2025. március 19.

2. hang

Iz 10,12-20

Midőn majd mindent végbevisz az Úr a Sión hegyén és Jeruzsálemben, azt mondja: „Meglátogatom a fennhéjázó elmét, Asszíria fejedelmét, és szemének magasztos dicsőségét. Azt mondotta ugyanis: Mindent saját erőm­ből viszek végbe, és bölcs értelmemmel fosztom meg a népeket határaiktól és hurcolom fogságba haderejüket. Az általuk lakott városokat bekerítem, és az egész földkerekséget madárfészekként kézbe ragadom, s elhagyott tojásokként fosztogatom. S nem akad olyan, aki elmenekülhetne előlem vagy akár csak egy szóval is szembeszállhatna velem. Vajon dicsekedhet-e a fejsze azzal szemben, aki fát vág vele? Vagy szembeszállhat-e a fűrész azzal, aki húzza? Talán bizony fölkelhet-e a vessző vagy a bot az ellen, aki azt fogja? — Nem lesz az úgy! Hanem a seregek Ura gyalázatot bocsát a te nagy tisztességedre, és dicsőségedet égő tűz fogja emészteni. Izrael Világossága majd tűzzé változik, és égő tűzlánggal szentel majd meg, amely megemészti azt, akár a füves erdőt. Azon a napon majd lángban állnak a hegyek és halmok és a dombok, és az mindent megemészt testestül-lelkestül. Aki pedig menekülni próbál, úgy jár majd, mint aki égő tűzláng elől menekülne. S akik életben maradnak, azoknak számát egy gyermek is össze tudja majd írni. Azon a napon végre Izrael maradéka és Jákob házának megmenekültjei nem arra támaszkodnak majd, aki igazságtalanul bánt velük, hanem az Úrra, Izrael Szentjére támaszkodnak majd hűségesen.

Ter 7,6-9

Noé hatszáz esztendős volt, amikor az özönvíz elárasztotta a földet. Bement tehát Noé és vele fiai, felesége, s fiainak feleségei a bárkába az özönvíz elől. A tiszta és tisztátalan madarak közül, és mindenféle tiszta és tisztátalan állatból, sőt a földön csúszómászókból is kettő-kettő került föl Noéval a bárkába, egy hím és egy nőstény, ahogyan Isten megparancsolta Noénak.

Péld 9,12-18

Fiam, ha bölcs vagy, a magad javára vagy bölcs, de ez felebarátodnak is javára válik. Ha viszont gonosz leszel, magad vallód kárát. A jól nevelt fiú bölcs lesz, az értelmetlen pedig szolgára szorul. Aki hazugságra támaszko­dik, az szelet legeltet s az ég madarait veszi űzőbe, mert elhagyta saját szőlejének útjait, és elveszítette a saját szántóföldje ösvényeit. Vizetlen pusztaságon halad át, és szomjúságra ítélt földön, kezeivel pedig terméket­lenséget szed össze. Az esztelen és arcátlan asszony szűkölködik a kenyér­ben, és szégyenkezést nem ismer. Üldögél házának kapuja előtt, nyilvánosan kiül a padra a tereken, és hívja az arra járókat és az úton lévőket: „Aki együgyű, térjen be hozzám!” Akinek kevés az esze, annak pedig ezt tanácsol­ja: „Érintsétek meg élvezettel az eldugott kenyeret és a lopott víz édességét!” Az esztelen pedig nem tudja, hogy a föld szülöttei elvesznek nála, és az alvilág mélyében találja őket. Ezért te menekülj, s ne időzz ezen a helyen. Sőt tekintetedet se szögezd rá, hogy el tudj haladni idegen víz mellett! Tartsd magadat távol az idegen folyótól, és ne is igyál másnak forrásából, hogy hosszú ideig élhess, és életed évei megsokasodjanak!

Szent Khrüszanthosz és Dária vértanúk (s velük együtt Claudius tribunus és felesége Hilaria, valamint fiaik: Jászon és Maurus, továbbá Diodorosz pap és Marianus diakonus)

Khrüszanthosz egy pogány alexandriai szenátor fia volt, és a III. században élt. Rómába ment filofiát tanulni, s miután ott egy Carpoforus nevű pap révén megismerkedett a kereszténységgel, megkeresztelkedett. Apja minden áron vissza akarta téríteni a pogány hitre, ezért megházasította Dáriával, Pallasz Athéné papnőjével. Khrüszanthosz azonban megnyerte Dáriát a keresztény tanításnak, és közös elhatározással mint testvérek éltek együtt. Az apa halála után Khrüszanthosz maga köré gyűjtötte a keresztény ifjakat, Dária pedig, külön házba költözve, a keresztény szolgálatra kész nőket. Amikor feljelentették őket, Claudius tribunushoz kerültek kínvallatásra. Kitartásuk láttán maga Claudius is megtért és megkeresztelkedett feleségével Hilariával, valamint Jászon és Maurus nevű fiaival, továbbá a parancsnoksága alá tartozó 70 katonával együtt. Numerianus császár (282-3) ekkor Claudiust a tengerbe fojtatta, két fiát és a megtért katonákat pedig lefejeztette. A vértanúk testét a keresztények a Via Salaria Nova mentén temették el, ahová aztán Hilaria rendszeresen eljárt imádkozni. Miután őt is elfogták, kínvallatásnak vetették alá, és halálra kínozták. Khrüszanthoszt és Dáriát kínzás után ugyanott temették el egy sírbarlangba, ahol ezután a keresztények gyakran gyűltek egybe imádságra. A pogányok egyszer sziklával betemették a barlang bejáratát, úgyhogy az ott imádkozó keresztények mindannyian elpusztultak. Közülük Diodorosz pap és Marianus diakonus nevét ismerjük. Egy későbbi szenvedéstörténet azt írja róluk, hogy Valerianus egyházüldözésének lettek áldozatai 283-ban. A vértanúkról már Damasus pápa dicsőítő beszédet mondott, sírjuk zarándokhellyé lett, tiszteletük mindenfelé elterjedt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!