Lenten thoughts 12.

Mai apostoli szakaszok:

Zsid 3,12-16

1Tesz 4,13-17

Előírt evangéliumi szakaszok:

Mk 1,35-44 

Jn 5,24-30

A nagyböjt második szombatján újra az elhunytjainkért végezzük a Szent Liturgiát. Imádkozunk értük, mert segíteni akarunk rajtuk. De ugyanakkor magunkat sem hanyagolhatjuk el. Ugyanis mindenki saját maga felelős az üdvösségéért.

Erről tanít a mai első apostoli szakasz. Figyelmeztetésként mondja a Zsidókhoz írt levél, hogy ne legyünk hitetlenek, gonoszok, ne szakadjunk el Istentől, használjuk fel a mai napot, hogy ellen tudjunk állni a bűnnek (Zsid 3,13). Az elhunytak már az „örök mában” vannak, az ő sorsuk már beteljesedett. Ha jól élték a „mai” napokat az életükben, az örök boldogságba jutottak. De ha még tisztulniuk kell, akkor segíthetünk nekik. Éppen ezzel a mai liturgikus megemlékezésünkkel is.

Jézus példát mutat az imádságra (Mk 1,35). De megy, és hirdeti az evangéliumot és cselekszi a jót. Sőt, kiűzi az ördögöt. Ha ráhagyatkozunk, akkor belőlünk is kiűzi. Csak mi magunk is tegyünk érte, a nagyböjt folyamán különösképpen. Igyekezzünk jót tenni, hogy amikor megszólal az ítéletre hívó harsona, az örök élet boldogságára támadhassunk fel (Jn 5,29). Nem tudjuk sem a napot, sem az órát, mikor szólal meg, csak azt tudjuk, egyszer biztosan bekövetkezik.

Imádkozzunk buzgón az elhunytjainkért, mert nem tudjuk, hogy melyiküknek van még szüksége az imádságunkra, csak a mélységes bölcsességével mindeneket intéző egyetlen Teremtőnk tudja. De ha történetesen már mindnyájan az üdvösségben vannak, akkor sem hatástalan az imádságunk, mert a jó Isten oda teszi, ahová a legnagyobb szükség van rá. Saját magunk számára pedig mindig érdemszerző cselekedet az imádság.

Szöveg: dr. Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyháza Egygházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye