LITURGIKUS NAPTÁR

1. hang

ApCsel 6,8-7,5a.47-60

Azon időben István, aki telve volt kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép között. Felléptek azonban némelyek abból a zsinagógából, amelyet a libertinusokénak, a cireneiekének, az alexandriaiakénak és azokénak neveznek, akik Kilíkiából és Ázsiából valók, s vitatkoztak Istvánnal. Nem tudtak azonban helytállni a bölcseség és Lélek előtt, aki szólt. Erre férfiakat küldtek ki alattomban, akik azt mondták: »Hallottuk őt, amint káromló szavakat mondott Mózesre és az Istenre.« Ilyképpen felizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, azután összecsődülve megragadták őt és a főtanács elé vitték. Sőt, hamis tanúkat is állítottak, hogy mondják: »Ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk ugyanis őt, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus majd lerontja ezt a helyet s megmásítja a hagyományokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.«

Akik a főtanácsban ültek, mind őt nézték s olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.

A főpap erre megkérdezte tőle: »Csakugyan így áll a dolog?« Ő pedig azt felelte: »Férfiak, testvérek és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, midőn Mezopotámiában tartózkodott és mielőtt Háránba költözött, s így szólt hozzá: ‘Menj ki földedről és rokonságodból, s jöjj arra a földre, amelyet mutatok neked’. Erre elhagyta a káldeusok országát és Háránba költözött. Innen pedig atyja halála után áthozta őt erre a földre, amelyen ti laktok most. Nem adott ugyan belőle neki talpalatnyi örökséget sem, de megígérte, hogy birtokul adja neki és utódainak őutána, bár nem volt még fia.

Salamon épített azonban neki házat. Ámde a Magasságbeli nem lakik kezek alkotásaiban, miként a próféta mondja:

’Az ég az én székem,
a föld pedig lábaim zsámolya.
Miféle házat építenétek nekem, úgymond az Úr,
vagy melyik lenne az én nyugodalmam helye?
Nem az én kezem alkotta-e mindezeket?’

Ti keménynyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek! Ti mindenkor ellenálltok a Szentléleknek: amiként atyáitok, úgy ti is. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Igen, megölték őket, akik annak az Igaznak eljöveteléről jövendöltek, akinek ti most árulói és gyilkosai lettetek, ti, akik angyalok szolgálata által vettétek a törvényt, de meg nem tartottátok.«

Amikor ezeket hallották, megdühödtek szívükben és fogukat csikorgatták rá. Ő azonban Szentlélekkel telve föltekintett az égre, látta Isten dicsőségét, és Jézust Isten jobbja felől állni. Megszólalt: »Íme, nyitva látom az egeket és az Emberfiát állni Isten jobbja felől.« Erre ők fennhangon kiáltva befogták fülüket és egy akarattal rárohantak. Azután kihurcolták őt a városon kívülre és megkövezték. A tanúk pedig letették ruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak. Megkövezték Istvánt, aki így könyörögött: »Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet.« Mikor pedig térdre esett, fennhangon azt kiáltotta: »Uram, ne tulajdonítsd ezt nekik bűnül.« S ezt mondva, elaludt az Úrban. Saul pedig egyetértett azzal, hogy őt megölték.



Mt 21,33-42

Azon időben mondá az Úr e példabeszédet: Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta a szőlőt műveseknek, és elment idegenbe. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a termést. Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak. Az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is úgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: A fiamat csak megbecsülik. De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, így biztatták egymást: Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és mienk lesz öröksége. Nekiestek, kidobták a szőlőből és megölték. Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőművesekkel?” „A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét pedig más bérlőknek adja ki bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést.” Erre Jézus azt kérdezte: „Sose olvastátok az Írásban: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben. Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét. Aki erre a kőre esik, összezúzza magát, s akire rázuhan, azt szétmorzsolja.” E hasonlatokat hallva a farizeusok és az írástudók megértették, hogy róluk beszélt.




Szent István, ereklyéinek megtalálása

Szent István első vértanút, megkövetése után egy darabig temetetlenül hagyták. A Krisztus hite felé hajló Gamáliel rabbi, istenfélő embereket küldött, akik összeszedték a szent test maradványait. Az ő Kafargamala nevű birtokán temették el. A szent ereklyét később Gamáliel mutatta meg álomban Lukián papnak. Az első vértanú ereklyéi mellet megtalálták még Nikodémusnak, Gamálielnek és fiának Abibnak ereklyéit is. Mindnyájuk ereklyéit 428, augusztus 2-án vitték át Jeruzsálemből Konstantinápolyba.



Liturgikus naptár RSS-csatorna Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!

ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2021 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert