Spiritual balm at all times

Rég nem látott ismerősök találkoznak ilyenkor, távoli rokonok is eljönnek, hogy emlékezzenek. Hányszor és hányszor hangzik el ilyenkor, hogy „régen minden másképp volt”. Elhunyt szeretteink a sokszor megszépült múltat képviselik. Hányféle sors, régi történet, göröngyös életút megelevenedik ilyenkor. Visszagondolva ezekre hol könnyek szöknek a szemeinkbe, hol szelíden mosolygunk csupán. Végül minden lezárul, minden nehézséget megszépít a szép virág, ami a sírra kerül, s mindennek a végére oda kerül a remény, mint a sötétben világító gyertyaláng. Ez a gyertyaláng a jövő világosságából hoz elénk valamit. A gyertyaláng a sötétben, a hidegben meghittséget, otthonosságot, a melegség érzetét teremti meg egy szempillantás alatt. Ez a gyertyaláng szimbóluma igazi világosságunknak, Jézusnak, aki az első a halottak közül a feltámadásban, és aki egyedül képes nekünk is a boldog feltámadást megadni! Ez a gyertyaláng hirdeti, van örök élet, a síron túl is van tovább!
A sírkövek előtt hány és hány fohász és imádság is felhangzik! „Bocsásd meg a mi vétkeinket!” – érezzük, hogy Istenünknek van hatalmában egyedül sebeinket begyógyítani. Nemcsak szép emlékeket őrzünk ugyanis, hanem sokszor fájdalmas sebeket is elhunyt szeretteinkkel kapcsolatban, és szomjazzuk a belülről-felülről jövő megbékélés hűsítő forrásvizét ezekben. Utólag mindent tisztábban lehet látni, a távolság bölcsebbé tesz, s talán megbocsátóbbá is! Milyen jó lenne átélni, hogy Isten irgalma összefog, átkarol és kibékít bennünket! „Bocsásd meg a mi vétkeinket!” A sírkő felkiáltó jel is egyben, amíg van időnk, béküljünk meg mindenkivel, mert mennyivel könnyebb e terhek nélkül élni! A sírkő felkiáltó jel is, betelik az én időm is, mindent szépen elrendezni magam körül, amíg lehet… Isten szép országába vezető utunk a megbocsátás köveiből van kirakva. Ha ebben az életben csak kevéssé ízlelhettük meg ennek az országnak a boldogságát, hát legalább az eljövendőben hadd nyerhessük el mindazokkal együtt, akik fontosak számunkra! Isten szép országában elhunyt szeretteink és mi is hadd éljünk, éljünk, éljünk…
Emlékezünk, találkozunk, imádkozunk, élők és holtak, mi mind összetartozunk!

Szöveg: Molnár Zoltán, fotó: dr. Papp Angéla

Nyíregyházi Egyházmegye