Együtt az Istenszülővel VIII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel VIII. – lelki táplálék nehéz időkben

„Milyen jó, hogy mutatja nekünk az utat Mária az ő Fia felé. Az itt látható máriapócsi képen és másolatain is azt látjuk, hogy miközben egyik kezével tartja Jézust, a másikkal őrá mutat. Mert mutatja nekünk, hogy Jézus az „út, az igazság és az élet” (Jn 14,6), aki nélkül nem juthatunk az üdvösségbe. S milyen jó, hogy nem kell sötétben botorkálnunk, mert „az egész világra fénylő világosság” beragyogja nekünk az utat.”– rövid beszédekből álló sorozatunkban dr. Ivancsó István teológiai tanár, rókahegyi lelkipásztor nyolcadik elmélkedését olvashatják.

Szöveg: Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra2020. május 12. 06:00

[Üdvözlégy,] megéghetetlen bokor! Üdvözlégy, egész világra fénylő világosság!

Az egyik legrégebbi előképet említi a Paraklisz az Istenszülő Szűz Mária vonatkozóan akkor, amikor azzal köszönti, illetve örvendezteti meg őt, hogy „megéghetetlen bokornak” nevezi őt.

A Kivonulás könyvében olvashatjuk a történetet: Mózes meglátta az égő csipkebokrot: „Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el” (Kiv 3,2). Ekkor kapta a küldetést, hogy szabadítsa ki népét az egyiptomi rabszolgaságból, és ekkor mutatkozott be neki Isten: „én vagyok, aki vagyok” (Kiv 3,14). Egyházatyáink a lángoló, de el nem égő csipkebokorban az Istenszülő előképét látták. Liturgikus himnuszunk pedig így fogalmazza ezt meg: „mert valamint a csipkebokor lángolt bár, de nem égett el, úgy te is, mint Szűz szültél, és szűznek maradtál”. Az isteni terv felülmúlja az emberi gondolkodást! Mária szűz és érintetlen maradt a szülése előtt, a szülése alatt és a szülése után – amint az egyik legnagyobb atya, Damaszkuszi Szent János megfogalmazta róla, és ahogy énekeljük is: „megszülvén nekünk a világ Megváltóját… a szülés előtt szűz, a szülésben szűz és a szülés után is szűz voltál”. S az atyák arra buzdítanak, hogy ennek titkát nem kutatni kell, hanem leborulva, hódolni előtte.

Az „egész világra fénylő világosságnak” is nevezzük Máriát. Tudjuk, hogy világosság csak akkor van, ha meggyújtjuk vagy felgyújtjuk a fényt. Legyen szó akár egy gyertyáról, akár egy reflektornak a villanykapcsolójáról. Önmagától nincs világosság. Jézus úgy lehetett a „világ világossága” (Jn 8,12), hogy Máriától sugárzott ki. Mária ajándékozta a világnak az ő egyszülött Fiát, aki tőle vette fel az emberi természetét. Így ragyogja be nekünk Mária az egész teremtett világot.

Milyen jó, hogy mutatja nekünk az utat Mária az ő Fia felé. Az itt látható máriapócsi képen és másolatain is azt látjuk, hogy miközben egyik kezével tartja Jézust, a másikkal őrá mutat. Mert mutatja nekünk, hogy Jézus az „út, az igazság és az élet” (Jn 14,6), aki nélkül nem juthatunk az üdvösségbe. S milyen jó, hogy nem kell sötétben botorkálnunk, mert „az egész világra fénylő világosság” beragyogja nekünk az utat. Harminc évvel ezelőtt Hollandiában láttam először olyan autópályát, amelyik mellett végig ott voltak a villanyoszlopok, folyton világított a sárga fény. Egy életre megmaradt a látványa.

Hát így világít nekünk Mária is az üdvösségbe vezető utunkon folyamatosan.

 

Ezt olvasta már?

Együtt az Istenszülővel VII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel VI. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel V. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel IV. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel III. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel II. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel – lelki táplálék nehéz időkben

Szöveg: Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye

lelki táplálék, Paraklisz




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2020 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert