A pápa a diákokért és a tanárokért imádkozott a szerda reggeli szentmisében

A pápa a diákokért és a tanárokért imádkozott a szerda reggeli szentmisében

Az Úr öntsön bátorságot a tanulókba és az oktatókba, hogy haladjanak a tananyaggal a világjárvány idején – fohászkodott Ferenc pápa május 13-án, szerdán reggeli szentmiséjén. Homíliájában megállapította: a keresztény élet a kölcsönös megmaradás misztikája. Mi megmaradunk Jézusban, Jézus megmarad bennünk.

Forrás: Magyar Kurír, Vatikáni Rádió, fotó: Vatican News 2020. május 13. 17:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 139 napja íródott

Húsvét ötödik hetében szerdán reggel, amikor a Világegyház a Fatimai Szűzanya emléknapját ünnepli, a Szent Márta-házban erre a szándékra imádkozott a pápa: „Imádkozzunk ma a diákokért, a tanuló fiatalokért és a tanárokért, akiknek új módokat kell kitalálniuk, hogy haladhassanak a tananyaggal. Az Úr segítse őket ezen az úton, adjon bátorságot és sok sikert!”

Homíliájában a Szentatya a mai evangéliumi szakaszt (Jn 15,1–8) elemezte, amelyben Jézus ezt mondja tanítványainak: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. (…) Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek.”

Az Úr azt mondja, hogy maradjunk meg benne. A keresztény élet az, ha megmaradunk benne. Jézus a szőlő hasonlatával él, vagyis hogy úgy maradjunk meg benne, mint ahogy a szőlővesszők a szőlőtőn. Ez a megmaradás nem passzív, nem alszunk az Úrban. Cselekvő megmaradás ez és egyben kölcsönös is. Hogy miért? Azért, mert Jézus azt mondja: „Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok.” Tehát Ő is megmarad bennünk, nemcsak mi Őbenne. Kölcsönös megmaradás.

Ez a kölcsönös egymásban maradás misztérium, az élet gyönyörű misztériuma – folytatta elmélkedését a pápa. Igaz, a szőlővesszők a szőlőtő nélkül tehetetlenek, mert nem jut el hozzájuk az életet adó nedv, amire szükségük van ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjenek. Ám a szőlőtő is rá van szorulva a szőlővesszőkre, ugyanis a gyümölcsök nem a tőre vannak aggatva. Kölcsönösen szükségük van egymásra, ez a kölcsönös megmaradás eredményezi a gyümölcsöt. És ez a keresztény élet – tette hozzá a Szentatya. Igaz, a keresztény élet a parancsolatok betartása is, amit meg kell tenni. A keresztény élet a nyolc boldogság útján való járás, ezt is meg kell tenni. A keresztény élet az, ha irgalmas cselekedeteket hajtunk végre, ahogy az Úr az evangéliumban tanítja, ezt is meg kell tenni. De van más is: ez a kölcsönös megmaradás.

Mi Jézus nélkül nem tehetünk semmit, ahogy a szőlővesszők tehetetlenek a szőlőtő nélkül. Ő pedig úgymond nélkülünk nem tud semmit tenni, mert a gyümölcsöt a szőlővessző termi, nem a tő. Ez a kölcsönös megmaradás adja a bőséget, a termést.

Ferenc pápa ekkor megkockáztatott egy merész kérdést: Mi szüksége lehet a szőlőtőnek a szőlővesszőkre? Az, hogy gyümölcsöt hozzanak. Miért van szüksége ránk Jézusnak? A tanúságtételünk miatt.

Amikor az evangéliumban azt mondja, hogy legyünk világosság, így fogalmaz: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16)

Ez azt jelenti, hogy Jézusnak szüksége van a mi tanúságtételünkre. Arra, hogy tanúskodjunk az ő nevéről, mert a hit, az evangélium a tanúságtétellel növekszik.

Jézusnak szüksége van a mi tanúságtételünkre, hogy az Egyház növekedjék. Ez tehát a kölcsönös megmaradás misztériuma. Jézus, az Atya és a Szentlélek bennünk marad, mi pedig megmaradunk Jézusban.

Jót fog tenni nekünk, ha elgondolkodunk ezen: megmaradni Jézusban, Jézus pedig megmarad bennünk. Megmaradni Jézusban, hogy eljusson hozzánk az éltető nedv, az erő, hogy megigazuljunk, megkapjuk az ingyenességet, hogy termékenyek legyünk. Ő pedig bennünk marad, hogy erőt adjon, és ezáltal gyümölcsöt teremjünk, megadja nekünk a tanúságtételhez szükséges erőt, amely által növekszik az Egyház. Jézussal való kapcsolatunk bensőséges, misztikus, szavak nélküli kapcsolat. „De atyám, hagyjuk ezt a misztikusokra!” – mondhatja valaki. Nem, ez mindannyiunknak szól! Apró gondolatokkal: „Uram, tudom, hogy te vagy: adj nekem erőt, és megteszem, amit mondasz.” Ez a bensőséges párbeszéd az Úrral. Az Úr jelen van, bennünk van, az Atya bennünk van, a Lélek jelen van bennünk: megmaradnak, de nekem is meg kell maradnom bennük.

A pápa így fohászkodott: Az Úr segítsen megértenünk, megéreznünk ennek a megmaradásnak a misztikáját, amit Jézus úgy kér tőlünk.

Sokszor, amikor a szőlőtőről és a vesszőkről beszélünk, megállunk a szőlőműves, az Atya alakjánál, foglalkozásánál. A termő ágat megmetszi, amelyik nem hoz termést, azt levágja. Ez igaz, de nem minden. Van más is. Ez a segítség: a bizonyítékok, az élet nehézségei, azok a korrekciók, amiket rajtunk végez az Úr. De ne álljunk meg itt – biztatott a Szentatya. A szőlőtő és a szőlővesszők között találjuk ezt a bensőséges megmaradást. Nekünk, szőlővesszőknek, szükségünk van az életnedvre, a szőlőtőnek pedig a gyümölcsökre, a tanúságtételre – mondta végül a szerda reggeli szentmisén Ferenc pápa.

A pápa a híveket lelki áldozásra buzdította, a szertartást szentségimádással és eucharisztikus áldással zárta, majd elimádkozta a Fatimai Szűzanya imájának két versszakát.

Forrás: Magyar Kurír, Vatikáni Rádió, fotó: Vatican News

Nyíregyházi Egyházmegye

Ferenc pápa




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2020 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert