Tizennégy ország vett részt a Katolikus Nemzetközi Bizottság a Cigányokért konferenciáján Németországban. Magyarországról tíz cigánypasztorációs munkatársat hívtak meg, közülük öten a görögkatolikus egyházat képviselték. Oroszné Obbágy Rita, a Nyíregyházi Egyházmegye cigánypasztorációs megbízottja foglalta össze az ott tapasztaltakat.
Amikor a meghívót megkaptam, nem tudtam, mi az a CCIT (Comité Catholique International pour les Tsiganes, azaz Katolikus Nemzetközi Bizottság a Cigányokért). Most azt mondom: a világon nagyon sok önfeláldozó ember él, s közülük sokakat tömörít ez a szervezet. Elsősorban cigányokkal foglalkozók, és/vagy menekültek körében élők érkeztek Németországba, a Münchenhez közeli Sankt Ottilien bencés apátságba.
A találkozó témája „A kölcsönös vendégszeretet” volt. Tizennégy országból érkeztek ide vendégek, így a német vendégszeretetnek ez az alkalom volt a gyakorlati próbája – mondhatnák tréfásan. A találkozó azonban nagyon is komoly mondanivalójú volt: az előadások, beszélgetések korunk kihívásairól szóltak, s nem szimpla vendéglátásról, vagy szociális ellátásról értekeztünk.
Rögtön az első előadás rávilágított az Ábrahámot meglátogató idegenek története kapcsán, hogy mindannyian utazók vagyunk. Az egész életünk utazás. Mindannyian szomjazzuk a vendégszeretetet. Már ekkor is, s a további előadások, tanúságtevések és kiscsoportos beszélgetések során is hangsúlyossá vált a kölcsönösség, illetve egy új jelenség, ami kreatív megoldásokat igényel: az Ukrajnából érkező cigányság befogadása.
A szervezés remek volt, a nyelvi nehézségeket segítettek legyőzni (pl. az előadások szövegét mindenki saját nyelvén kapta kézbe), a közös éneklések, imádságok egymáshoz emeltek bennünket.
Magyarországról összesen tízen vettünk részt a találkozón, nyolcan együtt utaztunk. Köztünk Bángi-Magyar Anna, a Boldog Ceferino Intézet szakmai vezetője és dr. Lakatos Péter országos cigánypasztorációs referens. Görögkatolikusok öten voltunk, Péter atya mellett Budai János diakónus atya, Balogh István kántorjánosi munkatársunk, a Nyíregyházi Egyházmegye részéről pedig Nagy Zoltán és jómagam. Az odaút elején egy kis csapatépítésre, visszaút végén rövid kiértékelésre álltunk meg.
Ez a hétvége mindnyájunk számára nagyon tanulságosnak bizonyult. Sok dologra rácsodálkoztunk, volt, amin a fejünket csóváltuk, mert számunkra a szeretetből végzett munka a (görög)katolikusságunkban forrásozik. Mások úgy nyilatkoztak, elég segíteni, amit okos függetleníteni a hitünktől (nehogy a más vallású megsegített megbántódjon…). Nos, ez akár jó vitatéma is lehetne. Ott ebben a kérdésben nem jutottunk dűlőre.
Ami kimondottan jól esett, hogy az általunk vázolt közösségi találkozók megvalósítása (amit a Háló-mozgalomtól lestünk el) sokak érdeklődését felkeltette. Az pedig, hogy kispapjainkat bevonjuk a gyakorlati cigánypasztorációba, egyedülállónak tűnik. Még a vatikáni tudósító is felkapta rá a fejét.
Köszönjük a lehetőséget, püspök atyáink anyagi támogatását. Igyekszünk a tanultakat és tapasztaltakat beépíteni a további cigánypasztorációs munkánkba.
Szöveg: Oroszné Obbágy Rita, fotó: Bángi-Magyar Anna, Oroszné Obbágy Rita
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 | |
7 | 8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 | 16 | 17 |
18 | 19 |
20 |
21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 |
27 |
28 | 29 | 30 | 31 |