HÍRARCHÍVUM

Sosem lesztek egyedül

Sosem lesztek egyedül
2014. június 4. 17:42

A Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum 62 diákjának június 1-jén ért véget a tanév. Közülük 25 számára Sztojkásként utoljára.

A líceum tizedik, jubileumi tanévzáró ünnepségére a helyi görögkatolikus templomban került sor, azon a vasárnapon, amelyen az egyház az első niceai zsinatra emlékezik meg.

Az ünnepi Szent Liturgiát a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye áldozópapjai vezették. Demkó Ferenc, az egyházmegye Beregszászi Esperesi Kerületének esperese János evangéliumának szavait tolmácsolta, majd emlékeztette a végzősöket arra, hogy ahogyan most ők is érzik: eljött valaminek a vége, s a búcsúzás percei következnek, úgy Jézus Krisztus életében is eljött az a pillanat, amikor el kellett válnia tanítványaitól. Ő azonban soha nem maradt egyedül, hiszen az Atya mindig vele volt. Most a végzősök is „egyedül” maradnak, s így kell majd megvívniuk az élet harcait, mégsem lesznek magukban, hisz a líceumban töltött évek nem múlnak egy nyomtalanul: okosabbak, s ami talán ennél is fontosabb, jobbak lettek. S ez kell ahhoz, hogy a számadás pillanatát bátran kiállhasson az ember, s a búcsú pillanatában úgy mehessen el, hogy mindent megtett, amit megtehetett egy-egy próbatétel alkalmával. Végezetül esperes atya hangsúlyozta: reméli, a diákok olyan dolgokra leltek a líceumi évek alatt, amelyek segítik majd őket az élet nehézségei közepette, s a tanárok, nevelők, lelki vezetők odaadó munkájának köszönhetően mindig látni fogják, hogy soha nincsenek egyedül, mert Isten, aki a halálban sem hagyta el az ő egyszülött fiát, mindig velük, bennük lesz majd.

Dr. Nagy Ignác, Magyarország beregszászi konzulja köszöntőjében a Sztojkás diákokhoz szólt, akik „tanulmányaikkal, szorgalmukkal, kitartásukkal bizonyságot tettek anyanyelvük iránti szeretetükből, közös történelmünk, hagyományaink ápolásából, megőrzéséből, emberszeretetből, tiszteletből”, s akik, reményei szerint, a jövőben is hasonlóan cselekszenek majd, ezzel fejezve ki a magyar nemzethez való tartozásukat, tovább éltetve a magyar nyelvet és nemzetet Kárpátalján. „Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik” – idézte Wass Albert szavait a konzul, hozzátéve, hogy a sikerért, tudásért mindig meg kell dolgozni, s azon túl, hogy az ember igyekszik minél több dolgot megérteni, megismerni, legyen egy olyan terület is az életében, amelynek irányába mindig eggyel többet lép. Ehhez pedig álljanak a végzősök előtt példaként, útmutatóként tanáraik, nevelőik, akik megszerzett ismereteikkel itthon igyekeznek szolgálni a kárpátaljai magyar közösség felemelkedését.

Tóth Jenő, az intézmény vezetője arra hívta fel a végzősök figyelmét, hogy az tud csak igazán hiányozni az embernek, ami egyszer az „övé” volt. A diákok búcsúzásával pedig ez a fajta hiányérzet máris megvan, valószínűleg mindkét fél irányából. Jenő atya jókívánságként elmondta: reméli, a diákok sikeresek lesznek életükben, ezzel is öregbítve a líceum jó hírét. De közben soha ne feledkezzenek meg Sztojkás múltjukról, vallásukról, s legfőképpen a becsületről.

Pősze Roland, a líceum lelki igazgatója II. János Pál pápa gondolatát idézte: Isten azért adja az árnyékot, hogy jobban észrevegyük a fényt. Ezért reméli, hogy, bár nyilván sokszor „találkoztak” a diákok árnyékokkal líceumi éveik során, észreveszik, hogy az a saját javukat szolgálta, s segítette őket meglátni a fényt. A fényt, amelyet Krisztus mindenki számára megalkot. S ha a jövőben a diákok úgy látnák, hogy ez az árnyék követi őket, mindig a fény keresésére törekedjenek.

„Egyetlen parancs van, a többi csak tanács. Igyekezz úgy érezni, gondolkodni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás. Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” – emlékeztette a résztvevőket Weöres Sándor szavaira dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnök asszonya. Továbbá reményét fejezte ki aziránt, hogy a végzősökben benne van ez a bizonyos létra, ami segíti a továbbjutásukat.

Varju Zoltán Zsigmond, a végzősök osztályfőnöke, arra hívta fel ballagó diákjai figyelmét, hogy bár most elhagyják a líceumot, valójában nem vesztik el, hisz ők azok, akik által az intézmény él. Azzal, hogy a líceumot választották két évvel korában, tanulmányaik kezdetén, egy olyan közösség és egész részeseivé váltak, amely életük végéig elkíséri őket. De hogy helyt tudjanak állni az élet nagy versenyében, nem csupán eszükre, de szívükre is hallgatniuk kell. Ehhez pedig kellő alapot kaptak, hiszen ahogy Michelangelo mondta, ő csak leütögette a márványtömbökről a felesleget, hogy a bennük lévő, tökéletes dolog felszínre kerüljön, úgy a líceum tanárai és nevelői is azon munkálkodtak, hogy diákjaik megszabaduljanak a felesleges dolgokról, hogy kibontakozzon belőlük az az ifjú ember, akire méltán büszkék lehetnek hozzátartozóik, s a líceum is.

A végzős diákok a beszédek közben versekkel, dalokkal, személyre szóló köszönettel búcsúztak el azoktól, akik két esztendőn át életük szerves részévé váltak.

Végezetül Magyar Vita oktatási igazgató búcsúzott a diákoktól.

A bizonyítványokon túl oklevelek és ösztöndíjak is átadásra kerültek: az év diákja és diáklánya Buda József és Csopák Alexandra lett. Példás tanulmányi eredményeiért 3 diák, Bodnár Barbara, Rácz András és Kész Ákos vehette át a Sztojka-ösztöndíjat, míg a társadalmi életben való aktív tevékenységéért két diák, Taraczközi Karolina és Gajdos Adrienn Babits-díjban részesült. 

A tanévzáró végén Tóth Jenő mondott köszönetet Magyarország Kormányának, a Magyar Katolikus Püspöki Karnak, a Hajdúdorogi Egyházmegyének és a Dorcas segélyalapítványnak a líceum támogatásáért, s az egyházmegye papjainak, akik a líceum ügye mellé álltak, állnak.

Espán Rita

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2019 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert