HÍRARCHÍVUM

Meghalt Júlia Voznyeszenszkaja orosz írónő

Meghalt Júlia Voznyeszenszkaja orosz írónő
2015. február 25. 11:02

„Minden könyvem arról szól,
hogy a szeretet megmenti az embert
minden körülmények között.
Még a halál után is.”
(Júlia Voznyeszenszkaja)

 

A magyar keresztény könyvpiacon megjelent egy új, oroszországi írónő neve. A neve az egyik legfigyelemreméltóbb név az orosz ortodox irodalmi életben. Személyét rengeteg rajongás és vita övezi, könyveit milliók olvassák, miközben ő szerényen éldegél berlini lakásában, amelynek nagy előnye, hogy mindössze tizenöt perc sétára van az ortodox templomtól.

Könyveiben a cím mellett legtöbbször fel van tüntetve valamiféle műfaji meghatározás is. „Keresztény kalandregény”, „ortodox fantasy”, keresztény krimi”. Sokan felkapják a fejüket egy-egy ilyen szóösszetétel hallatán, és kétkedve felvonják a szemöldöküket. Lehet-e, kell-e a vallásról, Istenről, a halálról, az antikrisztusi időkről kalandregényben, képzelt történetekkel mesélni, könnyed, érthető stílusban, sőt, humorosan? Vad ötlet ez?

Első hallásra bizonyára igen. Le kell szögezni azonban, hogy Júlia Voznyeszenszkaja nem a saját vallásfilozófiai nézeteit írja le regényeiben, hanem az ortodox egyház tanítását. Ő maga elolvasta Lépcsős Szent János, Jeruzsálemi Szent Cirill, Aranyszájú Szent János és az összes nagy egyházatya írásait, és gondolt azokra, akik ezeket nem olvassák el, de szívesen olvasnának olyasmit, ami könnyebben érthető, mai nyelven van fogalmazva, és lényegét tekintve ugyanarról szól: a hitről, a szeretetről, az egyház katonáiról… Ez egy misszió, amellyel Voznyeszenszkaja széles olvasói réteget szólít meg és terel az egyház bölcsőjébe. És az addig számítógép előtt ülő apukák, a szépségszalonokban csinosodó nők, és még sokan mások kézbe veszik a könyveit, nevetnek, sírnak, szörnyülködnek, majd… elindulnak a templomba.

Júlia Nyikolajevna Voznyeszenszkaja 1940. szeptember 14-én született Leningrádban. Átélte a blokád elejét, amelyről különös módon örömteli emlékei maradtak: „Amint felhangzott a riadó, kiabálni kezdtem: Anyu, menjünk nézni a tüzijátékot! Az anyával töltött gyermekkor mindig boldog, még a háborúban is.” A blokád legfélelmetesebb idejére már nem emlékszik, evakuálták a családot. Júlia Nyikolajevna már iskoláskorában verseket írt és arról álmodozott, hogy dramaturg lesz. Körülötte mindig történt valami érdekes és vidám. Amikor már voltak saját gyermekei, bérlakásának egyetlen kicsiny szobájában gyűltek össze a költők, filozófusok, zenészek és festők, verseket olvastak, dalokat énekeltek, bemutatták festményeiket. 1976. december 21-én Júlia Voznyeszenszkaját letartóztatták. Négy év börtön, száműzetés, láger várt rá a „szovjet rendszer rágalmazásáért” (így hívták akkoriban a fiatal költők és művészek szabad, nem hivatalos alkotóművészetét, és azt a képességüket, hogy félelem nélkül beszéltek az igazságról), eztán erőszakos emigrálás és több évtizedes idegenben való tartózkodás. Pontosan a börtön volt az a hely, ahol Júlia Vozneszenszkaja a cellatársai kérésére megírta az „Etapnij mars” (Fegyencinduló) c. versét, amelynek egy részletét a „Kalandok a makarónival” c. regényben éneklik az „ászok”, a többi verse pedig („Megöregedett a királylány...” „Élt a királylány a várban...” „A napnyugta útján mentek a lovak...”) korábban jelentkeznek ugyanebben a regényben.

A börtönbe készülődve Júlia Vozneszenszkaja magával vitte „legpéterváribb” ruháját, és éhségsztrájkba kezdett, amely 56 napig tartott. „Ez a ruha, az ezüstkereszt a nyakamon és a magasra fésült frizura... ezek oltalmaztak a börtöni közeg „egyszerűségétől”... Elhatároztam, hogy nem engedem a börtönt túl közel magamhoz, és kialakítok magam körül egy saját „zónát” kerítéssel, lakatokkal, őrökkel, hogy semmilyen szörnyűség ne jöhessen közel hozzám.” – emlékezett vissza a Fehér margaréta c. önéletrajzi írásában. Elutasította az ügyvédi védelmet és az utolsó szó jogán a következőket mondta: „...vállalom a felelősséget azért, hogy minden szó, ami a tollamból jött, igaz, mindenben csak igazság, és csak igazság. A legfőbb tanúm – az Isten. Ő a legfőbb védelmezőm. A sorsomat nem a bíróság, hanem az Ő kezébe helyezem.” Így is lett. A drámai életút ellenére Júlia Voznyeszenszkajának nem kevés csodában volt része, melyek Isten védelméről tanúskodtak. Mindaz, amit leírt, valóban a tiszta igazság, lelkiségében és tényszerűségében egyaránt.

Szabadulása után Júlia Nyikolajevna Voznyeszenszkaja az emigráció színhelyéül eleinte Németországot választotta, később a Franciaország területén, a Párizs vonzáskörzetében lévő ortodox női kolostorban élt négy évig, mint szerzetesség-szerető világi. Időközben az írónőt megtámadta a rák, amiből a következő csodálatos esemény következtében gyógyult ki. A súlyosan beteg Júliát értesítették édesanyja betegségéről, ezért Oroszprszágba utazott. Egy könyvesboltba betérve megismerkedett egy fiatalemberrel, akinek nem volt pénze megvenni a hőn áhított Aranyszájú Szent János tanításait. Júlia megvette neki, cserébe az imáit kérte. A fiatalember forrón fogadkozott, hogy imádkozni fog a gyógyulásáért. Franciaországba való visszatérése után az orvosi diagnózis teljes felépülést mutatott. A kolostor igumeniája, aki ekkor már szintén rákos beteg volt, és megélte a klinikai halál állapotát, áldást adott Júliának, hogy folytassa az írást, de immár az ortodox kereszténység szolgálatában. Így született az első keresztény regénye, a Halál utáni kalandjaim (2001), melyet Afanaszia igumenia elbeszélése alapján, az ő állandó felügyelete mellett írt. Ez az első regény rögtön elsöprő sikert aratott, óriási példányszámban kelt el Oroszországban.

Ettől kezdve – hosszú szünet után – a Voznyeszenszkaja név ismét ismert lett az irodalmi életben, de a téma, melyet választott, és a műfaj, amit ő kísérletezett ki, sokakat negatív kritikára ösztönzött. Miért kell az ortodoxiáról, a szeretetről, a hitről, az Apokalipszisről fantázia-, kalandregény formájában írni? Mit keres egy keresztény regényben a humor? Az írónő egyik interjújában arról beszél, hogy ez az írói nyelv csupán eszköz ahhoz, hogy a kereszténység üzenetét sokakhoz eljuttassa. A regényeit minden korosztály, minden társadalmi réteg, és minden szépre és jóra nyitott ember azonnal a szívébe fogadja. Szereplőivel könnyű azonosulni, szinte mindnyájan közülünk kilépett emberek.

Következő regénye, Kasszandra útja, avagy kalandok a makarónival (2003) már egy hosszabb lélegzetvételű kalandregény, mely a nem is olyan távoli jövőben játszódik. Az első regény főhőse, Anna kimondatlanul is újra megjelenik, és a második regényben Jelizaveta Szakkosz néven, a nagymama szerepében képviseli az ortodox tanítást. A harmadik regény, Lancelot utazása, még távolabb visz az apokaliptikus időkbe, amikor a gonosz már szinte haláltusáját vívja, de utolsó erejével még megpróbálja elpusztítani a világot. Voznyeszenszkaja nem feledkezett meg a gyermekolvasókról. Bátran hadat üzent Harry Potternek, és megalkotta a fekete és fehér mágia ellenében az Őrangyalok világát megjelenítő, csodálatos trilógiáját, a Juliannát. A hármas regény sikere ismét bombaként robbant. A könyvei számos utánnyomást élnek meg, az olvasók szinte szomjazzák az újabb és újabb műveket. Az utóbbi idők egyik regénye a Vezér fia, amely Lenin képzeletbeli fiáról szól, ebben egy magától eltérő témát dolgoz fel, szintén rendkívül érdekfeszítő stílusban.

Legújabb alkotása a Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy zöld csizmás néni, amely az időskorba érkezettek számára hivatott vigaszt nyújtani: három idős barátnőről szól, akik az évek múlását próbálják együtt feldolgozni, keresztény módon, és persze humorral.

Novelláskötete, a Szüntesd meg bánkódásomat olyan emberekhez szól, akiknek élete megtört, akiket betegségek, nagy bánatok gyötörnek.

Az írónő új kísérletet tett arra, hogy két teljesen eltérő műfajt ötvözzön, így jött létre a „keresztény krimik” trilógiája, Aprakszina grófnő orosz ügyei alcímmel. A keresztény bűnügyi regényekben a cselekmény Agatha Christie stílusában szövődik, a helyszín azonban München környéke, a szereplők pedig a Németországban élő keleti emigránsok: oroszok, lettek, észtek, izraeli és grúz állampolgárok. Az exkluzív helyszínek és a különleges szereplők, a Voznyeszenszkaja-féle könnyed humor és a váratlan fordulatok teszik „egyéjszakás olvasmánnyá” ezeket a regényeket, melyekben a lenyűgözően éles eszű Aprakszina grófnő készségen segíti a német rendőrség munkáját.

Júlia Voznyeszenszkaja Berlinben halt meg 2015. február 20-án.

A Görögkatolikus Szemle füzetek sorozatban megjelent novelláskötete, a Szüntesd meg bánkódásomat  (http://www.gorogkatolikus.hu/?muv=hir&hir_id=3535), illetve a magyarul is megjelent regényei, a Halál utáni kalandjaim és a Kasszandra útja megvásárolhatók a Szent Atanáz Könyv- és Kegytárgyboltban: www.szentatanazbolt.hu

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2019 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert