Romániai magyarajkú görögkatolikusok érkeztek Máriapócsra.
Amikor ennyien imádkoznak együtt, nem csak a templomot, az udvarát, de a hatalmas teret, az egész környéket áthatja valami megfoghatatlan, felemelő hangulat. Biztosra veszem, hogy ez nem elsősorban a hangosításnak köszönhető. Ez az Istenszülő, és Szent Fiának „térereje”, és az érkezők mély hite.
Állóhely is alig maradt a kegytemplomban a liturgia ideje alatt. A szertartást Harangozó József főesperes vezette. Prédikációval Orosz István atya szolgált. Sajátosan hivatkozott az evangéliumi sorokra: egyik kezében egy gerendát, másikban kicsike szálkát tartva hívta fel a figyelmet arra, hogy mindaddig, amíg a másik hibáit keressük, azokra mutogatunk, nem juthatunk helyes önismeretre. Sőt, ha azt mondjuk egy emberre, hazug, pletykás, becstelen, azzal szinte felmentjük magunkat. Ő az, én nem. Vagy: ő rosszabb, mint én. Nem ez a dolgunk, különösen nem Máriapócson, ahová azért jövünk, hogy saját gyengeségeinket felismerve bocsánatot kérjünk Istentől. Akkor az Ő Édesanyján keresztül talán bátrabban fogalmazhatjuk meg kéréseinket is.
„…az Istenszülő imádságai által békédet ajándékozd, Uram, nekünk és könyörülj rajtunk!” (Vecsernye énekeiből)
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 | |
7 | 8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 | 17 |
18 | 19 |
20 |
21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 |
27 |
28 | 29 | 30 | 31 |