Az a fontos, ami a lelkünkben van – karácsonyi ünnepvárás a Varga családban

Mézeskalácssütés, -díszítés, karácsonyi dekoráció, fahéjillat, karácsonyi énekek és mondókák tanulása, karácsonyi zene, kreatív munkák a gyerekekkel, jótékonykodás és templomba járás: minden úgy történt a Varga családban az advent során, mint eddig.

A járvány azonban felülírja a karácsonyi eseményeket. A család háziasszonya, négy kisgyermek édesanyja, Krisztina (36) tudja, hogy idén csak a kapuig mehetnek, amikor a kilencvenéves dédihez és a négy nagyszülőhöz kántálni indulnak a családdal, ha nem akarnak a kézműves lekvár és szörp mellett, melyeket Krisztina saját maga készít, – ne adj Isten – valamilyen vírust is átadni.

A 2020-as karácsonyt megelőző években a gyermekek jelenléte, a közös ünneplés maga volt az ajándék az idősebb generációk számára: a legszebb, amit adhattak nekik gyermekeik, unokáik. Most ez is változott. Hónapok óta azért vonják meg a nagycsalád generációi egymástól társaságukat, nehogy valamilyen vírussal fertőzzék meg szeretteiket, így a korlátozások feloldása ellenére a szentestén sem fognak együtt ünnepelni az idősebbekkel a fiatalabbak.

A család hat tagja a járvány második hullámában is aktív maradhatott: a négy gyermek – László(2), Veronika(3), Karolina(5 és fél), Krisztina (7 és fél) – közösségbe járt, kettő közülük igazolt versenyző, tehát az edzéseken is rendszeresen részt vettek. Látogatásomkor, december 21-én – munkás hétköznap lévén – a család férfi tagjaival nem is találkoztam: László (2) a bölcsődében karácsonyi mézes-sütésen, László (37) munkahelyén állt helyt az adventi időszak utolsó napjaiban.

Pedig a család karácsonyi hagyományairól az édesapa, László is tudna mesélni: családja ruszin gyökerű, a rokonságában, felmenői között áldozópapok is éltek, édesanyja pedig a Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat vezetőjeként rendszeres vallásgyakorló a Nyíregyháza-örökösföldi görögkatolikus templomban. Krisztina szintén vallását gyakorló, görögkatolikus családból származik, számára is természetes volt a kezdetektől, hogy az ünnepeket méltóképp, s az ünnep lényegéhez közeledve tartsák meg. A gyerekek számára is ezt szeretné átadni:

„Minden ünnepkörhöz kapcsolódóan megtaláljuk azokat a vallási hagyományokat, melyeket ápolunk és fenntartunk mai napig, ezeket megünnepeljük, megemlékezünk róluk, hogy hitünk élő hit maradjon és a gyerekeink is ebbe nőjenek bele.” – mondja Krisztina.

Mindaz az előkészület, melyet a hatgyertyás adventi koszorú mellett a három lányával és egy fiával hétről hétre megtesz, ezt a célt szolgálja. Az a fontos, ami a lelkünkben van, hogy milyen hajlandóságunk van észrevenni a körülöttünk lévő (nem anyagi értelemben vett) értékeket, hogy hálásak tudjunk lenni azért, amink van, ami körülvesz bennünket. Krisztina Lászlóval erre tanítja a négy gyermeküket, akik számára természetes immár az is, hogy az advent során segítenek a rászorulóknak – ők maguk a Mikulás csomagjaikból ajánlanak fel édességeket évről évre azoknak, akiknek nincs.

„Nem attól lesz szép az ünnep, hogy meg van pucolva az ablak, vagy mindenütt szép a világítás a házban. Az ünnep lényege számomra az előtte lévő hathetes készülődési időszak, mikor figyelünk másokra: a szegényekre, arra, akinek nincs, s a másokra való odafigyelés által befelé is figyelünk. Mindezt azért, hogy lelkünk felkészüljön a Kisjézus érkezésére.”

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye