A máriapócsi fatemplom címünnepe: Urunk mennybemenetele
Május 25-én délután a Paraklisz, a Szent Liturgia és a Vecsernye „átköltözött” a kápolnába Máriapócson. A bazilita szerzetesek szépen ápolt kertjébe vonult az a kb. ötven-hatvan hívő, akik a fatemplom búcsúját ünnepelték. A kegyhelyen szolgáló papok mindegyike, s a szerzetes atyák is jelen voltak. Orosz István atya prédikált, hangsúlyozva, hogy „nem felejthetjük el, honnan indult Pócs története, de azt sem, honnan indul és hová tart a mi személyes életünk.”
Beszélt arról is, hogy Áldozócsütörtök kettős érzelmet ébreszt: egyfelől kicsit szomorkás. Ahogyan általában az elválások. És hiányzik a „Feltámadt Krisztus!” éneklése is. Másfelől azonban lelkesek lehetünk, mert most derül ki, hogy csak a szánkat érte ez a mondat, vagy a szívünkbe, az életünkbe is beépült az elmúlt 40 napban. Hogyan befolyásol bennünket a továbbiakban a feltámadás ténye…
Háromszoros körmenettel zárult a szertartás, amelynek igen megható pillanata volt az utolsó evangélium elhangzása. Ezt Erdei József atya olvasta, aki közel jár a 90. életévéhez.
Jól illusztrálja a hangulatot, hogy a miroválást követően még sokan maradtak kicsit beszélgetni. Hiszen ez igazán családias, olyan „nagyon pócsi” ünnep volt.
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 | 3 | ||||
4 |
5 |
6 | 7 |
8 | 9 |
10 |
11 |
12 | 13 | 14 |
15 | 16 |
17 |
18 | 19 | 20 |
21 |
22 | 23 |
24 |
25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 |