Vízkereszt ünnepén nem csak a templomban zajlik vízszentelés. A természetes vizek mellett elhelyezkedő települések egyházközségeinek lelkipásztorai gyakran vállalkoznak arra, hogy megszenteljék az élővizet. Timáron is hagyomány ez. Revák István atya idén is megszentelte a Tiszát.
Az Evangélium szavaiból kiindulva kezdte beszédét Revák István timári helyettes lelkész atya a vízkereszti ünnepi Szent Liturgián:
„A nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott.” Mt4,16
Ez az üzenet, melyet már Izajás próféta is megfogalmazott, Krisztus után 2021 évvel is érvényes: mintha rólunk, a mai kor emberéről szólna – folytatta István atya.
A ’sötétségben ülő nép’ kifejezés értelmezését több nézőpontból vizsgálta: a nép kényelmes, ellustult, lelki szempontból az igénytelenség felé sodródik; de az is lehet, hogy nincs hozzá ereje, képessége, hogy a sötétséget elűzze. „Ez a sötétség sok mindent jelenthet: válságot, reménytelenséget, kilátástalanságot, adósságot, egy vírust, vagy munkahelyváltást.”
Ebbe a sötétségbe érkezik Krisztus, aki önmagát is a világ világosságának nevezi. Revák atya számba vette a világossághoz kötődő bibliai kifejezéseket is.
„Krisztus az, aki megszünteti az életünkben lévő sötétséget, az „én” sötétségeit, lelki görcseit, melyeket magunk nem tudunk megoldani: szavain, tanításán, az evangéliumon, csodáin, kereszthalálán és feltámadásán keresztül” – mondta.
„De nekem is kell akarnom a változást” – erősítette a hallgatóságot, s azt a gondolatát osztotta meg a hívekkel, mely szerint „az Isten, amikor megalkot bennünket, mindannyiunk zsebébe beletesz egy doboz gyufát”. Felidézte azt a képet, ahogyan a sötétben egymás után meggyújtja valaki a gyufát, mely ideig-óráig megnyugvást jelent, de miután az összes elfogyott, a félelem megsokszorozódik az ember szívében. Mert fel kell ismernünk: a gyufa valójában, akárcsak a talentumok „lehetőség, hogy valami nagyobbat, maradandóbbat, jobbat kezdjünk az életünkkel, nem megoldás, hanem lehetőség.”
A sötétségeink elűzésének első lépése pedig az, amire Krisztus is hív nyilvános fellépésének kezdetekor: a megtérés, a metanoia – visszafordulni a rossz útról, helyes útra térni.
A templomi szertartást követően processzióban vonultak a Tisza partjára, ahol Revák István atya megszentelte a folyóvizet, az abból merített vízzel pedig meghintette a jelenlévőket.
Az egyházközség karitászcsoportjának köszönhetően forró teával és pogácsával vendégelték meg a jelenlévőket.
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 | |
7 | 8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 | 16 | 17 |
18 | 19 |
20 |
21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 |
27 |
28 | 29 | 30 | 31 |