Kiemelkedő ünnepünk, pünkösd a 12 lítiás ünnep egyike, így a mai vecsernyében is elvégeztük e buzgó imádságot. A lítia szóval tehát viszonylag gyakran, évente legalább 12-szer találkozhatunk egy-egy ünnep fontosságának a fokmérőjeként. Teljesen jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mi is az a lítia. A szertartás magyarázatát Orosz István Mokiosz diakónus atya megfogalmazásában olvashatják.
Jelentése, felépítése
A lítia görög eredetű szó, jelentése: buzgó imádság. A bizánci rítus nagy családjába különböző nyelvű és történelmű, Rómával közösségben lévő („katolikus”) és közösségben nem lévő („orthodox”) egyházak tartoznak. Emiatt egy-egy szertartás esetében is kisebb-nagyobb eltéréseket figyelhetünk meg. A lítia szertartása a bizánci rítusban több alkalomból és különböző terjedelemben is előfordulhat.
Teljes formájában három mozzanatból áll: a tömjénezéssel és himnuszok éneklésével kísért szentélyből való kivonulásból; könyörgésekből, és az azokat lezáró imádságokból, valamint a kenyéráldásból. Magyar görögkatolikus egyházunkban a lítiát leggyakrabban a 12 legnagyobb ünnep alkalmából végezzük a nagy alkonyati istentisztelet keretében.
Eredete
A lítia nagyon régre vezethető vissza, leggyakrabban valamilyen csapás esetén tartották ezt az engesztelő és segítségkérő imádságot. A lítia szertartása korábban körmenettel, a templom épületén kívülre vonulással kapcsolódott össze, de a történelem folyamán több okból kifolyólag a templomba szorult ez a szertartás. A templom körüli körmenetből, az előcsarnokba tartó körmenet lett, majd a legnyugatibb még arra alkalmas tere, hogy elférjen egy asztalka és körülötte a szolgálattevők. A szentélyből a templom legnyugatibb, vagyis a bűnös, még meg nem tért világot jelképező helyébe való kivonulás után megvalljuk méltatlanságunkat és kérjük Istent, hogy ha elfelejtkeztünk arról, hogy minden jó tőle származik, vegye át újra Ő az irányítást az életünk minden szegletében és szentelje meg azt.
Megáldott javak
A lítiához, vagyis a kivonulással társult buzgó, bűnbánati jellegű imádsághoz kapcsolódott a kenyéráldás szertartása. Leginkább erre gondolunk, amikor a lítia szót halljuk: a szép, aranyszínű lítiás készleten lévő kenyérre, búzára, borra és olajra, valamint azok megáldására.
A kenyér, a búza, a bor és az olaj megáldása alkalmával tudatosítjuk, hogy mindennapi szükségleteink, vagyis egész életünk Isten kezében van. A megáldott javak szétosztásra kerülnek, legtöbbször csak jelképesen, de így is fontos szem előtt tartani, hogy az Istentől kapott megbocsájtás és áldás lényege, hogy azt megosszuk felebarátinkkal.
Lítia: alkalom a hálaadásra és a nagylelkűségre
A nagy ünnepeinken tartott lítia számomra iránymutatás, rávezetés arra, hogy az adott ünnep alkalmával rendbe szedjem, a helyes vágányra igazítsam a teremtett világhoz való viszonyomat.
A lítia emlékeztető, hogy az életet és minden ahhoz szükségest a jóságos Isten kezéből kapok, ezért azt, amennyire csak esendőségemből telik, hálaadással, hozzá méltóan kell használnom és megosztanom. Az Egyházunk a lítia szertartásával így újra és újra ráirányítja figyelmünket az igazi keresztény ünneplés két fontos elemére is: a hálaadásra és a nagylelkűségre.
Szöveg: Orosz István Mokiosz, fotó: P. Tóth Nóra
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
||||||
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |
31 |