Megállás Csatka-Szentkút csendjében – cigánypasztorációban dolgozó munkatársak lelki töltődése

„Csendes lelki napra gyűltünk össze, hogy elmélyedjünk Krisztus evangéliumi üzenetében. Hogy a rohanó világban elcsendesedjünk, Isten szavára figyeljünk” – köszöntötte dr. Lakatos Péter atya a cigánypasztorációs találkozóra érkező zarándokokat.

Az immár negyedik alkalommal megvalósuló csendes lelki nap célja, hogy a cigánypasztorációban dolgozó munkatársaknak lelki töltődésre is legyen lehetősége, s így a mindennapi szolgálatban is helyt tudjanak állni. Ezzel az indíttatással szervezte az első ilyen találkozót 2019-ben Csuporné Salamon Zsófia, az esztergomi Boldog Ceferino Alapítvány munkatársa. Az immár hagyománnyá vált alkalmak Székely János püspök atya védnöksége alatt és részvételével valósultak meg.

Május első szombatján Lakatos Péter atya, országos cigánypasztorációs referens vezetésével, a Boldog Ceferino Intézet szervezésében jött létre a családias hangulatú találkozó. Mintegy 70 fő jött el az erdő csendjébe egy pillanatnyi megállásra, Orsos Zoltán plébános atya szívből jövő, imádságból forrásozó elmélkedését meghallgatni. Zoli atya Boldog Ceferino alakját és példáját állította elénk, akit II. János Pál pápa 25 éve, 1997. május 4-én avatott boldoggá. Ceferino szentségre vezető életútja, valamint saját életének eseményein keresztül mutatta be, hogy mennyire fontos az elfogadás, a döntés, a változás és a példamutatás mindannyiunk életében.

Ceferino egyszerű és szegény ember volt, de tiszta, segítőkész és imádságos lelkű. Saját adottságainak, családjának, származásának elfogadása ma is eleven példa arra, hogy önazonosságunkra rátaláljunk, és „Jézus-terápiával” megerősítsük magunkat. „A mi vállalásaink, cigányságunk vállalása gyógyítja a többi cigány testvérünket is!”- mondta Zoli atya.

Majd arra biztatott mindannyiunkat, hogy a lehúzó környezet ellenére merjünk keményen dolgozni, küzdeni minden előrelépésért, ahogyan ő is tette gyermekkorában a rengeteg megkülönböztetés közepette. Ceferino ebben is magasra tette a lécet, mert minden alkalommal mert dönteni - az irgalmas Isten példája szerint.

Bár a bukás hozzátartozik életünkhöz, mégis hálásak lehetünk érte, ha lehetőségként tekintünk rá: lehetőségként, hogy újra felálljunk, újra megpróbáljuk és valóban elérjük célunkat. Egyszóval merjünk változni, merjünk önállóan dönteni, kilépni a szürke hétköznapok álbiztonságából. Ez a nyitottság a változásra mindig megerősít, amennyiben Isten meghívását éljük meg benne.

Ez persze felelősséggel is jár, hisz Isten válaszút elé állít minket: Ceferino Isten követését választotta, életében felszabaduló helyet Ő töltötte be, Krisztus lett a Király számára földi életében is. Számtalan irgalmas cselekedet, a rózsafüzér gyakori imádkozása előzte meg vértanúságát. Merjük mi is megtenni azt, ami rajtunk múlik, hogy „az előttünk álló évszázad valóban az irgalmasság százada lehessen!” – zárta Zoli atya az elmélkedést.

Rövid szentségimádást követően szabadtéri misén vettünk részt. A zenei szolgálatot a nyírkátai Együtt Segítsünk Egymáson Megyei Egyesület fiataljai vállalták. Lakatos Péter atya a szentbeszédben rámutatott, hogy Isten a kicsiket és a gyengéket választja ki, hogy tegyünk egymásért. Biztatott arra, hogy higgyük és lássuk Isten jelenlétét a nehézségekben is. A szentmisén lovári és magyar nyelven is felhangzott az olvasmány, az evangélium, és az Úr imádsága is.

Az agapén Pápától Bajnán és Csobánkán át Szegedig, Nyírkátától Gyöngyösoroszin át Veszprémig szövődtek az új kapcsolatok és ismeretségek. Hálásan köszönjük, hogy a kegyhely munkatársai ez alkalommal is segítették ezt a találkozó létrejöttét!

„Merre tartasz? Van útiterved?” – tette fel a kérdést zárásként Zoli atya. „Merjünk céltudatosak lenni Boldog Ceferino példájára! Tudjuk, hogy miért, és legfőképp Kiért élünk. Legyen Ő a célunk!”

Szöveg és fotó: Bángi-Magyar Anna/Boldog Ceferino Intézet

Nyíregyházi Egyházmegye