(Nem csak) böjti könnyek – lelki táplálék minden időben

(Nem csak) böjti könnyek – lelki táplálék minden időben

„A könnyek gyógyítanak. De mintha ez is másként történne, mint régen. Valamikor naivan úgy hittem, az Isten ölébe hulló könnyek seperc alatt száradnak, nyomuk sem marad. Volt aztán idő, amikor a könnyek fátyla megvastagodott, talán meg is fagyott, s nem láttam mögöttük itatósnak az Isten szívét” – Obbágy László kertvárosi parókus atya gondolatait olvashatják.

Szöveg: Obbágy László, fotó: https://www.teahub.io/2021. február 10. 16:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 1332 napja íródott

A böjtre készülve, majd a böjtidőben többször kerül szóba imádságainkban a sírás. A tisztes bűnbánatra törekvés velejárója az érzés, a törekvés: bűneink miatt újra meg újra kérnünk kell a tisztító, a lelkünket átmosó könnyek adományát.

Mostanság azonban másról is szó van. Mintha erősebben, mintha több oldalról szorongatná torkunkat/szívünket a sírás. Úgy tűnik, a lélek anatómiájában is igaz: ha valamilyen szennyeződés kerül a szembe, a könnymirigyek több könnyet termelnek. Bénító, sírásra indító fájdalommal küzdünk, korábban kevéssé ismert kínnal, könny-ingerrel, amely a világ siralmas állapota meg a tehetetlenség okán érzett keserűség miatt uralkodik el a lélek könnymirigyeinek bugyraiban.

Hiszkija könnyei csordulnak a szívünkből.

A bibliai leírás szerint Hiszkija (liturgikus imáink fordításában Ezekiás) király halálos beteg lett. Arccal a fal felé fordulva könyörgött az Úrhoz: „Ó, Uram, emlékezz rá, milyen hűségesen, mennyire osztatlan szívvel jártam színed előtt, azt tettem, ami kedves a szemedben!” Nem szemrehányó, de sokmiértes az imádság, amelyben – a fal felé fordulva – „keserves sírással sírt” Hiszkija. 

Ez a fal felé fordulás lehet a könnyeit a nyilvánosság előtt szégyellő férfiember magatartása. De nekem inkább úgy tűnik: a királyt ebben a helyzetben egyszerűen nem érdekli a külvilág, egyedül akar lenni az Istenével. Ahogy a gyermek bekuporodik az anyja ölébe, és semmi nem érdekli az ő közelségén kívül, úgy keresi Hiszkija – könnyei árjában, megrendülten – a gyógyítót, az erőst, az élet Urát.

Hiszkija könnyei látszólag nem illenek a királyhoz; nem illenek a paphoz sem. Hátat fordítani a világnak, hátat fordítani a ránk bízottaknak szánalmas stratégia, éretlen menekülés. Lenne. De látszat, hogy a könnyekkel küszködő, a sírva imádkozó hátat fordít. Hiszen nem az el-, az odafordulás mozdulatát keresi; befelé fordul, befelé könnyezik. Mondhatnánk akár úgy is: fölfelé fordul, fölfelé folynak a könnyei.

Aztán szól az Úr: „Hallottam imádat, s láttam könnyeidet. Lásd, meggyógyítalak.” A könnyek gyógyítanak. De mintha ez is másként történne, mint régen. Valamikor naivan úgy hittem, az Isten ölébe hulló könnyek seperc alatt száradnak, nyomuk sem marad. Volt aztán idő, amikor a könnyek fátyla megvastagodott, talán meg is fagyott, s nem láttam mögöttük itatósnak az Isten szívét. Nem ismertem még az isteni könnycsatorna titkát, Jeremiás tudását, akihez így szól az Úr: „Titokban sírok majd gőgötök miatt, és szememből patakzik a könny…” Ma már nem csak az Írásban olvasom; bármily megfejthetetlen, hitem tapasztalatában is tudom: sír miattunk, sír értünk az Isten. A fal felé forduló Hiszkija, a nem el-, de be(föl)felé forduló pap könnyei az Isten könnyeivel csillannak egybe ebben a patakban. És mossák, mossák, mossák a szemet, a szívet, az elmét, az embert.

Elérik a partot is, ahol állsz, testvérem.

Szöveg: Obbágy László, fotó: https://www.teahub.io/

Nyíregyházi Egyházmegye

lelki táplálék




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2024 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert