Görögkatolikus húsvét – Budapest

Hogyan ünnepli a fővárosban a nagyhetet és a húsvétot egy felnőtt papgyerek, aki immár öt gyermek édesanyja? Mi él és éltethető tovább Budapesten a görögkatolikus hagyományokból, és mi az, aminek esetleg meg kell elégedni a pótlásával. Hogyan lehet a kicsiket bevezetni a sokszor nekik még túl hosszú szertartásokba? Ezekről mesélt Kocsis Antal atya egyik lánya, Kocsis Évi. 

A nagyhét eseményeibe idén csak nagycsütörtökön kapcsolódtunk be, mert a legkisebb gyermekem még csak hat hónapos. Ilyenkor el szoktunk menni a kínszenvedési evangéliumokat meghallgatni, nagypénteken pedig a sírbatételi szertartásra már szoktam magammal vinni a gyerekeket is, mert ezen nagyon jól el lehet nekik magyarázni, miért váltja fel a csengőt a kereplő, miért teszi a pap a hátára a síri leplet, és mit jelképez az, hogy behelyezi a szent sírba. 

Nálunk hagyomány volt gyerekkoromban a szent sír őrzése, amire fel lehetett iratkozni és gyerekként is nagyon élveztük, hogy mint az igazi katonák, őrizhetjük a sírt. Jó közös családi program lenne most is a gyerekekkel ez, de jelenleg dél-Budán mivel nincsen saját templomunk, így ezt nem tudjuk megvalósítani. Lehet ilyenkor együtt imádkozni, gyerek keresztutat olvasni. A szigorú böjtöt már a kicsikkel is tartjuk nagypénteken, azaz nem eszünk állati eredetű ételt, de nem gondolom, hogy ez a mai világban már olyan nagy erőfeszítést igényelne.

Szombaton is tartjuk még a böjtöt, de akkor már elindul a tojásfestés, főzzük a sonkát, és idén először fogom a nyolc éves ikerlányaimmal együtt sütni az igazán klasszikus görögkatolikus húsvéti fogásokat: a pászkát, illetve megtanítom nekik, hogyan készül a sárgatúró. Pászkát sütni én is még az apai nagymamámtól tanultam.

Gyerekkoromban szombaton volt egy bazil mise és vasárnap hajnalban még sötétben mentünk át a gyertyákkal körberakott templomba, úgy énekeltük a Feltámadt Krisztust körmenet közben. A feltámadási szertartás alatt lecserélték az oltárterítőket pirosról fehérre, és mire kijöttünk a templomból sötétből világos lett és a kenethozó asszonyokkal megérkezhettünk mi is a sírhoz. Átélhettük, hogy nem találjuk ott a testet, és tényleg világos van már, mire hazamegyünk. Nyilván nagyvárosban a hajnali szertartást nehezebb megoldani, de az estire mindig igyekszem a gyerekeket is elvinni, akkor az alvást is úgy csináljuk, később altatom őket, mert a feltámadási szertartás nagyon fontos. 

Utána nálunk még nincs nagy evés úgy ahogy a római katolikusoknál, mert pászkaszentelés csak a másnap reggeli Liturgia után szokott lenni.

Ezt követően kezdődik csak a nagy lakoma. Hétfőn ugyanúgy megy a locsolkodás nálunk, mint másoknál, és akkor is el szoktunk menni a Liturgiára.

Áldott húsvétot kívánunk mindenkinek!

Szöveg és fotó: Hekler Melinda / Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye