Nagyböjt harmadik szerdáján dr. Ivancsó István atya gondolatait olvashatják.
A világ nyelvezetében sokféle hivatás létezik: papi, orvosi, pedagógusi és még egy csomó más hivatás. Keresztény értelemben azonban csak egy igazi hivatás van. Az, amire Jézus Krisztus hívott meg bennünket. Hívott, ezért lehet hivatás. Ami nem más, mint a Krisztus-követés. A keresztényi, a krisztusi élet. Az újszövetségi Szentírás erre figyelmeztet is bennünket, mégpedig folyamatosan.
A mai apostoli szakaszban Szent Pál apostol kifejezetten megmondja: „éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok” (Ef 4,1). Ezzel az egy mondattal máris teljes lenne a magyarázat, hiszen a keresztényi, a krisztus-követői buzdít. És ennél több nem is kell az életünkben. De azért folytatja: legyen bennünk alázat, szelídség és türelem. Mindegyik nagyon fontos erény. Amivel nemcsak magunkat tesszük jobbá, hanem az egész világot is.
Jézus pedig gyakorlati módon mutat rá a hívatásra. Igaz, ebben az evangéliumi szakaszban csak egy dolgot említ, de az is nagyon fontos: az ítélkezés elkerülése (Mt 7,1). Sajnos, bennünk van ítélkezésre való hajlam. De lehet győzni: hogy ne a szálkát nézzük embertársunk szemében, hanem vegyük észre a magunkában a gerendát. Sajnos, készek vagyunk menteni a saját magunk igazát, miközben nem vesszük észre, hogy nincs is igazunk. És ami még rosszabb: közben hajlandók vagyunk a másikat elítélni vagy megítélni.
A nagyböjtben, az elcsendesedésünk idején próbáljuk komolyabban és mélyebben megfontolni a keresztény hivatásunkat. Hogy javuljunk általa, és hogy jobbá tegyük a világot általa. Kérjük Szent Efrém imájával: „Add, hogy meg ne ítélem felebarátomat”!
Szöveg: dr. Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyháza Egygházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
||||||
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |
31 |