2023. június 4.

8. hang

Zsid 11,33-12,2a

Atyámfiai! Akik mivel hittek, legyőztek országokat, igazságosságot cselekedtek, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, elfojtották a tűz erejét, megmenekültek a kard élétől, felgyógyultak betegségükből, diadalmaskodtak a harcban, megfutamították az idegenek táborát; így nyerték vissza asszonyok feltámadás által halottaikat. Egyeseket kínpadra vontak, mégsem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadást nyerjenek; mások meg gúnyt és megvesszőzést szenvedtek, ezenfelül még bilincseket és börtönt is; megkövezték, szétfűrészelték, megkísértették, kardélre hányva megölték őket, szerte bujdostak juhok és kecskék bőrében, szűkölködve, szorongatást szenvedve, nyomorogva. Akikre nem volt méltó a világ, sivatagokban bolyongtak, hegyek közt, barlangokban és a föld üregeiben.
És mindezek, akiket hitük tanúságtétele igazolt, nem nyerték el az ígéretet, mert Isten valami jobbat rendelt számunkra, s ők nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre.
Azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és a minket környező bűnt, kitartással fussuk végig az előttünk álló küzdőteret. Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra.

Mt 10,32-33.37-38; 19,27-30

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt mennyei Atyám előtt; aki pedig megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom majd mennyei Atyám előtt. Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám; aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.” Ekkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz hát a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, ti, akik követtetek, a megújuláskor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon, és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse fölött. Aki nevemért elhagyja otthonát, testvéreit, nővéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy a földjét, százannyit kap, és az örök élet lesz az öröksége. Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.”

Szent Metrofán főpap

Metrofán egy pogány római embernek Dométiosznak volt a fia. Királyi családból származott. Az atya, értelmes ember lévén, hamar felismerte a pogány bálványok oktalanságát, és elhagyván Rómát, Bizáncba költözött két fiával: Probusszal és Metrofánnal. Ott a püspöknél laktak, aki Dométioszt pappá szentelte. Nagy Konstantin császár találkozott Metrofánnal. Beszélgetésük során nagyon megtetszett neki személye és erényes élete. Ennek hatására magával vitte Rómába, majd később, amikor Bizáncba, a második Rómának nevezett Konstantinápolyba helyezte székhelyét, ismét magával vitte, atyjának nevezve Métrofánt. Kijárta neki az egyetemes zsinat atyáinál a pátriárka címet. Ő lett az első konstantinápolyi pátriárka. A nikaiai zsinatra nem tudott személyesen elmenni hajlott kora miatt, hanem helyettese által „elnökölt” a zsinaton. Metrofán 11 éven át kormányozta egyházát. Istentől a jövőbe látás adományát kapta meg. 117 éves korában halt meg 325-ben.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!