HÍRARCHÍVUM

A család- és házasságpasztorációról és a családterápiáról dióhéjban

A család- és házasságpasztorációról és a családterápiáról dióhéjban
2014. február 17. 13:22

 A gyökerek nem látszanak, de azok tartják a fát

- Ön nevelőanyja a lánynak? – kérdésem zavarba ejtően hatott a fiatalasszonyra, aki minden valószínűség szerint ott szembesült a ténnyel, hogy így ebben a családban még senki sem nevezte. Ő valóban anya, azonban saját gyermekeinek az édesanyja és élettársa a szóban forgó lány apjának. Csendben ültünk a terápiás térben. A csalódott apa, a kérdésekkel teli és a tehetetlenségtől megfeszülő fiatal nő, akiről később derül csak ki, hogy a problémás lány apjának az élettársa, és a tőle 15 évvel fiatalabb kamasz lány. Szép, talán kicsit koravén. A leülésről hiányoztak az apa és élettársa közös gyermekei, a szóban forgó kamaszlány féltestvérei. A beszélgetés előrehaladtával a terápiából hiányzó személyre fajsúlyos vehemenciával utaltak a kamasz lány csendben kigördülő könnyei. Ő a lány édesanyja. Messze külföldön keresi boldogulását, mégis, szinte ránk nehezedik jelenléte.  Egy családot láthatunk magunk előtt, a szakirodalom mozaikcsaládnak definiálja. A családot a kamasz lány hazudozásai, kicsapongásai és megbízhatatlana viselkedése hozta a terápiába. Az utóbbi időben a lány titkolózik, alig mond el valamit otthon – panaszolja az apa.

Első látszatra nem is olyan furcsa történet. Tipikus kamasz, lázad és határait próbálgatja, titkolózik és cselekedetei felháborítják környezetét. A kamasz talán tipikus, de a család nem az. Vagyis sokáig nem volt az. Magyarországon az ezredfordulót megelőző években átlagosan 40-50 ezer házasságkötés történt, és valamivel több mint fele annyi válás. A válások száma legjobb tudomásom szerint mára nem csökkent. Sok, egyre több gyermek él ma mozaikcsaládban.  A mozaikcsaládok működésének mintázata más, hiszen elvált szülők gyermekei nevelkednek új családban, ahol a vérszerinti szülő újabb házasságából születnek újabb gyermekek, de az új házastárs is behozhatja a családba első házasságából született gyermekeit. Mozaikcsaládok régebben elsősorban az egyik szülő halálát követően jöttek létre, manapság viszont a szülők válását követően.  Az előbbi családi történetének feltérképezése után válik nyilvánvalóvá, hogy a titkolózás, az elhallgatás valaminek a nagyon is beszédes kifejeződése. A kamasz lány rejtett lojalitást vállal külföldön élő anyjával, akiről alig esik szó a terápiás térben. Nehezen boldogulnánk, ha nem méltányolnánk ebben a terápiában a vérszerinti anya szerepének a jelentőségét.  A titokkal a lány valami olyasmit véd, ami mélyen hozzátartozik, csak az övé. A vérszerinti szülők válása lehetetlen és veszélyes helyzetet teremt, ha arra kényszerítik a gyermeket, hogy válasszon szülei között. „Egy gyermek nem tud és nem fog választani”- írja Böszörményi Nagy Iván a kontextuális terápia XX. századi magyar származású képviselője. Különösen fontos tisztázni hogyan, miként segíthetünk egy-egy ilyen családnak? Mi segít feltárni a családok működésének rejtett mechanizmusait? Milyen alrendszerek működnek egy-egy családon belül? Ki kivel lép koalícióra, ki ellen és miért? Hogyan termel ki egy látszólag jól működő családi rendszer tünetet vagy netalán betegséget? Milyen erőforrásokat tud mozgósítani a család a tagok támogatására? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre ad válasz napjaink modern és egyre szélesebb körben elterjedt rendszerszemléletű terápiás módszere, a családterápia. A családterápia a család jelenének, múltjának és jövőjének erőterében munkáló pozitív erőforrásokat kívánj a családtagok szolgálatába állítani.

Mentálhigiénés szakemberként már 2002-ben alkalmam volt bekapcsolódni a családok segítésének folyamatába, akkor egyik családterápiás kiképzésben lévő kolléganőm által. Egy anorexiás lány családjával dolgoztunk. Az anya erős, ellentmondást nem tűrő akarattal uralta lánya életét, aki a kontrollt csak az evésben tudta megtartani. A gyermekét egyedül nevelő anya kapcsolati nehézsége is hozzájárult ahhoz, hogy a lány ne akarja vállalni a felnőtt nők sorsát. A terápiás folyamat eredményeképpen a műszaki végzettségű anya a festés felé fordult. Mikor az anya képes volt elhinni, hogy egyedülálló özvegyként is van értelme az életének, akkor kezdett el valójában gyógyulni a lánya. A terápia utáni nyáron képeslapot kaptam, amelyben kiállításra hívott a szóban forgó asszony, saját képeinek kiállítására. Tudtam és hittem: most már magára talált. A saját életét éli anélkül, hogy megbetegítené gyermekét. A képlet természetesen korántsem ilyen egyszerű. A felismerésekhez, a belátáshoz, az attitűdváltáshoz és viselkedésmódosításhoz akarat, kemény kitartás, nyitottság és sok esetben külső segítség szükséges.

A családterápia felé saját családom gazdag, ellentmondásos, nehézségekben megedződött és a történelem által keményen megpróbált, értékőrző múltja és jelene fordított, amiért végtelenül hálás vagyok.  Ellenállhatatlan belső hívást éreztem arra, hogy családokkal dolgozzam, így 2011-ben dr. Balogh Klára, dr. Hézser Gábor és dr. Szűkné Streit Marianna kiképzők vezetésével családterápiát kezdtem el tanulni. A kiképzők szakmai felkészültsége, tapasztalata, tudása és a jelenleg kiképzésben lévő szakmai team sokszínűsége, nyitottsága és elkötelezettsége a család iránt Isten kegyelméből egy termékeny tanulási folyamat részesévé tett. Ebben a folyamatban karöltve jár együtt a felelősségvállalás a kreativitással, a csapatmunka a személyes fejlődéssel. Jó szívvel ajánlom a 2014 júniusában induló családterápiás családlelkigondozói képzést mindazoknak az érdeklődőknek, akiket Isten a családgondozás, család- és házasságpasztoráció területére hív munkatársnak.

A képzésről itt talál bővebb információkat.

Gajdos Viktória

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2019 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert