Érintő – vasárnapi gondolatok dr. Mosolygó Marcell atyával

Érintő – vasárnapi gondolatok dr. Mosolygó Marcell atyával

„Még nagyon elevenen él bennünk Péter utódjának múlt hét végi látogatása, hozzánk intézett személyes szavai, mintha átéreznénk valamit abból a lelkesedésből, amit a szamariai asszony érzett, amikor elment falubeliekhez: „Jertek lássatok egy embert, aki mindent elmondott, amit tettem! - Vajon nem ő-e a Krisztus?” A kegyelem napjai voltak ezek. - Mi a kegyelem? A kegyelem is, mint maga az Isten, láthatatlan, de van és működik.” – dr. Mosolygó Marcell atya gondolatai a szamariai asszony vasárnapján.

Szöveg: dr. Mosolygó Marcell, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye2023. május 7. 08:35

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 301 napja íródott

A kegyelem új élet.

Az emberben van élet, de törékeny – jön a kegyelem és örök életet ad. Az emberben van szív, de önző és kérges – jön a kegyelem és „új szívet” teremt belénk. Van bennünk ész és értelem, de vakoskodó – jön a kegyelem és Krisztus világossága árad el bennünk. Ő mondja erről: „Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők.”  Hát nem csodálatos a facsemeték oltása? Ott a vad alany, és beoltják a nemes szemmel, íme az egész fa nemessé válik, ízes gyümölcsöt terem. Új élet kezdődik benne. Így oltja be a kegyelem isteni élettel a lelkünket. Mond az Úr Jézus másik hasonlatot is: a kevés kovász az egész tésztát átjárja, és ízes kenyérré teszi azt. Ilyen kovász az Isten kegyelme is, amely átalakítja egész belső világunkat. Ezért mondja Pál apostol: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem.” Élek én, a nevem, az alakom a régi, de a belső világom új, újak az örömeim, vágyaim, reményeim. Ó - szamariai asszony nem hallod ki Jézus szavaiból az üzenetet? – Nem halok meg, hanem élek!  Te halandó vagy, én örökké élek! Te elmerültél az ösztönökben, én hozom a tiszta örömöket. Te homályban élsz, én a világosság vagyok!  ”Ha tudnád, ki beszél veled, te kérnél inni tőlem.” Valahányszor imádkozunk ezt a vizet isszuk. Valahányszor szentmisén vagyunk, ebből a kútból merítünk. Valahányszor szentáldozáshoz járulunk ezt súgja a lelkünk: Jézus, add, hogy az örök életre szökellő vízforrás lehessek én is!

A kegyelem új lélek

Nagyszerű ajándék az ember szeme, mely arra szolgál, hogy lássuk a színek sokféleségét és a formák gazdagságát. És mégis a szem semmire se volna alkalmas, ha Isten nem adna hozzá fényt is, a napvilágot, amely által képes a szem látni. Ezért a szem részére a legnagyobb adomány a fény. Pontosan így vagyunk az Isten kegyelmével is. Már természetünknél fogva arra vagyunk rendelve, hogy hasonlók legyünk az Istenhez. Ezért kaptuk tőle az értelmet, szabad akaratot és a szeretetre fogékony szívet. De amint a szem nem magától kapja a fényt, hanem fény nélkül sötétben marad, úgy emberi természetünk sem képes magától Istenhez hasonlítani. Kell, hogy Isten megajándékozzon bennünket új lélekkel, amint a szemet fénnyel. Ezért mondja Jézus a szamariai asszonynak: „Ha tudnád Isten ajándékát, ha kérnéd tőle …” – Ó Istenem melyikünk ne érezné, hogy milyen szálkás a természete, milyen bütykös, göcsörtös a lelke? Hát kérjük Jézust adjon saját lelkéből! Azért jött a földre, hogy gyógyítson, és azért hagyta itt szent Lelkét, hogy gyógyuljunk. Forrás legyek ne pocsolya! Kristálytiszta víz áradjon belőlem, ne zavaros hínár! Élő víz legyek, ne ciánnal szennyezett folyó vagy vörös iszap!

A kegyelem új szív

Kispap koromban örömömet találtam az egyházatyák műveinek olvasásában, a vértanúk tanúságtételeinek fordításában. Karthágói Ciprián (190-258) vértanú felnőtt korában keresztelkedett meg, mint a többség abban az évszázadban. Igy ír erről: „Akkor még homályban és sötétségben bandukoltam s a viharos világ hullámain hányódtam, nem ismertem életutamat, sem a célt, ami felé tartanom kell. Lehetetlennek tartottam, hogy újjászülessek, hogy letegyem azt, ami addig voltam, s szívemben új emberré születhessek. Hogy volna lehetséges ilyen változás? Egyetlen lendülettel elvetni azt, ami velem született, és magam szedtem magamra bűnös életemmel? …. Akkor jött megkeresztelkedésem napja. Lemosta az elmúlt évek szennyét, szívembe mennyei fény költözött. Új emberré lettem, s ami kétség volt bennem az biztos lett, ami homály, most fény lett s ami eddig lehetetlennek látszott, most könnyűvé lett.”

A kegyelem lebontja a falakat.

Jézus szólítja meg az asszonyt, noha ezt egy korabeli rabbi meg nem tette volna, hiszen még a feleségükkel sem illett beszélniük nyilvános helyen. Tulajdonképpen nem is igen tartották a korabeli zsidók, még kevésbé a rabbik igazi embernek az asszonyt. Jézus tehát rehabilitálja a nőt, és megszólítható embernek tartja. Ezért csodálkoznak olyan nagyon a később visszatérő tanítványok. Lebontja a férfi és a nő közötti – s a férfiak által épített – természetellenes kerítést.

Egy pogány szamariai asszonyt szólít meg. Nem tesz hatnapos kerülőt, és az első szamariaival úgy beszél, mintha az izraelita lenne. Lebontja a fajok, népcsoportok közötti válaszfalat. Ezt még ma is a 21. században is sokan nehezen értenék, - hiszen ezért is háborúznak - hát még akkor!

Egy rosszhírű asszonyt szólít meg. Ez abból is nyilvánvaló, hogy az asszony, bár a faluban is lehetett és biztosan volt is számtalan kút, mégis messze megy vizet meríteni. Biztosan azért, mert a falusiak kimarták maguk közül. S még a Jákob – kutjához is a déli órában megy, amikor a legnagyobb a meleg. El akart kerülni minden találkozást a falubeliekkel, mert ilyenkor nem igen mentek a kútra. Jézus tehát lebontja a kerítést a magukat igaznak tartók és a bűnösök között. Ő a bűnöst is szereti. Nem a bűnét, ez kiderül a történetből és a beszélgetésből is. De éppen szeretetével tisztítja meg. Az asszony kiboríthatta élete szemetes kosarát az őt megszólító Jézus előtt, hiszen élete intim részletét is szóba hozza előtte később Jézus. Kevés történet van még ilyen az evangéliumban, ahol ennyi embert embertől elválasztó „kerítésnek” lebontását szemlélhetjük, mint itt. Észre kell vennünk Jézus egyetemes szeretetét minden ember iránt, legyen az nő, legyen az más fajú, legyen az más vallású, legyen az bukott, bűnös.

Jézus viselkedése megalapozza a női emancipáció keresztény szemléletét.

Nekünk is hirdetni kell az evangéliumot, ahogy a szamariai asszony tette.                                        

Hiszen a hit hallásból van – mondja Szent Pál. Úgy mondhatta ez az asszony az evangéliumot, hogy egész lénye sugározta, hogy valóban történt valami nagyszerű vele. Egész lénye hitelesítette a vele történteket. Olyan sugárzása lehetett a mondanivalójának és hívogatásának, hogy az még egész múltját, megvetettségét, kitaszítottságát is eltörölte.  – Egy nagy igehirdető mondta egyszer: Ha egy kocsis megtér, azt elsőnek a lova érzi meg. Ma talán így mondhatnám: Ha egy férj megtér azt a felesége, ha a feleség, a férje, ha egy főnök, azt a beosztottjai, ha egy rossz szomszéd, azt a szomszédjai veszik észre először. S íme, most a szamariai asszony szomszédjai megérezték az asszony magatartásán, hogy igazat beszél. Így működik a kegyelem bennünk.  Ámen. - Föltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!

Az elmélkedést meghallgathatja dr. Mosolygó Marcell atyától podcast csatornánkon ERRE a linkre kattintva!

Szöveg: dr. Mosolygó Marcell, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye

lelki táplálék, érintő, lelkiség, elmélkedés,




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2024 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert