Kinek a kezében az életem, kit akarok szolgálni? – papnövendékek lelkigyakorlatoztak Máriapócson

Kinek a kezében az életem, kit akarok szolgálni? – papnövendékek lelkigyakorlatoztak Máriapócson

Olyan sok időt töltünk testünk ápolásával és edzésével. Előfordulhat talán, hogy meg is feledkezünk arról, hogy az ember nemcsak test, hanem a test és lélek egysége. Így fizikumunk edzése mellett lelkünket is karban kell tartanunk. Nekünk, papnövendékeknek különösen fontos ez a lehetőség, ugyanis ezek az alkalmak erősítenek meg bennünket a későbbi szolgálatainkra. – Rojkovich Ágoston, harmadéves papnövendék beszámolója a Görögkatolikus Papnevelő Intézet őszi, zarándoklattal egybekötött lelkigyakorlatáról.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye, szöveg: Rojkovich Ágoston, fotó: Bodogán Mátyás2020. november 9. 21:10

A 2020-as évi lelkigyakorlatunkat Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök atya tartotta. Máriapócsra gyalog, a Mária útvonalon keresztül érkeztünk. Fontosnak tartom ezt a fizikai megpróbáltatást is egy ilyen lelkigyakorlaton. Szerintem nagyban hozzájárul a későbbi lelki teljesítményünkhöz.

Lelkigyakorlatunk a ceruza öt tulajdonságára lett felépítve. Mindegyik nap végig vettük egy tulajdonságát. Engedjék meg, kedves Olvasók, hogy jegyzetemből – a teljesség igénye nélkül – megosszak Önökkel néhány gondolatot:

Az első tulajdonság, hogy a ceruza értéke nem az anyagában van, hanem abban, hogy kinek a kezében van. Olyan kérdésekre kerestük a választ, mint például: az én életem kinek a kezében van? Kit akarok szolgálni? Fontos és alapvető kérdések ezek, melyeket úgy gondolom mindannyiunknak tisztázni kell magában élete során. A következő tulajdonság, hogy ha írunk vele, akkor kopik a hegye. Ebben a fejezetben a kiégésről hallhattunk tanítást. Püspök atya felhívta a figyelmünket, hogy mi orvosoknak készülünk: lelki orvosoknak. Feladatunk az emberek lelkének gyógyítása lesz. Igen ám, de a ceruza el is tud törni… Jézus nyíltan beszél arról, hogy szenvedni fog. Vajon mi készen vagyunk arra, hogy igyunk abból a kehelyből? Jézus mindannyiunkat a következőre hív:

„Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.” Mt 16,24

A következő, amivel foglalkoztunk az a ceruza értéke. Az értékét a belsejében lévő grafit adja. A grafit a mi belső életünk. Imádságunk, kapcsolatunk Jézussal. A keleti atyák tanítása szerint Ábel püspök atya három lépcsőfokot tárt elénk az imádsághoz vezető úton. Ez a figyelem, az alázat és a bűnbánat. Ezek gyakorlásával fejleszthetjük kapcsolatunkat az Úrral.

A ceruza tulajdonsága az is, hogy nyomot hagy maga után, s a nyomát ki lehet radírozni. Sokszor érezzük, hogy jó lenne kitörölni dolgokat. A szép az egészben az, hogy van, amit kitörölhetünk. Ugyan nem nyomtalanul, de van lehetőség a változásra és változtatásra: nem mindegy, hogy szép vagy csúnya nyomot hagy. A mi életünk is nyomot hagy másokban, a világban, de nem mindegy, hogy milyet. Igyekezzünk, hogy életünk szép nyomot hagyjon maga után (másokban és a világban).

Az elmélkedések mellett szertartásokat végeztünk, bejártuk a Boldogságok útját, gyakoroltuk a belső imádságot, az Istenre való figyelést. Egyik nap, a temetőben a parasztáz szertartását végeztük, ahol a halálon, múlandóságon elmélkedtünk. Ez a nap ihlette meg Marczi András negyedéves papnövendéket. Verse így hangzik:

Marczi András: Titok

 

Enyhe őszi napon holtak kertjében,

Bárgyú ifjú áll talpig feketében,

Kérdéseire a választ buzgón keresi,

Szemét egy elhagyott sírhantra szegezi.

 

Kis kereszttel néz farkasszemet,

Köztük a táv egy emberemlékezet.

Gyomos, gazos síron egy kopott művirág,

A kereszt üres, névtelen e világ.

 

Kit rejtegetsz te sötét sírgödör?

Egy idős urat ki betegséggel pörölt?

Egy szelíd anyát ki szülésbe halt bele?

Egy gyermeket kinek élte hamar vége lett?

 

Egy drága nagymamát ki sokat imádkozott?

Egy papot ki éltében lelkeket hordozott?

Egy apát ki a családért keményen dolgozott?

Egy keresztényt ki a világba csendesen fényt hozott!

 

Akárkit rejthetsz, jelzed az utat,

S hogy minden élet egy cél felé mutat.

El kell számolni s a tulajdont itt hagyni,

Életünk művéért ítéletet kapni.

 

Titkok tengerében folyik a mi létünk,

S minden síron át a túlvilágra nézünk.

Rejtsen az bárkit, egyet jelez nekünk:

Hogy itt, e Földön nincs kibérelt helyünk.

 

Felsóhajt az ifjú s békében nyugtázza.

Kérdése válaszát e sírnál megtalálta.

Egy feladat van: szeretetben élni,

S ha eljön az idő csendben hazatérni.

 

A lelkigyakorlat meghatározó volt mindannyiunk számára. A belső formálódás, átalakulás hosszú és olykor nehéz út, ehhez kaptunk szempontokat, tanácsokat, segítséget, hogy papi szolgálatunkat minél inkább tudjuk Isten dicsőségére művelni.

Végezetül pedig szeretném megköszönni a növendékek nevében Szocska Ábel püspök atyának és mindazoknak, akik lehetővé tették a lelki feltöltődésünket és megszilárdítottak hivatásunkban!

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye, szöveg: Rojkovich Ágoston, fotó: Bodogán Mátyás

Nyíregyházi Egyházmegye

papnövendék, lelkigyakorlat, Szocska Ábel,
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2020 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert