Szent István csontereklyéjével gazdagodott a rókahegyi görögkatolikus templom

A rókahegyi kis templomunkban kimagaslóan nagy kettős ünnepen vehettek részt a közösség tagjai. Ünnepélyesen elhelyeztük Szent István első apostoli királyunk csontereklyéjét, és első alkalommal adtuk át a közelmúltban alapított Szent István-díjat.

Görögkatolikus egyházunkban mindenszentek vasárnapját ünnepeljük. A latin rítusú egyházban pedig ezen a napon van bejegyezve a naptárba Szent István ereklyéinek elhelyezése (igaz, ebben az esztendőben ez egybeesik nekik a Szentháromság vasárnapjával). Azt az eseményt Szent László királyunk végezte 1083. május 30-án. Mi pedig ezt a napot tűztük ki az ereklye elhelyezésére.

Nem volt könnyű megszerezni az igazi csontereklyét. Esztergomból, Erdő Péter bíboros úr csak „érintett” ereklyét tudott volna biztosítani nekünk, mert már elfogyott az osztható „eredeti” csontereklye. De nem akartuk feladni! Kaptam egy sugalmazást, hogy lehetne próbálkozni Bécsben, Schönborn bíboros úrnál, s valóban sikerült is. Sok levelezés után elküldetett egy borsószem nagyságú csontdarabkát – díszes ereklyetartóban – Szent István királyunk karjából.

Hónapokat vártunk a mai napra, mert ha nincsenek a vírus miatti korlátozások, már rég elhelyeztük volna az ereklyénket. Most, a szigorítások enyhítése után viszont ezen a jeles napon történhetett a szép esemény.

Már a szombati vecsernyén kihelyeztük az ereklyét, hogy közelről is tisztelhessük. Vasárnap, a Szent Liturgia folyamán is végig ott volt. Aztán a liturgia végén történt az elhelyezése a templom falra készített tartón, üvegbúra alá. Az ereklye megtömjénezése közben Szent István tropárját és kontákját énekeltük, majd a hívek ünnepélyes áldást kaptak az ereklyével, s úgy történt az elhelyezése. Most már nemcsak a festett és megszentelt eredetei ikonján van közöttünk, hanem testének egy darabkájával: csontereklyéjében is.

Közösségünket büszkeség tölti el, mert magyar görögkatolikus egyházban csupán három templomot szenteltek Szent István király tiszteletére: Tiszaadonyban (1912), Nyírtelken (1941 – még iskolakápolnának), valamint a rókahegyi templomot huszonkilenc éve, ám csak a miénkben van – mostantól – igazi apostoli királyunknak csontereklyéje!

Ünnepségünk második részeként Mányik András volt templomgondnokunkat Szent István-díjban részesítettük. A díjat a közelmúltban alapította a templom közössége, melynek célja: elismerni a templomi szertartásokat látogató példamutató magatartást és/vagy a templom, illetve a közösség érdekében hosszabb idő óta kifejtett és folyamatosan végzett tevékenységet és/vagy a templom, illetve a közösség számára juttatott nagyobb mértékű anyagi támogatást. Mányik András mindegyik kritériumnak magasan megfelelt. Sőt, őt a templom „alapítói és jótevői” sorában elsőként tartjuk számon, hiszen nélküle, munkája, áldozata révén ma sem állna az. Mivel tavaly eltávozott közülünk, posztumusz díjban tudtuk részesíteni, amit felesége vett át. Az ünnepi Szent Liturgián az egész családja jelen volt.

Szöveg: dr. Ivancsó István, fotó: rókahegyi közösség

Nyíregyházi Egyházmegye