Let us bring out the peace in our fellow human beings! - Prayer on the day of remembrance of the murder of Pharrajim and Kisleeta

Szeressük elő a békét embertársainkból! – Imádság a pharrajimos és a kislétai gyilkosság emléknapján

A Sant’Egidio közösség szervezésében a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-templomban ökumenikus, vallásközi imádságot tartottak a roma holokauszt és a kislétai gyilkosság évfordulóján, augusztus 2-án. Az imaórát Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita vezette. Az imaórán részt vettek a Nyíregyházi Egyházmegye cigánypasztorációs munkatársai is. 

Szerző: Thullner Zsuzsanna, fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír2022. augusztus 4. 09:40

Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus püspök, Sztojka Szabina skót presbiteriánus tiszteletes, Fórizs Zsolt érdi baptista lelkész mellett Radnóti Zoltán főrabbi, a Mazsihisz rabbitestületének elnöke is imádsággal szolgált a megemlékezésen. Részt vett a rendezvényen Lakatos Péter országos cigánypasztorációs referens, vendéglátóként pedig Horváth Zoltán, a terézvárosi templom plébánosa. Dúl Géza, a Ceferino Ház vezetője fiatal roma barátaival együtt ült be a hívek sorába.

A külképviseletek közül a Szentszék, az Amerikai Egyesült Államok és Azerbajdzsán nagykövetségének képviselői vettek részt az imádságon.

2009. augusztus 2-áról 3-ára virradóra kislétai házában álmában agyonlőtték Balogh Máriát, és súlyosan megsebesítették tizenhárom éves lányát. A bűncselekmény egy hat életet kioltó és tucatnyi sérültet követelő gyilkosságsorozat utolsó epizódja volt. Az áldozatok valamennyien cigányok voltak. 1944-ben ugyanezen az éjszakán az auschwitz-birkenaui haláltáborban a nácik meggyilkolták az addig életben maradt több mint háromezer romát és szintit.

Minden évben eljön az imádságra tanúságtevőként, a Sant’Egidio közösség régi barátjaként Fahidi Éva, a holokauszt túlélője, aki fültanúja volt 1944-ben Auschwitzban annak a szörnyű éjszakának, amikor felgyújtották a cigányok barakkját. Idén is készült az alkalomra, azonban Covid-fertőzés miatt le kellett mondania részvételét.

Az imádságon jelen voltak a 2008–2009-es merényletek áldozatainak hozzátartozói Kislétáról és Tatárszentgyörgyről. Az évek során elmélyülő barátság és az imádság összeköti őket a közösség tagjaival, vigaszt és reményt jelent a szűkölködést és félelmet ma sem nélkülöző hétköznapjaikban. Jelenlétük, az emlékezéshez való hűségük tanúság az imádság vigasztaló erejéről.

Szőke Péter, a Sant’Egidio közösség budapesti felelőse köszöntötte a résztvevőket és vezette be az imádságot. Megkülönböztetett szeretettel köszöntötte az áldozatok jelen lévő családtagjait, köztük az ötévesen elhunyt tatárszentgyörgyi Csorba Robika hozzátartozóit. Könnyebb megölni azt, akit már eleve a peremre szorított és elszigetelt a szegénység, az előítélet, a közöny – figyelmeztetett. A gyilkosok a bíró meghatározása szerint erősen énközpontú személyiségek voltak. Összekapcsolta ezt a meghatározást Anasztasziosz görög ortodox metropolita érsek szavaival, aki szerint

a béke ellentéte nem a háború, hanem az egocentrizmus.

A történelemből megtanulhattuk, hogy a háború, népirtás soha nem tettekkel, hanem a megvetés szavaival és gesztusaival kezdődik. Magunktól azonban nem tudunk megszabadulni a rossz szavaktól, rossz gesztusoktól.

Csak az Úr szava képes megváltoztatni minket és társadalmainkat, hogy a másikban felismert testvér legyen a középpontban.

Ezért az imádságban arra kérik az Urat, hogy segítsen megvalósítani azt, amiről Ferenc pápa ír a Fratelli tutti enciklikában: „…a kirekesztésre képesek legyünk a testvériség és barátság olyan új álmával reagálni, ami nem korlátozódik csupán szép szavakra.”

Az evangélium felolvasását követően nem a homília következett, hanem megrendítő felsorolás: a romák elleni támadások helyszíneit, elkövetési módjait, áldozatait sorolták, és kérték az Urat az erőszaktól való megszabadulásért, a szolidaritásért, a békéért. Minden egyes áldozat emlékére a könyörgések alatt fiatalok gyújtottak gyertyát.

Mária és Márta evangéliumi történetéből kiindulva Kocsis Fülöp érsek hangsúlyozta, hogy Jézus elfogadja a szeretetet, a gondoskodást. Tudja, hogy a szeretet nem csak adni, de elfogadni is képes. Látja Márta szorgoskodását, és nem állítja le. Márta az, aki megáll, és nem Máriának, hanem a Mesternek tesz szemrehányást. Jézus azonban nem akar igazságot osztani, ő mindenkit elfogad úgy, ahogy van. Szavaival el is ismeri Márta szorgosságát, gondosságát, de elismeri Máriáét is, aki talán azért is volt okosabb, mert figyelt Jézus szavára.

Hangsúlyozta, hogy amikor emléket állítunk szenvedő testvéreinknek, nem gyűlölködni, nem szörnyülködni akarunk, még csak nem is fogadkozni. Azt vizsgáljuk meg komolyan, hogy mit tehetünk igazán a békéért, a megbékélésért, a kiengesztelődésért. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy a 21. században hazánkban is megtörténhet efféle kegyetlenkedés, mint ami a máriapócsi nemzeti kegyhely közelében, Kislétán történt. Ezért azt kérte,

ne békenyilatkozatot tegyünk, hanem megfontolt léptekkel, határozottan induljunk el a béke irányába. Kezdjük el építeni a békét saját környezetünkben, saját családunkban, a saját szívünkben.

Mert ahogyan Jézus mondta: „Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívatnak.”

Emberi erőfeszítésekkel nem fogunk tudni békét teremteni. A betániai jelenetben kicsin múlott, hogy nem keletkezett békétlenség a Jézust vendégül látó otthonban. Megjelent a méltatlankodás, az irigység, az ítélkezés és vádaskodás és a számonkérés. Ám a békesség királya nem hagyja a csattanást. A lényegre irányította a méltatlankodó figyelmét: Mi a fontosabb? Ki a fontosabb?

https://www.nyirgorkat.hu/kepek/hirek/5817/img12.jpg

A béke és a csönd összetartoznak. Miként a békétlenség mindig hangzavarral is jár. Csöndet teremteni a zajban, békét a viharban, ez a békességszerzők munkája. Világunkból azért hiányzik a béke, mert nem figyelünk a béke királyára. Ő „az ellenségeskedést lebontotta saját testében”. Jézus nélkül nincs béke! Ha tudunk figyelni Jézusra, akkor fogunk tudni figyelni egymásra is. A béke már adott, csak föl kell fedeznünk. A világnak szüksége van a békére.

Ha ma emlékezni jöttünk össze, akkor ne csak a szörnyű emberi tettekre emlékezzünk, hanem elsősorban erre az ősbékére, amelyet az ellenség összetörhet, de meg nem semmisíthet, elvehet, de attól meg nem foszthat.

Hitünkkel, imánkkal, Istenben bízó reményünkkel hozzuk felszínre saját szívünkből, szeressük elő embertársainkból a békét. Ez az a jobbik rész, amelyet Mária választott. Ez legyen a mi osztályrészünk is! – buzdított végül az imádság szónoka.

A homíliát követően a keresztény felekezetek képviselői és Radnóti Zoltán rabbi fohászkodtak az Úrhoz a kiengesztelődésért, a békéért, hogy valóban ismerjük fel a másik emberben a testvért. Ezt követően a béke jelét váltották egymással a résztvevők, különösen szép gesztus ebben a közösségben, ahol romák és nem romák együtt emlékeztek azokra a rémtettekre, amelyek családok életét nyomorították meg és sebet ejtettek a társadalmon.

2008. július 21-én kevéssel éjfél után a Pest megyei Galgagyörkön rálőttek három, romák által lakott házra. Több lövedék az ablakokon áthatolva a szobák falába fúródott.

2008. augusztus 8-án a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Piricsén benzinnel teli palackokat hajítottak egy házra, majd az onnan kimenekülő 64 éves asszonyt sörétes puskával lábon lőtték.

2008. szeptember 5-én éjjel Nyíradony-Tamásipusztán hét felnőtt és négy kisgyermek aludt egy vályogházban, amikor tűz alá vették lakhelyüket. A támadás talán azért szakadt félbe, mert az elkövetők egy rendőrjárőr kék fényét vélték a közelben megpillantani.

2008. szeptember 29-én éjjel a Heves megyei Tarnabodon Molotov-koktélokat dobtak, illetve lövéseket adtak le a Tarna utcában. A felgyújtott házakban idős asszonyok, egy leszázalékolt házaspár és egy fiával élő idős nő élt szűkös anyagi körülmények között.

2008. november 3-én a Miskolc melletti Nagycsécsen Molotov-koktélt dobtak és rálőttek két családi házra. Nagy József és sógornője, Nagy Tiborné életét vesztette, férje súlyosan megsebesült.

2008. december 15-én Alsózsolca cigánytelepén rálőttek egy udvaron fát vágó 19 éves fiatalemberre, aki életveszélyesen megsérült.

2009. február 22-én éjjel Tatárszentgyörgyön Molotov-koktélokkal felgyújtották ifjabb Csorba Róbert és családja házát, majd a lángok elől menekülőkre sörétes puskából tüzet nyitottak. A családfőt és alig ötéves kisfiát, Robikát agyonlőtték, hatéves nővérét súlyosan megsebesítették.

2009. április 22-én Tiszalökön a saját háza előtt lőtték agyon Kóka Jenőt, amikor éjszakai munkába indult.

2009. augusztus 3-ára virradó éjjel Kislétán betörtek Balog Mária házába. Sörétes fegyverrel agyonlőtték a benn alvó 45 éves asszonyt, és maradandó sérüléseket okoztak 13 éves lányának.

Szerző: Thullner Zsuzsanna, fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír

Nyíregyházi Egyházmegye

ökumenikus, Kisléta, roma holokauszt, cigánypasztoráció
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg




Hírek ebből a kategóriából

HERE YOU ARE: NEWS

BACK TO TOP


FOLLOW US ALSO IN THE SOCIAL MEDIA:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2022 Eparchy of Nyíregyháza

Development: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert