A Nyíregyházi Egyházmegye egy emberként mozdult meg a háború kitörésekor. A Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász hat nap folyamatos jelenlétét hátországként támogatják és egészítik ki a maguk szolgálatával a Nyíregyházi Egyházmegye papjai, parókiái, intézményei, önkéntesei. A tevékenységükről és ügy mellé állásukról készítettünk most összefoglalót településenként, megköszönve minden felajánlást a mosolytól a szendvicsig.
Vásárosnamény alig húsz kilométerre helyezkedik el a határtól, a lakosok között sokan kárpátaljai származásúak, rokonuk, ismerősük él a határ túloldalán. Az ukrajnai háborúban való személyes érintettség rányomja a bélyegét a beregi városka hangulatára.
Már csütörtökön elkezdtek szervezkedni a vásárosnaményi görögkatolikusok Erdei Tamás atyával, a közösség legaktívabb tagjai rögtönzött gyűlést tartottak. Tamás atya felkereste a településen működő segélyszervezeteket, és a Vöröskereszt helyi vezetőivel szoros együttműködésről állapodtak meg.
A közösség tagjai az atyával már szombaton ott voltak a határátkelőknél. Akkor még nem érkezett olyan sok menekült, inkább fuvart szerveztek a beérkezőknek.
A Vásárosnaményi Görögkatolikus Parókia közösségi házát be tudták rendezni négy fő fogadására. A vasárnapra meghirdetett gyűjtés során raktárként is funkcionált ez a közösségi tér, hiszen már egy nap alatt is annyi tartósélelmiszer és szükséges használati tárgy gyűlt össze, hogy nem volt hová tenni.
A kárpátaljai karitász szervezettel is élénk kapcsolatba kerültek, a beérkezett adományokat a Szent Panteleimon Karitász Kárpátaljai Görögkatolikus Jótékonysági Szervezetnek is tudták továbbítani – már vasárnap.
Pénzadomány is érkezett a lelkipásztorhoz: százötvenezer forint, ezen túl a közösség tagjai közül sokan közvetlenül a segélyszervezetekhez utaltak összegeket.
Miután a helyi művelődési házban harmincöt férőhelyes menedéket, szállást alakítottak ki, a beérkező felajánlások innentől a helyi szálláshelyre és a kárpátaljai karitász munkatársaihoz kerülnek.
Ez utóbbira is nagy szükség van, mert sok idős vagy beteg ember maradt a falvakban támogatás nélkül, az ő ellátásuk csak a helyi parókusok, segélyszervezetek által oldható meg.
A vásárosnaményi közösség és a lakosok sok szívességet tettek már ide érkező embertársaiknak: albérletet kerestek számukra, ha kellett – mert volt ilyen is – eladó házat.
Tamás atya rengeteg szívszorító élettörténetet hallgatott meg ez alatt a hét alatt, az atya csak meséli, meséli őket. Találkozott elveszett és kétségbeesett tekintetekkel, akiknek sok esetben egy jó szó vagy mosoly is elég vigasztalás gyanánt; megannyi nagymamával vagy fiatalasszonnyal, akik siratják-hiányolják otthon maradt szeretteiket és aggódnak értük. Akik itt vannak és itt maradnak huzamosabb ideig – ahogyan korábban a naményi lakosok közül sokan –, gazdagítani fogják a mi kis közösségünket – reménykedik Tamás atya már most a mihamarabb elkövetkező békeidőben.
Szöveg: P. Tóth Nóra, fotó: vásárosnaményi egyházközség
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 | 6 | |
7 | 8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 | 16 | 17 |
18 | 19 |
20 |
21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 |
27 |
28 | 29 | 30 | 31 |