HÍRARCHÍVUM

Madridi élményeim

Madridi élményeim
2011. szeptember 1. 07:59

Nem véletlen az, hogy itt vagy! – mondta Kocsis Fülöp püspök atya 2011. augusztus 19-én tartott előadásában, a magyar zarándokok katekézisén. De hogy hol is voltam? Madridban, az Ifjúsági Világtalálkozón.

„Krisztusban gyökerezve és rá épülve erősödjetek meg a hitben!” (Kol 2,7)

Ezzel a mottóval hirdette meg XVI. Benedek pápa az idén Madridban megrendezett XXVI. Ifjúsági Világtalálkozót, melyre több mint 2 millió fiatal zarándok érkezett a spanyol fővárosba. A Hajdúdorogi Egyházmegye képviseletében ötven zarándoktársammal indultunk útnak Nyíregyházáról.

A Magyarországról Madridba érkezett mintegy 1700 magyar fiatal három napos katekézisen vehetett részt, melynek első napján Bíró László püspök úr szavait hallgatva próbáltunk megerősödni a hitben. A hit ajándéka, hogy jövőt ad. A hit egy döntés, egy esemény, egy kapcsolat. Döntés Jézus mellett, találkozás Jézussal, személyes kapcsolat Jézussal.

A második napon Böcskei László nagyváradi megyéspüspök úr öntözte szavaival gyökereinket, hogy biztos alapunk legyen a hitben, hogy a fa, melyet elültettünk, növekedjen és hozzon termést, gyümölcsöket.

Már utunk elején feltették nekünk a kérdést: „Te miért jöttél?”, melyre őszintén szólva nem igazán tudtam akkor válaszolni. A dolgos hétköznapokból kiszakadva bizonytalanul és félve lépkedtem Madrid zsúfolt utcáin. Nem tudtam merre tartok, hová indulok. A kérdésre később, a katekézis harmadik napján Fülöp püspök atyától megkaptam a választ: Krisztusért mentünk Madridba. Mindenkit személy szerint hívott oda Jézus, engem is a nevemen szólított. Az ő szeretetében kell(ett) megerősödnünk, gyökeret vernünk.

A világban, melyben élünk, nagyon sok vihar tombol. A mi hitünk alapja Krisztus és a szeretet, és a hitünk az a fa, mely a viharokra gyökereivel válaszol. Erősnek kell lennünk a hitben, és másokat is erőssé kell tennünk ebben. A bizonytalanokat megerősíteni, az elbizakodottakat inteni. „Feladatunk van, küldetésünk. Jézus meghívott minket ide, de küld is tovább. Fel kell ismernünk a bennünk lakó Jézust, és missziónk során láthatóvá kell tennünk!” – mondta Fülöp püspök atya.

A Szentatya megérkezése a városba ismét csak megerősített abban a tudatban, hogy tartozunk valahová, hogy van egy közös célunk, amiért érdemes tovább mennünk az úton; hogy van Istennek egy olyan küldötte, aki miatt emberek, fiatalok milliói indulnak el a világ minden tájáról, csak azért, hogy láthassák őt, hogy találkozzanak vele. Ennek a boldog találkozásnak az öröme ott volt minden ember arcán.

Találkoztunk Krisztussal belül a szívünkben, és a Szentatyával kívül, Madrid utcáin. Majd a virrasztás éjszakáján találkozhattunk Istennel is, aki megmutatta hatalmas erejét a viharban. Mellettünk volt, és megmutatta, hogy nem hagy el minket soha. Este a csillagos ég alatt ebben a tudatban aludtam el, reggel pedig a felettem repkedő helikopterek zajára boldogan ébredtem.

Köszönet a püspök atyáknak a lélekerősítő gondolatokért, a szervezőknek és csoportvezető atyáknak a „terelgetésért”, és köszönet Hoyo de Manzenares lakóinak a szíves vendéglátásért.

És köszönet neked is Uram, hogy szeretsz engem!

dr. Balogh Erika




A Madridi Ifjúsági Világtalálkozó egy résztvevő szemszögéből

Augusztus 13-án, szombaton 51 fiatal készült arra, hogy nekiinduljon élete egyik legnagyobb kalandjának, az Ifjúsági Világtalálkozónak, melynek helyszíne ez évben Madrid volt. Sokunk még nem pihente ki a gyalogos zarándoklat fáradalmait, de biztosak voltunk benne, hogy megéri elindulni erre a hosszú útra. És megérte… De ne rohanjunk ennyire előre. A nyíregyházi gyülekező után megkaptuk magyar csomagunkat, mely sok hasznos dolgot tartalmazott az elkövetkező napokra. Többek között a passportunkat, mely nagy előnyökhöz juttatott bennünket a madridi napokon. Miután mindenki elfoglalta helyét elindultunk Hispániába. Pesten még felvettük pár zarándoktársunkat, köztük Fülöp püspök atyát is. Püspök atya jelenléte nagyban hozzásegített mindünket a lelki felkészültségre. Fülöp püspök mellett még 3 atya vett részt a szervezésben: Papp Tibor, Szabó Tamás és Takács Gusztáv atyák. Mivel sofőrjeinknek egy adott idő után hosszabb pihenőt kellett tartaniuk, ezért megálltunk Celle Ligureban, mely helység az olasz tengerpartnál található. Első dolgunk egy szép Szent Liturgia végzése volt a helyi templomban. Majd jöhetett a felüdülés a tengerben. Szerencsénkre szeretettel vártak minket, és betekintést nyertünk az olasz konyha különlegességeibe. Pihenés, vacsora és vecsernye után folytattuk utunkat, melynek célja Madrid volt. A légkondi megjavítása után nagy kíváncsisággal és izgalommal értünk Hoyo de Manzanaresbe, ahol a szállásunk volt. Családoknál laktunk, ami óriási előny volt, hiszen a többi csoport általában tornatermekben volt elszállásolva. Nagy szerencsémre a 16 fős csoportba kerültem, akiket egy nagyon kedves és szívélyes házaspár fogadott be. Bizton állíthatom, hogy a végére egy összeforrott csapat alakult ki ebből a 16 emberből. Ezt az összecsiszolódást elősegítették az esti beszélgetések, illetve a kerti zuhanyzók által nyújtott „együtt-szenvedés” öröme is. Aznap este mindannyian megkóstolhattuk a spanyolok nemzeti étkét, a gaspacho-t, mely nem aratott osztatlan sikert mindannyiunknál, pedig mindenki nagyon lelkesen rendelte előételnek. Kedden még nem volt kötött program, csak az esti nyitó szentmise. Ennek hozadékaként kisebb csoportokban indultunk felfedezni Madrid nevezetességeit, templomait. Már az első nap megtapasztalhattuk azt, hogy vannak hátrányai is annak, hogy ennyien vagyunk, hiszen az étkezéseknél mindig nagy sort kellett kivárnunk. De megérte, hiszen zarándokkártyánk segítségével mindig bőséges ebédhez és vacsorához jutottunk. A szerdai nap elkezdődtek a püspöki katekézisek, melyen minden magyar részt vett, így találkozhattunk ismerősökkel is, mely nem kis meglepődésünkre szolgált. Az első katekézist Bíró László püspök tartotta. Témája az „Erősödjetek meg a hitben” volt, amit nagyon érdekesen, minden szempontot körüljárva bontott ki. Az előadás után kis csoportunk célpontja nem más lett, mint a Santiago Bernabeu stadion, a Real Madrid otthona. A fele társaság bement, míg a fele kinn maradt. Délutánunkat a belvárosban töltöttük nézelődéssel, vásárlással és a többi nemzet zarándokaival való barátkozással. Itt érdemes megjegyezni azt, hogy milyen sokszínű társaság gyűlt össze: 2 millió fiatal, akik ugyanazért jöttek Madridba – megvallani hitüket a világ előtt. Voltak olaszok, spanyolok, németek, de elefántcsontpartiak és chileiek is (sokunknak nagy kedvencei voltak a chileiek, együtt skandáltuk velük, hogy Chi-chi-chi le-le-le viva Chile) elzarándokoltak Hispániába. Csütörtökön meghallgattuk Böcskei László püspök gondolatait a „Krisztusban gyökerezve” témában, melyből merítkezhettünk az előttünk álló napra. Napunk következő állomása a Ventas volt, ahol nagy érdeklődéssel és ámulattal jártuk körbe a bikaviadalok helyszínét. Egy rövid kávészünet után megtekintettük Madrid Katedrálisát, mely gyönyörű látványt nyújtott. A csodatevő Szűz Mária volt a Katedrális központjában. Nagy örömmel vettük a mozaikokat, melyek mintázata nagyban hasonlított a keleti ikonokéra. Tovább menve gyönyörű parkokat és sok-sok embert láttunk, majd betértünk egy, a Katedrálisnál kisebb, de mégis nagy templomba, ahol meglepetésemre találkozhattam egy atyával, akit még Vácról ismertem. A Plaza Mayor megtekintése után került sor a nap csúcspontjára, a Szentatya találkozására a fiatalokkal. Óriási élmény volt több mint 1 millió fiatallal együtt várni Benedek pápát, akit volt szerencsém kevesebb mint 6 méterről látni. Ez egy olyan élmény volt, melyet biztos nem fogok sosem elfelejteni. A pénteki napon Fülöp püspök atyánk beszélt a katekézisen. Sokunk nevében mondhatom, hogy olyan gondolatokat prezentált felénk, melyek által valóban Krisztus tanúi lehetünk a világban. A katekézis, a szentmise és a zárás után célba vettük a Pradot, ahova még nem sikerült eljutnunk. Szerencsénkre ezen a napon megadatott, hogy láthattuk az ott kiállított gyönyörű művészi alkotásokat. Ezután egy rövid időre bekapcsolódtunk a keresztútba, de tudtuk, hogy sokunknak nehéz lesz a következő nap, hiszen szombaton a szeminaristáknak külön szentmisét celebrált a Szentatya a La Almudena székesegyházban. Ide 4-en mentünk görögkatolikus kispapok, és mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagyon nagy élmény volt, hiszen amellett, hogy a pápa celebrálta a misét, felemelő érzés volt látni a sok szeminaristát a világ minden tájáról. A mise, majd ebédünk elfogyasztása és egy rövid tisztálkodás után elindultunk már nagy csoportunkkal az új célpont felé, a Cuatro Vientos repülőtérhez, ahova a Szentatya hívta a fiatalokat közös virrasztásra. Sok bonyodalom után (zárva volt a számunkra kijelölt kapu, vihar, elfoglalt helyünkről való elzavarás) találtunk egy ideális helyet, ahol álomra hajthattuk fejünket 2 millió fiatallal egyetemben. Másnap került sor az IVT záró szentmiséjére, melyet a Szentatya celebrált. Itt fejezem ki sokunk köszönetét Papp Tibor atyának, aki fordította nekünk a prédikációt és a szent cselekményt. A szentmise után feltöltődve indultunk vissza Hoyo de Manzanaresbe, ahol lezuhanyozva, elbúcsúzva a minket befogadóktól és csomagunkat összeszedve kezdtük meg visszautunk hazánkba. Visszautunk során is megálltunk egy hosszabb időre az olasz tengerparton, ahol fürdés és nagy mennyiségű pizza elfogyasztása után tettük meg utunk utolsó részét. Az örömteli hazatérés után kijelenthetem, hogy sikerült gyökeret vernünk és megerősödtünk a hitben. Emellett új barátságok is kötődtek, és életre szóló élményekkel is gazdagodhattunk. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a szervezőknek Guszti, Tibor, illetve Tamás atyáknak és természetesen Vadász Vikinek is, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a felemelő élmény. Köszönet illeti még az egyházmegye és egyházközségeink, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ott lehettünk Madridban, és részesei lehettünk ennek a csodának. Hiszen csoda volt az, ahogyan ez a 2 millió ember együtt ünnepelt és imádkozott, ahogyan ez a 2 millió ember összegyűlt ugyanazért a célért: dicsérni az Istent! Remélem, a továbbiakban is tartjuk majd a kapcsolatot, hiszen ennyi értékes embernek össze kell fognia, hogy hirdessük ezt a csodát, ami Madridban történt!

Köszönöm mindenkinek a részvételt és kívánok sok kegyelmet Nektek!

Gedeon Tamás




Augusztus 13-án, szombaton 51-en (Püspök atya, 3 pap, 4 kispap, 43 zarándok) keltünk útra az Ifjúsági Világtalálkozóra, melynek helyszíne ez évben Madrid volt. Sokan még a gyalogos zarándoklat fáradalmait sem pihenték, ki de ők is biztosak voltak abban, hogy életre szóló élményeket fognak szerezni a hosszú út alatt.

Fél 4-kor gördült be a busz Nyíregyházán a Hősök terére. Miután bepakoltunk és kiosztották különböző, zarándoklat alatt nélkülözhetetlen igazolványokat, közösen elénekeltük a „Mennyei Király” kezdetű éneket, és elkezdtük hosszú utunkat. Budapesten megálltunk, hogy Püspök atyát és másik 9 zarándoktársunkat felvegyük, és így a budai oldalon már együtt végeztük a vecsernyét. Ezután (igaz már sötétben) mindenki pár mondatban bemutatkozott. A busz is tartogatott számunkra egy kis meglepetést, ugyanis első éjszaka a klíma úgy gondolta, hogy pihen egy kicsit, így meglehetősen izzasztó estében volt részünk. Ez a probléma azonban a sofőrök szakértelmének köszönhetően hamar megoldódott. Vasárnap reggel, ami már Olaszországban ért minket, utrenyét végeztünk a buszon, majd dél körül megérkeztünk a Celle Ligure nevű nyugat-olasz városkába, ahol vasárnap tiszteletére a XVI. században épült templomban Szent Liturgiát végzett Püspök atya, illetve a 3 atya (Szabó Tamás, Papp Tibor, Takács Gusztáv). A nemzetközi közlekedési szabályoknak megfelelően, a sofőröknek 11 órás szünetet kell tartani ilyen hosszú út alatt, amit mi a városka tengerpartján múlattunk. Persze ezt egyáltalán nem bántuk. Este 10 órakor ünnepi vecsernyét végeztünk, de ezt már nem a templomban, hanem a nem kevésbé díszes kápolnában, és ezután folytattuk utunkat Madrid felé, ahová 15-én az esti órákban érkeztünk meg.

A magyar csapatok általában iskolákban kerültek elszállásolásra, ezért is volt nagyszerű, hogy a nyíregyházi csoport Madrid, Hoyo de Manzanares nevű városrészében családoknál lakott (ez egy kertvárosi rész, Madridtól 35 km-re).

Az első nap (16-án) nem volt fix program az esti megnyitó kivételével, így kisebb csoportokban indultunk felfedezni a madridi látnivalókat. Szerdán, csütörtökön és pénteken a magyar csapatoknak a kint tartózkodó magyar püspökök katekéziseket tartottak. A nagyjából 1700 magyar zarándok részére 2 helyszínen folyt a katekézis. A San Antonio del Retiro (Nyíregyháziaknak itt), illetve a San Vicente Ferrer templomokban.

A katekéziseknek adott menete volt: püspöki előadás, amelyet csoportos beszélgetés, majd kérdés-válasz követett. Ezek után szentségimádás (Taizé-i énekekkel) és a legvégén pedig egy szentmise. A 3 napos katekézis első témája a hit megújítása volt. „Ha az egyház nem erősödik meg a hitben, akkor csak üres struktúra marad” – hangsúlyozta Bíró László Püspök Úr. Az egyház megújulásához az emberek hitükben való megújulásához van szükség. A második katekézis témája a Krisztus-kép átgondolása volt. Verjetek gyökeret Krisztusban, keressétek őt és építsétek rá életeteket. Őszinte nyitottságra van szükség, keresni kell Krisztust, és a gyökerekből táplálkozva kell felépítenünk életünket – mondta Böcskei László püspök. A madridi Ifjúsági Világtalálkozó püspöki katekéziseinek harmadik témája a missziós felelősség volt. A katekézist Kocsis Fülöp püspök tartotta. Püspök atya elmondta, hogy Jézus nemcsak küldi a tanítványait, hogy adják tovább a tanítást, hanem tanúságot is kell tenniük. Kiemelte még Fülöp apostolt, aki azt kérte Jézustól: „Mutasd meg nekik az Atyát”. A misszió, valójában az, hogy láthatóvá, érzékelhetővé kell tenni az Istent.

A katekézisek mellett, illetve inkább után persze nem hagytuk ki a Santiago Bernabeu stadion meglátogatását sem, de lehetne még sorolni: a híres Plaza del Toros, ami a bikaviadaloknak ad otthont, a Királyi Palota, a Madridi Katedrális, az óváros, a Prado Múzeum, a Puerta del Sol, ahol az összes nemzet fiataljai önfeledten énekeltek, táncoltak, fényképezkedtek egymással. (Nekem személy szerint a Chi-chi-chi le-le-le viva Chile felkiáltás olyannyira ment, hogy megkérdezték, hogy chilei vagyok-e?) Ilyen helyszín volt még a Retiro park, ahol rengeteg koncert, és kulturális rendezvény várta a fiatalokat. A pápa csütörtöki érkezését követő madridi körutat nem is említve.

Szombat este kicsit fáradtan, de egyáltalán nem megtörve indultunk a több mint 2 millió zarándoktársunkkal együtt a pápai mise helyszínére a Cuatro Vientos katonai reptérre. Talán a spanyol habitusnak, talán a 2 millió ember együttes megjelenésének köszönhetően ellentmondásos híreket kaptunk. „Megteltek a szektorok, nem engednek be több embert”, „Amíg a pápa itt van, nem lehet bemenni”. Nem adtuk fel, másik kapu felé igyekeztünk, és mire már láttuk a „WELCOME” feliratot, hatalmas szélvihar és eső próbálta tépázni buzgalmunkat. Próbálta, de nem sikerült. Egy hatalmas fólia és a polifoam-ok alatt együtt énekelve biztattuk egymást, és a pánik legkisebb jele se látszott senkin. A vihar miatt egy ideig nem engedtek be senkit. Mi addig parakliszt végeztünk, hogy 5,5 órás várakozás után bejuthassunk a reptérre és elfoglalhassuk a helyünket.

Másnap került sor az IVT záró szentmiséjére, melyet a Szentatya celebrált. Köszönet Papp Tibor atyának, aki a német rádión keresztül fordította nekünk a prédikációt és a szentmisét. A szentmise után feltöltődve indultunk vissza Hoyo de Manzanaresbe, ahol lezuhanyozva, elbúcsúzva a minket befogadóktól és csomagunkat összeszedve kezdtük meg visszautunk hazánkba. Hazautunk során is megálltunk egy hosszabb időre az olasz tengerparton, ahol fürdés és nagy mennyiségű pizza elfogyasztása után tettük meg utunk utolsó részét. Az örömteli hazatérés után kijelenthetem, hogy sikerült gyökeret verni bennünk és megerősödtünk a hitben. Emellett új barátságok is kötődtek és életre szóló élményekkel is gazdagodhattunk. A személyes köszönet után ismét köszönetet mondok a szervezőknek Guszti, Tibor és Tamás atyáknak és természetesen Vadász Vikinek is, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a felemelő élmény.

Köszönet továbbá az egyházmegye és az egyházközség támogatásáért, hogy hozzá segített minket ehhez a nagyszerű élményhez, amelyet nekem személy szerint 2005-ben Kölnben már volt szerencsém átélni. Lehet élménybeszámolót írni, fényképet mutatni, de azt, amikor az olasz együtt énekel a brazillal, a magyar a portugállal, a dél-afrikai a spanyollal, és olyan emberek beszélgetnek fülig érő szájjal, akik előtte soha nem látták egymást, azt igazából csak ott lehet megélni, abban a milliőben.

Hamza Attila




Spanyolország a hatalmas ellentétek színtere. Több száz évig szigorú katolikus ország volt, míg az előző században a keresztény vértanúk megszámolhatatlan sokaságának hazája lett. Ebbe az országba, a vértanúk vérével megszentelt térségbe egy hétre közel kétmillió keresztény fiatal zarándokolt el.

Ezzel a találkozóval Madrid megélhette a csodát. Nagyjából egy emberöltő alatt élte át azt, amelyet csak Isten jelenlétével lehet megmagyarázni. Több tíz évig nem volt más a Spanyolhonban, csak a keresztények üldözése. De az Isten, az élő Isten, a minket szerető és gondviselő Isten az időben mutatja meg magát. Az embereknek feltűnt, hogy ez a főváros, Madrid, az Istentől mekkora kegyelmet kapott. A kegyelmet, amelyet csak a hit erejében élhetünk meg.

Noha ez a bevezető pár sor arra utalhat, hogy mind, akik ott voltunk a világtalálkozón, áhítatosan imádkoztunk végig, és példamutató magatartásunkkal irányt mutattunk minden Istent kereső spanyolnak, farizeus dolog lenne ilyet állítani. De minden emberi gyarlóságot félretéve talán a körülöttünk lévő emberek is éreztek valamit abból, hogy – a Szentatya szavaival élve – a hitet jöttünk ünnepelni. Persze fontos kiemelni a kulturális programokat is, a városnézést, a baráti beszélgetéseket, a sörözéseket és a délutáni sziesztát :) De önmagamat csapnám be, ha tényleg csak ennyit jelentett volna a találkozó.

S mi is volt az a lelki táplálék, amit a közösségi együttléten és imádságon kívül kaptunk? Az idei mottó így szólt: „Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben" (Kol 2,7). Ezen elmélkedhettünk a háromnapos katekéziseken, amiket mindenki a saját anyanyelvén hallgathatott a püspök atyáktól. Az első nap Bíró püspök atya arra próbált rávezetni minket arra, hogy a hit döntés, esemény és kapcsolat. Hisz nevezhető-e az hitnek, amikor az ember beszél valami transzcendensről, de nem tesz érte semmit, nem mozgat meg benne semmit és kapcsolata sincs vele? A második nap Böcskei László (újszentelt) püspök atya szavait hallhattuk, aki a gyökerek fontosságáról beszélt. A fa, amit elültetünk, hoz-e gyümölcsöt, ha gyökértelen? Végül a befejező napon Fülöp püspök atyánk tartotta a záró elmélkedést. Egészen közvetlenül, sajátosan próbálta meg bemutatni nekünk, hogy mit is jelent a misszió. Ezt Fülöp apostol példáján keresztül szemléltette, aki azt kérte Jézustól: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát” (Jn 14,8). S mi másról is szólna a misszió, ha nem erről? Megmutatni az embereknek az Istent. Elsősorban tetteinkkel, de ha kérdeznek – a Lélekre hagyatkozva – válaszolva is.

Hatalmas csodát kapott ez a város Istentől. Az ország, a főváros, ami az utóbbi években teret engedett a liberalizmusnak, most talán új erőre kaphat Krisztusban és új erőre kaphatunk mi is. Így igazolódik Isten valóságos jelenléte az időben, amelyet nekünk, embereknek adott.

Troszt Máté
II. éves papnövendék

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg

Csatolt dokumentum(ok):

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2017 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert