Június 29. mind a katolikus mind az ortodox egyházban nagy ünnep, ekkor emlékezünk meg Szent Péter és Szent Pál főapostolokról. Az ő tiszteletükre lett felszentelve 1999-ben a Debrecen-Csapókerti templom, melynek idei búcsúját az ünnepet követő vasárnap, július 3-án tartották. A Szent Liturgia keretében szentelte Fülöp metropolita diakónussá Gedeon Tamást, az eddig alszerpapi rendben itt szolgáló kántort.
Fülöp érsek-metropolita atya szentbeszédében így fogalmazott:
Eleve a teremtettségünknél fogva függő lények vagyunk. Minden, amink van, ami a mienk, amit használunk, azt mindet kaptuk valakitől. Leginkább tehát attól függünk, akitől mindezt megkaptuk. Ő tudja, hogy mire kaptuk, mire használhatjuk. „Amikor Isten szolgái lettetek, felszabadultatok a bűntől” – idézte újra a szentírási szakaszt a szónok. Erről beszél Szent Pál, ez az igazi szabadság, annak fölismerése, hogy kitől függök, és mire valók a tőle kapott adottságok. Aki Istent szolgája, az felismeri az igazságot, s az az igazán szabad ember, aki e szerint él. Aláveti magát Istennek, a Teremtőnek, elfogadja ezt a megkötöttségét, az emelkedni fog célja felé, az üdvösség felé. „Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet.” – folytatja Szent Pál. A földi vágyak lefelé húznak, az Istenre irányuló vágyak fölfelé – világított rá érsek-metropolita atya.
Majd a szentelés előtt álló fiatalemberre terelte a szót. Aki eddig alszerpap volt, most tovább szeretne lépni, lehajtja a fejét az oltár előtt, hogy még inkább szolga legyen. Felolvasóként már egyszer meghajtotta a fejét, akkor a királyi ajtó előtt, s hajának megnyírásával fejezte ki azt, hogy az egyház szolgálatára adja magát. Szép feladat ez is, amit aztán az alszerpapi fokozat követ. A felolvasó a kántorizálással, az alszerpap a ministrálással szolgálja a közösséget, de ezt a szolgálatot lehet tovább mélyíteni. Ez a szolgálat egyre közelebb visz az oltárhoz, az Eucharisztiához, az Istenhez.
Ez a több diplomával, jó állással rendelkező fiatalember, ez a több gyermekes családapa elhatározta, hogy még mélyebben szeretne szolgálni. Ezekben a fokozatokban látszólag egyre nagyobb hatalom adatik. A kántor is vezet, a hívek énekét. A diakónus is vezet, vezeti a liturgiát. Ám valójában nem ő vezet, hanem csak tudja, hogyan vezet a liturgia, ezt továbbítja. A kántornak is követnie kellett az egyházi előírásokat, nem egyéni produkcióval áll elő. A diakónus pedig még teljesebben követi az egyház előírásait, s így tudja közelebb vinni a híveket Istenhöz. S folytathatnánk a sort, mert a papnak még mélyebb alázatra van szüksége, hogy vezetni tudjon.
A tudósítást teljes terjedelmében elolvashatja ITT.
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 | |
7 | 8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 | 16 | 17 |
18 | 19 |
20 |
21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 |
27 |
28 | 29 | 30 | 31 |