HÍRARCHÍVUM

Keressük együtt az utat a feltámadás felé! – Pedagógusok húsvéti lelkigyakorlata a karácsfalvai líceumban

Keressük együtt az utat a feltámadás felé! – Pedagógusok húsvéti lelkigyakorlata a karácsfalvai líceumban
2013. március 18. 12:01

A Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumban március 16-án húsvétra felkészítő lelkigyakorlaton vehettek részt pedagógusok, nevelők és katekéták. A lelki nap témája: Istenkeresés az úton a feltámadás felé. A lelki nap vezetője főtisztelendő Kovács Lajos (Magyarország) áldozópap volt.

A lelki napot imaórával kezdték a jelenlévő tanárok. Az imaórát követően három elmélkedésen vettek részt. Az első elmélkedés témája: Megállni, lefékezni. Az atya előadásában elmondta, mit jelent az életünk útján haladni. Olyan út ez, mely tele van megpróbáltatásokkal, nehézségekkel és szenvedésekkel. Minden ember életútja göröngyös, melyen sokszor fázunk, ázunk és félünk. Nem látjuk az út végét. Ilyenkor szólal meg az ember lelkiismerete, hogy meg kell állni, le kell fékezni és elgondolkodni mindazon, amit elkövettünk. Ha nem állunk meg, nem találkozunk Jézus Krisztussal!- jelentette ki az atya. A mai világ a piacról szól, arról hogyan van csomagolva az áru, mert a külső számít nem pedig az, hogy ki vagy valójában. Lehetnek érzéseid szépek vagy fájók, ezeket nem látja senki. Kit érdekel? Érezd magad jól vagy rosszul a válasz ez: Magadnak kerested! És ekkor, amikor az emberektől várod a vigaszt, rájössz, hogy milyen távol vagy az Istentől. Fájdalmat érzel, mert minden Istenkeresésben van valami fájó. A nagy fájdalomban pedig az a jó, hogy megszólal a lelkiismereted: Szükségem van az Istenre! Életünk minden helyzetében Istent kell az első helyre tenni, és akkor a dolgok is a helyére kerülnek. Keresni kell Istent és bűnbánatot tartani. Ő az a pont, ahonnan van visszatérés. Az atya, szíriai Szent Izsák szavaival zárta első előadását: „Aki látta magát a bűneiben, nagyobb, mint aki halottakat támaszt fel.”

A második elmélkedés témái: Liturgia. Szeretet. Gyermeknevelés.

A Szent Liturgia kiemel bennünket - mondta az atya. Kiemel a hétköznapok nehézségeiből, gondjaiból, bűneiből. A 23. zsoltár talán a legszebben tanúskodik erről: „Az Úr az én pásztorom nem szűkölködöm… Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy.”

Az igazi szeretet mindig cselekvő. Tettekkel kell szeretni. Szeretni valakit, azt jelenti, hogy szeretem azt a távolságot is, amely elválaszt tőle. A házasságban élőknek is nap mint nap cselekvésekkel lehet bizonyítani az igazi szeretetet, mert a szavak hazudhatnak, de a tettek nem. A házasságban fellépő problémák esetén a következő 5 jó cselekedetre hívta fel a figyelmet Lajos atya:1. Minőségi idő (ráfigyelés); 2. Dicsérő szavak (elismerés); 3. Testi érintés (kézfogás, simogatás); 4. Segítés; 5. Figyelmesség.

A gyermeknevelés anyaként, tanárként, nevelőként nehéz és lelkiismeretes feladat. Az édesanya az Isten társteremtője, aki óvja gyerekét minden bajtól és veszedelemtől. A gyereket óvni kell, de nem kell megvédeni az élet mélységeitől. A megpróbáltatásokban, a nehézségekben válik önállóvá. A gyermeknek gyökeret kell adni és szárnyakat. Gyökereket, mely mélyen a szülői ház boldog gyermekkorához köti, és szárnyakat, mely szabadjára engedi úgy, hogy gyökereit nem felejti el.

A harmadik elmélkedés témája: Bűnbánat.

Mi a gyógyszer a sebeinkre, a bűneinkre?- tette fel a kérdést a jelenlévők felé az előadó. A gyógyszer nem más, mint Jézus Krisztus szeretete, hangzott a válasz. Isten a bűnt utálja, de a bűnöst szereti. Jézus szenvedése és kereszthalála megmenti a bűnös embert a haláltól, az örök kárhozattól. Minden ember bűnei miatt veszít valamit önmagából: mosolyt, szeme fényét, örömöt és hitet. Ezért kell levenni bűnös álarcunkat és megbánni, meggyónni tetteinket. Nem kell félni a ránk mért szenvedésektől, mert a szenvedések által kerülünk közelebb az Istenhez. A szenvedések olyanok, mint a szegek, fájnak, fájdalmat okoznak, de a feltámadás felé vezetnek.

Az előadásokat követően egy közös ebéden vettek részt a jelenlévők. Az ebéd után gyónási lehetőségre is sor került, majd ezt követően Szent Liturgiával zárták a tanári lelki napot.

Reméljük, hogy akik részt vettek ezen a lelkinapon, ők feltöltődve mennek tovább az Isten felé!

„Istentől jössz, Istenhez mégy, sehol sem vagy otthon, csak Istennél!” (Rafael Hombach) 

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2017 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert