HÍRARCHÍVUM

Gyermekbúcsú

Gyermekbúcsú
2012. május 18. 11:52

„…Töredelmes és alázatos szívvel borulok legszentebb lábaidhoz, ó Mária, ki értem, nyomorult bűnösért könnyeztél…” – hangzik el évek óta az, „Ima a könnyező pócsi Szűzanyához” kezdetű fohász Máriapócson, a gyermekbúcsúban.

Egyházközösségünk – aminek előző év szeptemberében lett tagja a nyíradonyi Szent Mihály Görögkatolikus Általános Iskola – hagyománnyá vált programjának célja az élményszerzésen túl, a gyermeki lélek keresztény hitélet iránti fogékonnyá tétele, a liturgikus rend szokásrendszerbe épülésének elősegítése.

9 óra körül érkeztünk meg a több mint 100 fős gyerekcsapattal a pápai térre. Majd kis lobogókkal az élen, lelki igazgatónk, Papp Miklós paróchus és Gábor atya, segédlelkészünk vezetésével énekelve mentünk a templomhoz, hogy köszöntsük a Szűzanyát.

Feladatunk az volt, hogy vigyünk magunkkal egy követ, amire egy rövid idézetet írtunk. Majd e kő gazdát cserélt, s elhozva mások üzenetét, (egy másik követ) amit május 14-én, hétfőn Miklós atya megáldott.

A tábori oltárnál mi is részt vettünk a parakliszen, aminek értékét, fényét a gyermekkórus előadása emelte. Isten kegyes volt hozzánk, gyönyörűen sütött a nap. Ajándék volt részéről, hogy a szertartás után érdekesebbnél érdekesebb játékokban tehessük próbára tehetségünket. Kedves volt a szemnek és a fülnek látni és hallani az óvodások, az alsós és felsős diákok hömpölygő tömegét, zsivaját. Gyermekeink nem bolyongtak céltalanul, hanem kisebb csoportokba verődve, felnőttek vezetésével mentek állomásról állomásra. Az állomásvezetők felkészültségükről, tájékozottságukról, segítőkészségükről tettek tanúbizonyságot.

Miért tetszett a program?

Mert a feladatok korcsoportoknak megfelelőek, színesek, változatosak voltak: manuális készséget, finommotorikát, társas kapcsolatokat fejlesztettek. Ha az egyik helyen önfegyelemre, figyelemre volt szükség, a másiknál már mozogni kellett. A változatosság, a rejtélyes állomásnevek növelték a gyermekek belső ösztönző erejét, hogy minél több mindent kipróbáljanak.

A főtéren korcsoportok találkozására adott lehetőséget kolléganőm, Kovácsné Frank Magdolna által vezetett néptánc oktatása, táncháza. Az élő népzene sok gyereket vonzott körénk. Jó volt látni az óvodást, az alsós és felsős diákokat a felnőttekkel egy körben táncolni, kéz a kézben, önfeledten, a világ zaját, baját kizárva, kulturális kincsünk ütemére mozogni. Sokan csetlettek-botlottak (jómagam is), de fogtuk egymás kezét, s akkor, abban a pillanatban, azokban a percekben csak azt éreztük, hogy egy csapat vagyunk, összetartozunk, s csakis egymásra figyelve, vigyázva boldogulunk.

A búcsú végén elköszöntünk a Szűzanyától, és a pápai térre vonultunk ugyanúgy, rendezett sorokban, énekelve, mint ahogy megérkezésünkkor tettük azt.

Bevallom, elindulás előtt visszanéztem a távolban égbe nyúló tornyok felé, szemeimbe könnyek tolultak, mert én itt döbbentem rá arra, hogy e közösségben élve, munkálkodva, a Szűzanya oltalma alatt nyerem el lelki nyugalmam, szeretetét élvezve fogadom el azt a sorsot, melyet Isten nekem szánt. Átértékeltem, megértettem. Többé nem kérek, nem várok el, nem háborgok, hanem alázatosan fohászkodom:

Könnyező Szűzanyám,
bűnösök menedéke,
könnyeidre kérlek,
eszközöld ki Jézusnál
bűneim bocsánatát:
nyerd meg számomra és enyéimre
Szent Fiad áldását!
Enyhítsd szenvedéseinket,
gyógyítsd meg betegségeinket,
vigasztalj szomorúságunkban,
segíts az erényes életre,
vezess végül a boldog
mennyországba!
Ámen



 

Köszönet és dicséret illeti a szervezők munkáját.

Szilágyiné Csatlós Mária
a nyíradonyi Szent Mihály Görögkatolikus Általános Iskola tanára

 


 

Gyermekbúcsú Máriapócson

 

Izgatottan vártam, hogy szombaton felkeljen a nap. Ezen a nyári reggelen társaimmal a gyermekbúcsúra indultunk. A parkolóban már gyülekeztek a gyerekek. Rövid utazás után megpillanthattuk a Kegytemplom magasba nyúló tornyait. Meghallgattuk Miklós atya jó tanácsait, s elindultunk úti célunk felé. Az álmélkodás zaja hallatszott, mikor beléptünk a templomba. A könnyező, csodatévő Szűzanya képe előtt mindenki elmondhatta esdeklő imáját. A parakliszon az atya, egy kedves történettel tanított bennünket, mely engem mélyen elgondolkodtatott. A szertartást követően felkerestük a szervezők által kialakított állomáshelyeket. A bőség zavarával küszködtünk, hiszen a kínálat változatos és érdekesnek bizonyult. A mi iskolánkból Kovácsné Frank Magdolna tanárnő táncházat vezetett, s én szívesen maradtam vele segíteni. Kicsik és nagyok egyaránt jókedvűen ropták az élő népzene hangjaira a táncot. Fokozta a hangulatot, amikor az atyák is beálltak egy-egy fordulóra. A kellemes tánc után örömmel fogtuk meg az emlékül kapott kis dobozt, amelyben egy kő rejtőzött. A mi kövünkre ezt írták: „Uram jó nekünk itt lenni”. Azt gondolom nem véletlenül került hozzánk ez az idézet. A buszon mindenki arról beszélt, hogy milyen jól érezte magát ezen a tartalmas, jól megszervezett rendezvényen. Hétfőn reggel a templomban a „lelki percek” alatt elhelyeztük a köveket (kiderült, mi kettőt kaptunk) az Úr ikonja előtt.

Remélem lesz még alkalmam eljutni Máriapócsra, mert felemelő érzés volt ennyi gyerekkel együtt lenni ezen a zarándokhelyen.

 

Kovács Petra 7.b
nyíradonyi Szent Mihály Görögkatolikus Általános Iskola

 


 

Gyermekeink búcsúja

 

Kisgyerekként mindig örültem, amikor Máriapócsra mehettem. Szatmári fiúcskaként ez természetes dolog volt, hisz alig 30 kilométerre laktunk a Kegyhelytől. Most, hogy távolabb élünk már nem olyan egyszerű eljutni. Nagyobb áldozatvállalás szükséges elzarándokolni kedves Mária képünkhöz. Gyermekkoromban sokszor kaptam lehetőséget, hogy megismerkedjem a Kegyhely különleges, imádságos légkörével.

Most, hogy már szülőként, hittanárként zarándokolok gyermekeimmel Máriapócsra, igyekszem ugyanezt az élményt megadni nekik: megismerni a Kegyhely történetét, csodás eseményeit, a lelki felfrissülés szent helyét.

Szavakkal ki nem fejezhető Erő van Pócson! És ezt a gyermekek tisztán érzik. Már egy héttel a gyermekbúcsú napja előtt elkezdték a gyermekeink számolni, hogy hányat kell még aludni. Egyéb napokon óvodába induláskor hosszas nyújtózkodás után öltöznek fel, de a búcsú napján a reggel 5 órai ébresztő után a legnagyobb felpattant az ágyból és kijelentette, hogy már nem is álmos, mert ma megyünk Máriapócsra. Nagyon várták, hogy megérkezzünk. Pócs előtt már a bazilika tornyát figyelték csillogó szemekkel. A Pápa térről indultunk a templom felé. Útközben néztük a gyerekeket, kicsiket és nagyokat, akik szintén a Gyerekbúcsúra jöttek. A templomban énekkel köszöntöttük Máriát, majd Parakliszt imádkoztunk a tiszteletére.

Ezután mindenki elindult a saját korosztályának készített állomásokra. Ovisok, alsósok, felsősök mindenki a neki legjobban tetszőt választva. Tésztakarkötő, szélforgó, templomhajtogatás, keresztkészítés és megannyi lehetőség közül választhattak a gyerekek. A játékos feladatok után értetkőzni indultunk, majd feltekintve a templom oldalára szóba kerültek a méhek. Elköszönés után pedig a botok, a bilincs és az adományok történetét elevenítettük fel.

Hazaindulás előtt még sok lehetőség közül választhattunk: volt, aki métázott, focizott, vagy kötelet húzott. A fagyizás és a búcsúfia sem maradhatott el.

Hálát adunk az Istenszülőnek, hogy védőpalástjával oltalmazza családjainkat, gyermekeinket. Köszönjük a szervezőknek a változatos programokat, és hogy élménnyé tették nekünk ezt a szép napot. Azt mondták a gyerekeink: „Ugye jövőre is elmegyünk!”


Bazilosz

 

Diósgyőri gyerekek élményei:

Megcsodáltam a Kegyképet. Örömmel vettem részt a foglalkozásokon, ahol ikont is készítettem. Mivel ez az Elsőáldozásom előtti nap volt, örökre megőrzöm. (Ács Viktória 3.o.)

Jó érzés volt sok gyermeket együtt látni, együtt ünnepelni. Sokáig néztem a Kegyképet és imádkoztam barátnőmmel. Megnéztük a szép fatemplomot. (Draskóczi Aliz 5.o.)

Hálát adni jöttem a 8 év alatt kapott segítségért, és hogy felvételt nyertem a középiskolába. Megcsodáltam a felújított bazilikát és imádkoztam mindenkiért. (Bárdos Kinga 8.o.)

Először voltam Máriapócson. Tetszett, hogy olyan sok gyerek volt ott. Nagyon szép a kegykép. Láttam a bilincset és a botokat, ezekről nagymamám beszélt nekem. Készítettem szélforgót, amit hazavittem. (Mónus Máté óvodás)

 

A gyermekbúcsúról Keczán Ibolya által készített képeket IDE KATTINTVA tekintheti meg.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2017 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert