HÍRARCHÍVUM

Bárány Péter papszentelése

Bárány Péter papszentelése
2012. május 16. 16:30

„Segíts meg Uram jó elhatározásaimban és a te szent szolgálatodban.
Add, hogy teljes elszántsággal nekifogjak, mert semmi az, amit eddig tettem.”
(Kempis Tamás: Krisztus követése)

 

2012. május 13-án, a vakon születettről nevezett vasárnapon szentelte áldozópappá Hajdúdorogon Kocsis Fülöp püspök atya Bárány Péter szerpapot.

10 órától vette kezdetét az ünnepi Szent Liturgia. Fülöp püspök atya prédikációjában kiemelte:

Egy ember gyógyulását láthatjuk, ahogy Isten elvezette őt a teljes világosságra. Látszólag a gyógyulás egy pillanat alatt megtörtént, amikor Jézus sarat csinált, a beteg szemére tette és egyszerűen látott. Az, aki vakon született. De, hogy lássa az hosszabb ideig tartott, amikor lelke is megnyílt és meg tudta látni az igazi világosságot. Néhány szót szól csak a meggyógyított ember: Először mikor faggatják, ki gyógyított meg téged? Akkor nem tudott semmit mondani Jézusról, csak annyit, az sarat csinált, szememre tette és most látok. Furcsa, hogy a körülvevő emberek valahogy szembe helyezkednek ezzel a jó cselekedettel. Vajon mi vezeti őket abban, hogy nem akarják elfogadni a gyógyulás tényét, hogy minden módon meg akarják magyarázni, csalásnak akarják föltüntetni a nyilvánvaló csodát. Vajon mi készteti ezeket az embereket arra, hogy visszautasítsák a csodát. Okosabbak akarnak lenni az Isten tetteinél, a saját értelmezésük fontosabb, mint az, amit a szívük megláthat.

Egy másik fontos folyamat is lezajlik. A szülők nem mertek szólni a farizeusok ellen. Kérdezzétek őt magát, megvan hozzá a kora. Ráterelik a figyelmet a gyermekükre. Nem éppen bátor módon viselkedtek, mint szülők, alighanem a meggyógyított is ezt örökölte. Eleinte ő sem mert szembeszegülni a farizeusokkal, de ahogy egyre jobban látta, hogy miről is van szó, egyre nagyobb bátorságot merített. Talán ti is a tanítványai akartok lenni? Miért kérdezitek már harmadszor is, hogyan gyógyultam meg? Egyre többet tud, ez az egyre jobban látó ember. Jézus látja, hogy milyen átalakuláson ment át ez az ember, az első testi gyógyulástól fogva, a lelki kulturáltság is gyönyörű szépen alakul. S elérkezettnek látja a pillanatot, mikor azt mondja: Hiszel-e az ember fiában? Egy gyönyörű szép választ hallhatunk: Ki az Uram, hogy higgyek benne? Hinni akarok! Nem tudom, ki az, nem tudom, miről beszélsz, de hinni akarok! Még nincs is meg a hitének a tárgya, hogy mire vagy kire irányul, de hinni akarok! Ő az, aki veled beszél. Jézus teljessé tette számára a kinyilatkoztatást. Itt állok előtted, én vagyok. És leborulva imádta őt. Ekkor vált teljessé ennek az embernek a gyógyulása.

Így vagyunk mindnyájan mi is, vakon születettek vagyunk. Lassan megnyílik a szemünk látása, és egyre többet látunk. Folyamatosan váltunk azzá, amilyenek most vagyunk.

 

Most, amikor Főpásztorunkkal közösen elmélkedhettük át a vakon született ember átalakulását ezen evangéliumi szakasz által, egyben részesei és szemtanúi is lehettünk Péter szerpap testvérünk csodálatos átalakulásának is, aki a Szent Liturgia keretében fokozatosan öltötte föl az áldozópapi ruhákat, és Főpásztorunk kézföltételével az áldozópapok sorába lépett. Átalakult egészen.

Kívánjuk, hogy a Jóisten kegyelme és áldása legyen munkáján és életükön kedves feleségével Melinda tisztelendő asszonnyal együtt!



Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2017 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert