How to speak about war with our children?

Hogyan beszéljünk gyermekünkkel a háborúról?

Sajnos a jelenlegi helyzet számos kérdést fogalmaz meg bennünk. Beszéljek-e gyermekemnek és ha igen, hogyan az ukrajnai helyzetről – Kovácsné Dibáczy Zsuzsa tanácsadói szakpszichológus javaslatait olvashatják.

Szöveg: Kovácsné Dibáczy Zsuzsa, fotó: greekboston.com2022. február 27. 18:30

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 273 napja íródott

Az alábbiakban szeretnénk pár tanácsot adni, hogyan beszéljetek a különböző életkorú gyerekekkel, hiszen akár akarjuk, akár nem az információk hozzájuk is eljutnak, ezért muszáj lehetőséget adni arra, hogy a kérdéseiket feltegyék, félelmeiket megfogalmazzák.

Mielőtt hozzákezdesz a beszélgetéshez, tisztázd magadban az érzéseidet!

A biztonságos légkör megteremtéséhez elengedhetetlenül szükséges a saját érzelmi állapotunk felismerése, normalizálása. Az ukrajnai háborús helyzet szorongást, félelmet esetleg dühöt vált ki? Vagy éppen ellenkezőleg a tenni akarást, az összefogás igényét és reményt?

Bármelyik érzelem is jelenik meg, teljesen elfogadható, sőt az is teljesen rendjén van, ha az érzések folyamatosan változnak, az egyik érzelmi állapotból egy pillanat alatt a másikba kerülünk.

Mit tegyünk?

A saját és gyermekeink feszültségének csökkentése érdekében szűrjük a gyerekek számára az információt, illetve mi is csökkentsük a hírfolyamok információáradatát. Lehetőleg minimalizáljuk annak a lehetőségét, hogy a gyerekek halljanak a háborús helyzetről, ne kapcsoljuk be a rádiót vagy televíziót, amikor a híradások folynak, ne beszélgessünk a gyerekek előtt a történtekről. A legjobb, ha a magunk számára is meghatározunk egy időkeretet, időintervallumot a tájékozódásra.

Kiemelten figyeljünk arra, ha a gyerekünk tableten, telefonon mesét néz, vagy játszik, ne jelenjen meg egy – egy kéretlen tartalom, felugró ablak a háborúról, mert traumatizáló hatású lehet.

Adjunk teret, lehetőséget arra, hogy a kérdéseit feltegye, segítsünk a saját életkorának megfelelő szinten értelmezni az eseményeket. Nyugodjunk meg, biztonságos, elfogadó légkörben a gyermek akkor és annyit kérdez, amennyit az ő saját érzelmi teherbírása aktuálisan elbír. Ne gondoljuk azt, hogy gyermekünk azonnal megnyugszik, hogy egy alkalom elegendő, nagy valószínűséggel újabb és újabb beszélgetésekre lesz szükség, a feszültség csökkenéséhez időre van szükség.

Beszélgetés egy kisgyermekkel

A 0 -3 éves korosztály elsősorban a szülők érzelmi állapotára reagálnak, könnyen átveszik a bennünk lévő feszültséget, szorongást. Ők elsősorban az érzelmi állapotukkal, viselkedésükkel kommunikálnak. Előfordulhat, hogy sírósabb, nyűgösebb, dacosabb, esetleg agresszívabb lesz, de az sem kizárt, hogy többször felriad éjszaka, visszautasítja az ételt, vagy egy már szobatiszta gyermek újra bepisil.

Ezekben a helyzetekben annyit tehetünk, hogy megértően, elfogadóan és ami a legnehezebb türelmesen reagálunk a kialakult helyzetre. Törekedjünk a biztonságos, nyugodt légkört megteremteni. Ehhez nyújt segítséget, ha továbbra is ragaszkodunk a napi rutinhoz, hiszen ami ismerős, kiszámítható az nyújt biztonságot. Értelmezzük az érzéseit, ahogyan máskor is szoktuk, játékkal, meseolvasással próbáljuk a feszültségeket feldolgozni.

Beszélgetés egy óvodással

Az óvodások esetében az információk kiszűrése már kicsit nehezebb, hiszen attól, hogy az otthonunkban csökkentjük a hírfolyamot, az óvodában egymástól számos információhoz juthat. Az óvodáskori gondolkodás jellemzője a mágikus gondolkodás, a valóság és a képzelet keveredik. Úgy gondolnak a felnőttekre, mint akik mindig mindent jól meg tudnak oldani, felnéznek rájuk. A gondolkodásmódjukból adódóan az érzéseik ellentmondóak, nem értik a körülöttük történteket.

Elsősorban hagyjuk, hogy ő keressen meg bennünket a témával, ő kezdeményezze a beszélgetést. Ne mi rontsunk ajtóstól a házba. Mindig mérjük fel az aktuális tudását, érzelmi állapotát. „Te mit gondolsz erről? Mit tudsz a háborúról? Hogyan érzed magad? Mitől félsz? Szerinted mi fog történni? stb.”

Ezután pontosíthatjuk az ismereteit, természetesen az életkorának megfelelő szinten, normalizálhatjuk az ehhez kapcsolódó érzéseket. „Teljesen rendben van, hogy ez most megijesztett. Mások is hasonlóan éreznek. stb.”

Itt is fontos a napi rutin, a kiszámíthatóság, amely a realitást és a kontroll érzését biztosítja. A meseolvasás és a játék ebben az életkorban is kiemelkedő fontosságú a feszültségek csökkentésére.

Beszélgetés egy iskolás gyermekkel

Az iskolás gyerekkel még nehezebb a helyzet, szinte elképzelhetetlen, hogy az osztálytársaitól ne hallott volna a háborús eseményekről. Hasonlóan az óvodásokhoz, itt is érdemes tájékozódni az aktuális ismereteikről és az ehhez kapcsolódó gondolataikról, érzelmeikről.

Annak ellenére, hogy egy iskolás már sokkal racionálisabb, előfordulhat, hogy nem a valóságnak megfelelő információkkal bír. Mivel sokkal nyitottabb és érdeklődőbb, ezért nagy valószínűséggel többet fog kérdezni, több részletre kíváncsi. Itt is figyeljünk arra, hogy csak a kérdésire válaszoljunk az életkorának megfelelően, ne mi legyünk azok, akik további információkkal halmozzuk el. Tartsuk szem előtt, csak annyit fog kérdezni, csak olyan kérdéseket tesz fel, amit az érzelmi állapot még kezelni tud.

Az érzelmi feldolgozás ebben az életkorban már közelít a mienkhez, de 12 éves korig alkalmazhatjuk az életkoruknak és érdeklődési körüknek megfelelő meséket, történeteket és játékokat a feszültségek csökkentésére. A nagyobbak esetében hasznosak lehet, ha kontrollvesztést csökkentjük azzal, hogy jobban bevonjuk őket az adományozásba, a segítségnyújtásba. Velük már megoszthatjuk a saját nehéz érzéseinket, bizonytalanságunkat és az ennek csökkentésére irányuló technikáinkat, ezzel is példát mutatva a feldolgozásra. Ügyeljünk arra, hogy a saját érzéseinket azonban kontrolláljuk, maradjunk meg gyerekink számára egy stabil, biztonságot nyújtó személynek.

Beszélgetés egy kamasszal

Ebben az életkorban már elvárás a kamaszoktól, hogy bevonjuk őket a beszélgetéseinkbe, megosszuk velük az információinkat és elmondhassák a történtekkel kapcsolatos véleményeiket, gondolataikat és érzéseiket. A fő szempont az őszinteség és az elfogadás. A krízisek, a közösen megélt nehéz helyzetek lehetőséget teremtenek a családi kötelékek szorosabbra fonódására, a mintaadásra.

Az előző korosztályokkal szemben a kamaszokkal akár már te is kezdeményezhetsz beszélgetést a háborús helyzetről. Persze nem szabad túlságosan erőltetni, hiszen a kamaszok eleve elutasítják a szülők erőteljes közeledését. A cél inkább csak nyitottnak, elérhetőnek és érdeklődőnek lenni, érezze, hogy ott vagy, kíváncsi vagy, meghallgatod. Őket is érdemes megkérdezni, felmérni az előzetes tudásukat, azonban érdemes a „Mi a véleménye? Te mit gondolsz? Hogyan látod ezt?” kérdéseket megfogalmazni.

Esetükben esélytelen az információk korlátozása, hiszen napi eszköz számukra a telefon, ahol a hírfolyamok öntik az aktuális történéseket. Cél a prevenció, az információk közötti megbízható tájékozódás, a hiteles információforrások ismerete.

Hasonlóan az iskolásokhoz, a kamaszokat is be lehet vonni az adománygyűjtésbe, akár a szervezésbe, ezzel is kontrollt adni a kezükbe, illetve ezáltal megélhetik, hogy vannak segítő szándékú emberek, visszaadhatjuk a hitüket az emberi jóságba.

Ha úgy érzed, hogy te, gyermeked vagy családod nem tud megbirkózni a helyzettel, kérd szakember segítségét!

Forrás: Hogyan beszélj a gyerekeddel a háborúról? - Anya-lánya honlap

Kapcsolódó:

Úton a pedagógiai szakszolgálat felé – interjú Kovácsné Dibáczy Zsuzsa pszichológussal

 

Szöveg: Kovácsné Dibáczy Zsuzsa, fotó: greekboston.com

Nyíregyházi Egyházmegye

Ukrajna, háború, béke,




Hírek ebből a kategóriából

HERE YOU ARE: NEWS

BACK TO TOP


FOLLOW US ALSO IN THE SOCIAL MEDIA:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2022 Eparchy of Nyíregyháza

Development: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert