Érintő – vasárnapi gondolatok dr. Mosolygó Marcell atyával

Érintő – vasárnapi gondolatok dr. Mosolygó Marcell atyával

A kereszt által válunk szerénnyé, megértővé, szolgálatkésszé, Istenbe kapaszkodóvá és „krisztushordozóvá”. Elmélkedés Pünkösd utáni 16. vasárnapon.

Szöveg: dr. Mosolygó Marcell, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye2023. szeptember 17. 07:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 284 napja íródott

Mk 8,34-9,1

Krisztusban Kedves Testvérek! 

Szent Kereszt felmagasztalását követő vasárnap elmélkedjünk a kereszt botrányáról. Sokan megbotránkoznak a világban tapasztalható rossz, és a szívünkbe lopakodó irigység, önzőség, reménytelenség láttán. Sokan értetlenül állnak meg az élet utcájában, amikor keresztek zuhannak a vállukra. Belátjuk, hogy ezek a botránkozások, kételkedések nem alaptalanok. Ám egy dologban senki sem kételkedik. A jelenlegi világrendben szeretetünk igazi arcát a szenvedés, az áldozat vérével lehet megfestenünk. Ezt így foglalja össze János evangélista: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.” Jn 13,13.

Ezen a vasárnapon Jézus követésére hív minket: ”Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.” Miről van itt szó? A családi élet, a munka és a kötelességteljesítés keresztjeiről. Arról, hogy komolyan kell vennünk az életet, és át kell éreznünk felelősségünket. Az élet nem a miénk, el kell számolnunk róla. A döntéseket időben meg kell hoznunk, és a következményeket vállalnunk kell. Arról van szó, hogy a nevelés titka a szeretet, a szeretet titka pedig a kereszt. Isten szeret bennünket, és ezért a kereszt által nevel bennünket az örök életre.

A kereszt, a szenvedés tehát nem csak Jézus útitársa, hanem osztályrésze minden igaz követőjének. ”Krisztus ugyanis nem azért szenvedett, hogy nekünk ne kelljen szenvednünk, hanem hogy a szenvedés által reá hasonlítsunk.” (MacDonald) A kereszt által válunk szerénnyé, megértővé, szolgálatkésszé, Istenbe kapaszkodóvá és „krisztushordozóvá”.

Nyilvánvaló, hogy akiből hiányzik a hit, a Szentlélek világossága, az oktalanságnak minősíti ezt az életprogramot. Sokszor jó magunk is úgy tekintünk a szenvedésre, mint Cirenei Simon a keresztre. Először vonakodott segíteni Jézusnak és keresztjét vállára venni. Vajon miért? – Mert először csak a keresztet látta. Mikor azonban felismerte Jézusban a szeretetből szenvedő ártatlant, egyszerre megváltozott a magatartása. A kereszt csak akkor lesz elviselhető, átölelhető, ha Jézust is meglátjuk rajta. Jézus tehát nem a keresztet ajánlja tanítványainak, hanem az ő követését, ami kereszthordozás. A kereszt csak Jézussal együtt lesz „édes teher”, csak a szeretet teheti „könnyű igává”. Az igazi keresztény így fogadja és hordozza a kereszteket és nem keseredik el, hogy ”szép arcodat a bánat megszerette és hitvestársad lett a szenvedés." (Shakespeare)

Aki átadja magát Jézusnak, annak vállalnia kell a keresztet is. Akkor majd megértjük, hogy Isten vigyáz ránk, de ez nem jelenti azt, hogy megmenekülünk a fájdalomtól és minden szerencsétlenségtől. Sokkal inkább arról van szó, hogy mindez életünk tulajdonképpeni értelmét alkotja. A szenvedés tehát a hit szemszögéből a szeretet tükrében mutatja meg igazi értelmét. Isten minden nagy műve a keresztre van építve. A keresztre, az általa megnyilvánuló szeretetre. Minden egyes keresztény és az egyház életében azok a művek a maradandóak, amelyek a keresztre, az átölelt, elfogadott keresztre épülnek.

Ezen az ünnepen a kereszt négy ágához négy élő virágot illesztünk. Íme így nyílik ki Krisztus keresztjén a szenvedés véres virága. (Oroson 5 élő rózsát fontak koszorúba, Jézus öt sebére utalva.) Titok a bimbó, amig ki nem nyílik. Titok a gyerek, míg meg nem születik. Titok a gyümölcs íze, míg meg nem kóstoljuk. Titok volt a szenvedés is, amig a keresztfán ki nem nyíltak Jézus véres sebei, hogy az áldozat illatát árasszák a világba. A kereszt nem csak a szenvedés fája. De a szereteté is. Exupéry kis hercege mondja: ”A sivatag is szép, ahol forrás fakad…” Az emberi élet, a szenvedés sivataga is megszépül, ahol a szeretet forrása fakad. Ilyen forrássá kell lennünk, ez Jézusunk akarata és örök életünk bizonyossága. Ámen.

Az elmélkedést meghallgathatja dr. Mosolygó Mercell atyától podcast csatornánkon ERRE a linkre kattintva!

Szöveg: dr. Mosolygó Marcell, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye

lelki táplálék, érintő, lelkiség, elmélkedés,




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2024 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert