Mindenki úgy segít, ahogy és amivel tud!

Gebri Detti hívott fel telefonon. Ahogyan sokan mások, ő is azt kérdezte: mivel, hogyan tudunk segíteni a menekülteknek?

Talán kicsit megütközött a válaszomon: vannak önkéntesek, egyelőre elegendő a szálláshely, hála Istennek adományok érkeznek. Ti mást tudtok, és épp arra van szükség. Vidítsátok fel a szomorú szemű gyerekeket!

Az Aranyalma Páros (http://www.aranyalmaparos.hu/) azonnal szervezésbe kezdett, s tudtak szakítani ránk két napot. Négy településen tartottak foglalkozást a menekült családok gyermekeinek. Szamosszegen, Nábrádon, Máriapócson és Hodászon csupa cigány család kapott menedéket. Én magam mindegyik helyen rácsodálkoztam arra a fáradhatatlan szeretetre, amellyel a befogadók körülölelik ezeket a családokat.

Amit csak lehet, biztosítanak számukra. Ez, persze, a sok-sok adakozónak is köszönhető. Valóban összefogott az ország!

Azonban egyre erősebben érződik, hogy dolog nélkül a felnőtt, tanulás, elfoglaltság nélkül a gyerek, belesüpped a szomorúságába, bánatoskodik a helyzetén.

Detti, Zsolti, nagyon sokat adtatok mindannyiunknak! (Nem mellékesen az összes előadás eszmei értéke több százezer forintra rúg.) Nagyon köszönjük! Számomra talán azt volt legjobb látni, ahogy a távolabb húzódó szülők, nagyszülők is fel tudtak oldódni egy kis időre.

Szeretném, ha vennék a példát mások is. Egy órácska foglalkozás a gyerekekkel, akik most az iskolából is kimaradnak, egy beszélgetés a felnőttekkel csodát tehet. Bizonytalanság, reménytelenség közepette minden jó szó számít! Gyertek, ajándékozzátok az időtöket, a tudásotokat!

Mindenki tud segíteni valamivel!

Szöveg és fotó: Orosz Rita/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye