Légy Krisztus mindhalálig tartó szeretetének tanúja! – diakónusszentelés Miskolcon

Légy Krisztus mindhalálig tartó szeretetének tanúja! – diakónusszentelés Miskolcon

A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén szentelte diakónussá dr. Orosz Atanáz püspök Dudás György alszerpapot Miskolcon, a székesegyházban.

Szöveg: Varga-Juhász Bernadett, fotó: Zadubenszki Norbert2022. szeptember 17. 15:40

„Szent Pál apostol minden kor minden bölcsességét felülmúló igazi jelet, megoldást, tökéletes bölcsességet kínált nekünk: a kereszt bölcsességét mutatta meg ” – utalt Atanáz püspök a homília bevezetőjében az ünnepnapon felolvasott apostoli szakaszra (1 Kor 1,22-24), majd így folytatta: „Szent Pál az idézett mondatokat éppen a meghívásra, a hivatásokra vonatkoztatta. Fontos tehát egy diakónusi hivatást is ennek a szövegkörnyezetében és Jézus Krisztus elénk kitett keresztjének közelében megértenünk. Hiszen általában diakónusszenteléskor Jézusnak az „úgy vagyok köztetekmint a szolga” mondatáról emlékezünk meg. De Jézus Krisztus nem csak asztalszolgálatban jeleskedett, és mint szolga/diakonosz nemcsak a mai világ számára oly fontos szociális programot teljesített. A Filippieknek írt levél második fejezetében azt olvassuk, hogy Jézus az Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan privilégiumnak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kellene, hanem szolgai alakot öltött, és „kiüresítette magát”, „hasonló lett hozzánk, emberekhez”, „engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig”

A diakonátus, a szolgálat tehát nem csak asztalszolgálatnak, vagy e világ szempontjából könnyen elfogadható egyéb szociális szolgálatnak az egyik rendi fokozata, hanem a megfeszített Jézus Krisztussal való egyesülés, azonosulás. Hiszen Ő szolga alakját magára véve elfogadta, hogy e világ minden gonoszsága rászakadjon, s hóhérai így vigyék őt a bitófára, a szégyenletesnek tartott keresztfára. Ő, maga szállt le a poklok mélységére, hogy aztán az Atya fölmagasztaló, megdicsőítő cselekedetét a legmélyebbről várja ki. Ezáltal mutatva meg, hogy az Isten Fia minden rászoruló, bármilyen kétségbeejtő helyzetbe jutott embernek segélykezet nyújt.”

„Hozzászoktunk liturgikus imádságainkból, hogy a keresztet egyfajta diadaljelvényként fogjuk föl” – folytatta a szentelő püspök, majd a következőkben Ferenc pápának az éppen egy évvel ezelőtt e napon, Eperjesen, a keresztfelmagasztalási Szent Liturgián elhangzott szavaira utalt több ponton is: Sokunknak tetszene a győzedelmes, a triumfalista kereszténység: „Egy erős és győztes Istenről álmodozunk. Ez nagy kísértés. Milyen gyakran szeretnénk győzedelmes kereszténységet, de a győzedelmes kereszténység kereszt nélkül világias és meddő maradna”. A kereszt mindenhol ott van velünk: a nyakunkban, a házunkban, az autóban, a zsebünkben, de sokszor csak úgy tekintünk rá, mint egy értékes könyvre, amit fölteszünk a polcunkra és soha ki nem nyitjuk. De feszületünk „mit sem ér, ha nem állunk meg, hogy ránézzünk a Megfeszítettre, és nem nyitjuk meg előtte a szívünket, ha nem ámulunk el az értünk vállalt sebek láttán, ha a szívünket nem tölti el meghatottság”.

Aki csak kívülről nézi a keresztet, akinek a szívét soha nem érinti meg a megfeszített Krisztus szenvedése és áldozata, az nem tudja kinyitni a könyvet, az nem érti meg Isten bölcsességét. A kereszt nem hadi jelvény: „nem egy felemelt zászló, hanem egy új életmód tiszta forrása”. Jézus Krisztus keresztje a megváltó szeretetnek a jele, és soha nem válhat agresszorok jelvényévé. Jézus Krisztus békéje az Ő szeretete által, a keresztjét megértő emberek életmódja által valósulhat meg, és semmi esetre sem erőszakkal vagy agresszióval” – emelte föl szavát Atanáz püspök újra az immár kétszáz napja Ukrajnában zajló őrült háború ellen. „Ebben az esztelenségben már csak Isten segíthet” – mondta és erre a napra, szeptember 14-re, az európai püspökök kezdeményezésére, a békéért világszerte meghirdetett imanaphoz való csatlakozásra kérte a jelenlévőket. 

A szentelés előtt álló diakónust pedig arra hívta meg, hogy legyen tanúja a Jézus mindhalálig menő szolgai alakjának és önfeláldozó szeretetének, „mert Ő a mi békességünk, Ő az, aki ennek a megőrült világnak a kellős közepén rendet teremthet. Ő az, aki családunkban, városunkban, nemzetünkben, de a szomszéd háborútól ostromlott országban is békét teremthet.”

Atanáz püspök mellett koncelebrálva a szentelési liturgián Dudás László atya kilenc gyermeke közül most egyet ajánlott Isten sajátos szolgálatára. A püspöki áldás után elhangzott, hogy Dudás György a székesegyház diakónusa lesz. Ezután az újszentelt diakónus kifejezte háláját a jó Isten, illetőleg családja és eddigi támogatói irányában, majd megköszönte, hogy sokan osztoztak örömében és részesei lettek annak a legnagyobb ajándéknak, amit alszerpapként kaphatott. 

 

Szöveg: Varga-Juhász Bernadett, fotó: Zadubenszki Norbert

Nyíregyházi Egyházmegye

diakónusszentelés, Miskolc, Dudás György
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2022 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert