Érintő – vasárnapi gondolatok dr. Mosolygó Marcell atyával

Érintő – vasárnapi gondolatok dr. Mosolygó Marcell atyával

Ne féljünk életünket mások szolgálatának szentelni – gondolatok nagyböjt ötödik vasárnapján, március 26-án.

Szöveg: dr. Mosolygó Marcell, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye2023. március 26. 08:03

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 429 napja íródott

Nagyböjt 5.vasárnapja Mk10,32b-45

Móricz Zsigmond 1940-ben, 61 évesen hét pontban összegezett „alapszerződést” kötött önmagával. Nem sejtette, hogy már csak két éve van hátra: egész jövőjét ezen élettapasztalatból sarjadó igazságoknak akarta szentelni. Az utolsó pont így szól: „Mindenkitől, aki egészséges, megkövetelem, hogy munkás, önfeláldozó és építő legyen. Viszont aki beteg, szegény és elesett, az a zsarnokom lehet, mert nem térhetek ki a kérés, a nyögés, a szenvedő élet elől.” Némi finomítással keresztény életprogramként is elfogadható ez. A mai evangélium épp ezzel a problémavilággal foglalkozik. 

A világot Isten teremtette, ezért szépség csillog belőle. De mert nem mennyországnak teremtette, ezért telve homállyal és megoldatlan kérdésekkel: szétesnek a házasságok, elkallódnak a fiatalok, mindenfelé elnyomás, igazságtalanság és szomszédunkban a háború. Az emberek telve vannak teljesületlen reményekkel, tanácstalansággal, és egyre inkább elidegednek egymástól. Elég kinyitni a rádiót, leülni a tv elé, vagy az okos telefonon internetkapcsolatot létesíteni: – Hol van ma béke a világon? – Sehol. S ki tudja a megoldást? – Senki. Olyan világban élünk, amelynek az eresztékei recsegnek, ropognak, ahol a valóságoknak már nincs biztos alapjuk. Ebben a világban, amely nagy részben káosz, kétségbeesés és kilátástalanság – valami hallatlan dolog történt. Megjelent az evangélium, a jó hír, amely megvilágítja a világ végső alapjait, a lét értelmét, és a boldogság föltételeit. Jézus megmutatta Istent, mint Atyát, beszél az elveszett bárányról és a tékozló fiúról. Példabeszédeiből megérti a 21. századi embere is, hogy nincs elveszve, és kiszolgáltatva, nem kell rettegésben élnie. És amit példabeszédeiben mond, azt saját életével bizonyítja.

A pszichológusok közül sokan állítják, hogy nem létezik szeretet. Az ember önzőnek született, és az is marad. Hogy szeretni tudjon, előbb tapasztalnia kellene, hogy viszont szeretik, és hogy ez a szeretet biztos. De ilyen nincs! - állítják. Igazuk van! Az Istentelen világban az ember képtelen kiemelni magát veleszületett önzéséből, ahogy Münchausen báró saját hajánál fogva húzta ki magát a mocsárból. De aki már megtalálta Krisztust, az már tudja, hogy van valaki, aki szeret bennünket, és szeretete biztos. És ez a szeretet teszi képessé a hívő embert, hogy tudjon ő is szeretni, segíteni és szolgálni. 

Két héttel húsvét előtt a mai evangéliumban szögezi le Krisztus a keresztény ember alapmagatartását: „Aki nagyobb akar lenni, legyen a többinek rabszolgája”

– Mi a szolgálat? Szabad belső lelkület, önátadás, törekvés, hogy más javára legyen. A szolgálat nem szerződés és nem üzlet tárgya. A kegyelem először megnyitja a szemet, hogy vegye észre más szükségletét. Aztán megnyitja a szívet, hogy ne csak lássa, hanem segítse is. És végül ez a kegyelem ráébreszti, hogy meg van benne az erő, a képesség és rátermettség is arra, hogy segítsen. Képes vagyok segíteni! – ebben éli meg először saját létének értelmét, azt, hogy másokért él. És ebből egészséges örömfakad, a gazdagság érzése, az, hogy adhatok: tanácsot, vigasztalást segítséget, megértést, és azt a boldogító tudatot, hogy nem vagy egyedül. És Jézus nem marad a szavaknál: benne láthatóvá lett Isten föltétel nélküli szeretete, láthatóvá vált, hogy Isten országa már ebben a világban valósul, ahol áttör a szeretet az önzésen, és hogy Isten a mi oldalunkon áll. Nos ezt az országot akarta Jézus kiterjeszteni az egész világra.

Az ember nem szeret alulmaradni. Úgy látszik, hogy a paradicsomban elhangzott isteni parancs: Uralkodjatok! Uralomvággyá torzul bennünk a legkisebb viszonylatban is. És a hatalom igézete mindnyájunkat rabul ejt. Akármilyen természetű kicsi előnye van az embernek, azt mindig szereti megmutatni.

Ilyen előnyt biztosít a pénz, a hatalom, a tudás, amikkel durván vissza lehet élni azokkal szemben, akiknek nincs pénzük, nincs hatalmuk, nincs megfelelő tudásuk. De a lelki javakkal is lehet zsarolni. Például jósággal, áldozattal, való vagy vélt igazság birtoklásával. A szülő azzal törekszik zsarolni gyermekét, hogy mennyi áldozatot hozott érte. A szülői áldozat valóban figyelemre méltó, de azért nem nyúlhat annyira bele gyermeke életébe, hogy egy nem kívánt házasságra kényszerítse. Jótékonyságunkkal sem szabad másokra rákényszeríteni az általunk elképzelt jóságtípust sem. Pl. légy napi áldozó, kövesd a hitemet stb.

Az meg szinte ismeretlen fogalom, hogy egy vitában – bármennyire is érezzük igazunkat – alulmaradjunk, és ne miénk legyen az utolsó szó! Mindennapos viták és veszekedések tudnának elcsitulni, ha valamelyik vállalná az alulmaradást.

Aki első akar lenni, legyen utolsó, tanácsolja Jézus. Ezt saját magán mutatta be, mikor – hogy szívünkön uralkodjék – utolsó helyig lealázta magát. Sőt, Isten maga is kiszolgáltatja magát teremtményének, amikor a szabaddöntésű embert megteremtve eltűri a szabad választás termését, a bűnt. A mai világ detronizálta az Istent, és az Isten vállalja ezt a megalázó szolgaságot, hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg (1Tim 2,13). Rá fog egyszer ébredni az emberiség, hogy kit taszított szolgasorba. És az Istennek, aki utolsó sorba szorult, elsőnek kell lennie a dolgok természete szerint.

Az Isten sorsát vállalja magára az, aki az alulmaradást választja a szeretetért. Isten is szeretetből tette ezt velünk. És tudja, hogy a világtörvény érvényesülni fog: az utolsókból elsők lesznek. Milyen tanulságokat fogalmazhatunk meg tehát a mai evangélium kapcsán, amelyek segítenek minket abban, hogy túllépjünk az imént vázolt nehézségeken és önzetlenül tudjunk másokat szolgálni? Uralkodás helyett életcélunk legyen a szolgálat.

  1. Az egész életen át gyakorolt szolgálat biztos út ahhoz, hogy valaki megtalálja lelki nyugalmát és békében éljen másokkal. A másoknak ajándékozott élet boldogságot jelent.
  2. A szolgálatnak vannak bizonyos határai. Senki sem kényszeríthető arra, hogy emberi méltóságáról lemondva mások rabszolgájává vagy semmibe vett cselédjévé váljon. Senki sem léphet fel azzal az igénnyel, hogy rabszolgatartóként uralkodjon és megalázzon másokat. 
  3. Mindenki megérdemli az elismerést szolgálatáért és munkájáért. Akár kifejezetten igényli ezt valaki, akár nem, mindenkinek hálával és köszönettel tartozunk mindazért, amit értünk tesz.
  4. A szeretettel gyakorolt szolgálat megnyitja az önzésre és magába zárkózásra hajlamos embert a másik ember felé, kilépve ezáltal az önzés világából.                          

A mai evangélium arra tanít minket, hogy ne féljünk életünket mások szolgálatára szentelni. Önzetlen, alázatos és viszonzást nem váró szolgálatunkban legyen példaképünk Jézus, aki azért jött a világba és azért halt meg, hogy üdvösségünket szolgálja.                           

Móricz Zsigmond tiszteletreméltó gondolatát Jézus kiegészítésével így fogalmazhatjuk át: aki egészséges, az önfeláldozó, másokért élő életet éljen, Isten és emberszeretettől vezérelve. Aki pedig ártatlanul szenved, az minden áldozatát ajánlja fel másokért, Isten és emberszeretettől indítva. E kétfajta önfeláldozás Jézusban eggyé válik, s megváltói minőséget kap. Isten tervének Jézus a középpontja.De ő még azt is Atyja határozatára bízza, hogy ki üljön jobb és bal oldalán az örök dicsőségben.

Naponta többszöri fohászom: „Add, hogy másokat szolgálva együtt jussunk Országodba!” Ámen

Az elmélkedést meghallgathatja dr. Mosolygó Marcell atyától podcast csatornánkon ERRE a linkre kattintva! 

Szöveg: dr. Mosolygó Marcell, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye

lelki táplálék, nagyböjt




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2024 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert