A mi lelkünk milyen föld? Jó termést hozó? – lelki táplálék minden időben

A mi lelkünk milyen föld? Jó termést hozó? – lelki táplálék minden időben

A pünkösd utáni 21. vasárnapon Jézus magvető példázatának tanítása nyomán Tamás Ferenc kisvárdai segédlelkész atyában megfogalmazódott gondolatokat olvashatják.

Szöveg: Tamás Ferenc, fotó: P. Tóth Nóra2020. október 25. 04:50

Volt egyszer egy asszony, aki már néhány hónapja kórházban feküdt a legsúlyosabb betegeknek fenntartott szobában. A szobája széles ablakából nagyon jól lehetett látni egy hatalmas juharfát, amit minden egyes nap csodálattal nézett.

Az ősz már nekilátott narancsvörösre színezni a juharfa leveleit. Egyiket a másik után. Aztán a levelek elkezdtek lehullani. A fa sóvárgó karokként nyújtotta az ég felé csupasz és sötét ágait.

- Az utolsó falevél – mondta a haldokló asszony – amikor az utolsó levél lehull, én is meghalok.

Nagyon gyenge volt, éppen csak annyira tudta felemelni a fejét, hogy az ablak felé pillanthasson. Reggeltől estig a fát figyelte, szorongva, mert úgy érezte, minden egyes lehulló levéllel az ő életereje is egyre fogy. Végül a fán már csak egyetlen falevél maradt. Az asszony jól látta a kórházi szoba ablakán át.

Egy éjjel rettenetes vihar söpört végig a városon, fákat, hirdetőoszlopokat, jelzőlámpákat kidöntögetve. Hajnalban az asszony úgy érezte, hogy eljött élete utolsó napja. Az ablak felé fordult, de csoda történt, mert a falevél, az utolsó falevél még mindig ott volt a fa ágán rajta! Szembeszállt a viharral! És győzött!

Az asszonyt a remény hulláma öntötte el. Dacos, vad erő járta át „Ha a törékeny kis falevélnek sikerült ellenállnia az erőszakos forgószélnek, akkor én is le tudom győzni a betegséget” gondolta magában. Napról napra jobbak lettek az eredményei, és pár héttel később a saját lábán hagyta el a kórházat, mert sikerült legyőznie a betegséget, amiben szenvedett, amibe majdnem belehalt.

Krisztusban Kedves testvérek!

A hitünk az, ami ember feletti erőt, önbizalmat, kitartást, reményt, vagy valamilyen célt, kiutat tud számunkra adni a legnehezebb időkben, de legfőbbképpen a hitünk az, aminek a segítségével a Jóisten segíteni tud nekünk, vagy éppen csodát tud tenni velünk, de nemcsak velünk, hanem akár az imánkba foglalt általunk szeretett személlyel, személyekkel is.

Érdekes, hogyha megnézzük Jézus Krisztus csodatetteit, akkor észrevehetjük, hogy mielőtt meggyógyított volna valakit, meg akart bizonyosodni arról, hogy van-e benne hit, vagy mondhatnám úgy, hogy meg akart bizonyosodni arról, hogy az adott személy tényleg hisz-e benne, hogy képes-e ezt a csodát, az adott kérést teljesíteni, és hogyha erről tanúbizonyságot nyert, csak akkor vitte végbe a csodás tettet.

Így volt ez a két vak meggyógyításánál is, amikor Jézus Krisztushoz odalépnek, hogy gyógyítsa meg őket, adja vissza a látásukat, akkor mielőtt eleget tett volna a kérésüknek megkérdezi tőlük „Hiszitek, hogy meg tudom tenni, amit kértek?”, a válasz „Igen, Uram!”, és a válaszuk után jön a csodás gyógyulás. Vagy amikor a Beteszda fürdőnél 38 éve inaszakadt férfihez lépett oda Jézus Krisztus, és megkérdezte tőle „Meg akarsz gyógyulni?”és mikor megbizonyosodott róla, hogy tényleg szívből szeretne újra egészséges lenni, akkor meggyógyította. Márk evangéliumában a holdkóros ördöngösnek azt mondja Jézus Krisztus „Minden módjában áll annak, aki hisz”. Először a mi válaszunkra, a mi elhatározásunkra van szükség, és akkor Isten kiárasztja ránk kegyelmét, ha kérjük, és igaz hittel kérjük.

Jézus Krisztus azt mondja Máté apostol evangéliumában: „Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!” Az Isten-kapcsolatunk, az Istenbe vetett hitünk az a kincs, amit első lélegzetvételünktől, az utolsóig védenünk, óvnunk és vigyáznunk kell, mert mindannyian Isten gyermekei vagyunk még akkor is, ha adott esetben másképp érezzük.

A mai evangéliumi szakaszban hallhattuk a magvetőről szóló evangéliumi történetet, amelyben a magvető kimegy vetni, és a négy fajta talajba esnek az általa elvetett magok: az útszélére, a köves talajba, a szúrós bogáncsokkal teli földbe, és a jó földbe. És melyikben lel igazán otthonra az a kis aprócska mag? A jó földben, amelyről azt mondja „A jó földbe hulló szemek azok, akik tiszta és jó szívvel hallgatják a tanítást, meg is tartják és kitartásukkal gyümölcsöt teremnek.” Tegyük fel magunknak a kérdést: A mi lelkünk milyen föld? Hogyan építjük be a mindennapi életünkbe az Isten szavát? Mennyire tartjuk meg az isteni parancsokat, törvényeket, előírásokat? Miért imádkozunk? Csak megszokásból, vagy azért mert ténylegesen bízunk abban, hogy az imádságaink meghallgatásra találnak?

Minden egyes nap dolgoznunk kell azon, hogy jó földdé legyünk, hogy igazán jó termést tudjunk teremni. Ezt csak befektetett munkával fogjuk elérni, mert mint ahogy a jó földért is minden évben szántással, és különböző földmunkákkal dolgoznak a gazdák, hogy tápanyagban dús talajt készítsenek, úgy nekünk is, a rendszeres gyónással, a szent áldozással, az imádsággal, templomi szertartásokon való részvétellel kell a lelkünket karban tartani. Ezek segítségével tudunk jó földnek megmaradni. A jó földből is, ha elhanyagoljuk, lehet köves talaj, de a köves talajból is lehet jó földet készíteni. Nekünk kell eldöntenünk, hogy milyen talajjá akarunk válni, hogy milyen termést akarunk az aratás idejére teremni.

Kedves Testvérek!

Először merjünk jó emberek lenni, kiválva a tömegből az igazi értékeket óvni, és védeni, mert akkor tudunk igazán jó keresztényekké válni. Merjük a mindennapi problémáinkat, bajainkat, nehézségeinket a Jóisten tenyerébe helyezve, az Ő kezét fogva, és segítségében bízva megélni. Ha igazán hiszünk benne, hogy Isten megsegít bennünket, és hallgatunk a tanácsaira, akkor sokkal könnyebb lesz az a teher, amit cipelünk. Mint ahogy a mondás mondja, megosztott öröm dupla öröm, de megosztott nehézség, vagy bánat az fél bánat.

Szöveg: Tamás Ferenc, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye

lelki táplálék




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2020 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert