus Krisztussal, indítson minket ez alkalommal is megtérésre és életünk megújítására, így mutassunk igazi hódolatot az értünk szenvedett Királynak.”

Szöveg: Orosz István Mokiosz, design: Zadubenszki Norbert2020. április 9. 23:10

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 168 napja íródott

Királyi imaórák

Az idő a keresztény számára nem csupán a születéstől a halálig tartó eseménysorozat, hanem lehetőségek sorozata, hogy az isteni életre való meghívásra válaszolva abban már most is részesüljünk, annak teljességében pedig örökre részesülhessünk. Ezért az Egyház fontosnak tartja, hogy az imádság által az időt megszentelje, azt az Istennel való kapcsolattartás szentségével, imádsággal megtöltse.

Az idő megszentelését szolgálják az imaórák, amelyek keretet adnak az imádságnak a nap folyamán a reggeli és esti istentisztelet között. Az imaórák beosztása a hagyományt követve az ókori időfelosztáshoz igazodik: az első imaórát reggel hatkor, a harmadik imaórát reggel kilenckor, hatodik imaórát délben és a kilencedik imaórát délután három órakor imádkozza az Egyház. Rendkívüli esetben, rendkívüli időkben, mint a Karácsony, Vízkereszt és Nagypéntek a négy imaórát rögtön egymás után végezzük, ezt nevezzük Királyi imaóráknak. Az egyes imaórákon a hétköznapitól eltérően a zsoltárok imádkozása mellett himnuszokat is éneklünk, illetve imaóránkként három szentírási szakaszt is hallhatunk: egy prófétai jövendölést, egy részletet Szent Pál apostol kijelölt leveléből, és egy evangéliumi szakaszt Krisztus Urunk szenvedéséről.

Sírbatételi vecsernye

Délután a sírbatételi vecsernyét végezzük, amely során szintén több szentírási olvasmányt hallhatunk: három ószövetségi szakaszt, amelyek az igaz szenvedésén és Mózes kereszt alakban kiterjesztett kezein keresztül Jézus Krisztus kínszenvedését ábrázolták elő, jövendölték meg; Szent Pál apostol a Korintusiakhoz írt leveléből a szakaszt, amelyben a keresztet, mint Isten ereje és bölcsességét tárja elénk; és az Evangéliumot Krisztus kínszenvedéséről. A szertartás végéhez közeledve történik szokásosan a körmenet az evangéliumos könyvvel, amely az oltáron Krisztus testét jelképezi. 

Ezen a napon az evangéliumos könyvet a keresztről levett Krisztust ábrázoló síri lepellel befödözve visszük és helyezzük, a Szent Sírt jelképező virágokkal díszített asztalra. Most habár nem tudunk részt venni a körmeneten, de szívünkben a részvét az értünk szenvedett Jézus Krisztussal, indítson minket ez alkalommal is megtérésre és életünk megújítására, így mutassunk igazi hódolatot az értünk szenvedett Királynak.

Az olvasmányok gyakorisága és ismétlődése segíthet minket, hogy tudatosítsuk, ami ezen a napon történt, azt nem lehet meg nem történté tenni, vagy közömbösen elmenni mellette. Amikor beleengedjük magunkat az események sodrába szinte érezhetjük a bűn, a gonoszság megállíthatatlan hömpölygését, amelyben mégis ott áll szilárdan és alázatosan Jézus Krisztus. Ez mégsem a gonoszság győzelmének a napja, hanem az üdvösségé, az élet győzelme már ekkor eldől.

Az első ember türelmetlenségével elfordult Istentől. Istentől elfordulni, más, „alternatív”, sokszor könnyebbnek, hasznosabbnak tűnő lehetőséget választani, ez a bűn. Isten az élet, ezért amikor az ember elfordult Istentől, elfordult, eltávolodott az élettől, ezért mondja Szent Pál is, hogy a bűn zsoldja (fizetsége, következménye) a halál (Róm 6,23). Az ember életének megmentéséhez, az Ádám óta tartó töredezettségének, Istenre való képtelenségének megszüntetéséhez, Jézus Krisztus a bűn, az önszeretet, a helytelen szeretet helyett az igazi isteni szeretetet valósítja meg. Jézus Krisztus, mint valóságos Isten, mint Isten Egyszülött Fia az Atyával egyetértésben hűséges a helyreállításra, szabadításra, megváltásra tett ígéretéhez, mint valóságos ember hűséges az Atyához egészen a kereszthalálig. Jézus Krisztus által az ember végre nem a maga módján, érdeke szerint, hanem isteni módra szeretett, úgy ahogy már a teremtésekor kellett volna.

Az embert a Paradicsomkertben a gonosz lélek, a türelmetlenségébe kapaszkodva, eltérítette Istentől. Elhitette vele, hogy Isten parancsa, amely türelemre int az, az Ő egyfajta hatalommal való visszaélése, a hatalmának a fitogtatása. Pedig a parancs, a türelemre való intés a gyermeke javát akaró nevelő szeretetének a jele. Krisztus Urunk ma a kínszenvedésben és kereszthalálában azt a türelmet valósítja meg, amely által újra Isten gyermekeivé tette az embert. Istent szeretni kitartóan türelmesen kell, mert a szeretet türelmes (1 Kor 13,4).

 Ma győz a türelem, ma győz a hűség, ma győz a szeretet, ma győz a keresztfán Jézus Krisztus.

Szöveg: Orosz István Mokiosz, design: Zadubenszki Norbert

Nyíregyházi Egyházmegye

Betániától Emmauszig




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2020 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert