7. hang
ApCsel 12,1-11
Azon időben Heródes király felemelte kezét, hogy lesújtson egyesekre az egyházból. Így karddal kivégeztette Jakabot, János bátyját. Mivel pedig látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, még tovább ment és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. Miután elfogatta őt, börtönbe vetette és átadta őrizetbe négy, négytagú katonai őrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti. Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelen könyörögött Istenhez érte.
Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök meg az ajtó előtt őrizték a börtönt. De íme, megjelent mellette az Úr angyala és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette és így szólt: »Kelj föl gyorsan!« Erre a láncok lehullottak a kezéről. Az angyal pedig azt mondta neki: »Övezd fel magad és vedd fel saruidat.« Ő megtette, az angyal pedig azt mondta neki: »Vedd magadra a ruhádat és kövess engem.« Péter az angyalt követve kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte látomása van.
Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától megnyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Péter pedig magához térve azt mondta: »Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.«
Mk 12,18-27
Azon időben szadduceusok mentek Jézushoz, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, s ezt a kérdést tették fel neki: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét fiútestvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Feleségét elvette a második is, de az is meghalt anélkül, hogy gyermeke lett volna. Hasonlóképpen a harmadik is, sőt mind a hét, de egy sem hagyott hátra gyermeket. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor, ha ugyan feltámadnak, melyiküké lesz az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt?” Jézus így felelt: „Nem azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát? Hiszen, amikor feltámadnak, nem nősülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben. Nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokorról szóló részben, mit mondott Isten a halottak feltámadásáról? Én, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene vagyok! Tehát nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így nagy tévedésben vagytok.”
Jn 21,15-25
Azon időben feltámadt Jézus halottaiból, kijelentette magát tanítványainak és mondá Péternek: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?” „Igen, Uram - felelte -, tudod, hogy szeretlek.” Erre így szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat!” Aztán másodszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Igen, Uram - válaszolta -, tudod, hogy szeretlek.” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?” S így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” Jézus ismét azt mondta: „Legeltesd juhaimat!” „Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod.” E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg Istent. Majd hozzátette: „Kövess engem!” Péter hátrafordult, s látta, hogy az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, s aki a vacsorán a keblére hajolt és megkérdezte tőle: „Uram, ki árul el?” - az követi. Amikor meglátta, Péter Jézushoz fordult: „Hát vele mi lesz, Uram?” Jézus így válaszolt: „Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele? Te kövess engem!” Erre a testvérek között híre terjedt, hogy az a tanítvány nem hal meg. De Jézus nem azt mondta neki: „Nem halsz meg”, hanem: „Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele.” Ez az a tanítvány, aki ezekről tanúságot tett és megírta ezeket. Tudjuk, hogy igaz a tanúsága. Jézus még sok egyebet is tett. Ha azonban valaki mind le akarná írni - azt hiszem -, annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni.
Szent Péter apostol bilincseinek tisztelete
Az Apostolok Cselekedetei 12. fejezetében található elbeszélés szerint Heródes elfogatta Péter apostolt, bilincsbe verette és börtönbe vettette, ahonnan az Úr angyala szabadította ki őt. (A Péter apostol kezéről akkor csodálatos módon lehullott bilincseket a hagyomány szerint a keresztények kegyelettel megőrizték.)
Az V. század közepén Eudokia császárné Jeruzsálemből átvitette (a Juvenálisz jeruzsálemi pátriárkától megkapott) ereklyét a konstantinápolyi Szent Apostolok templomába, később pedig (a bilincs felét) elküldte Rómába leányának, a kelet-római császárnőnek (III. Valentinianus feleségének, az ifjabb Eudokiának).
VI. Sixtus pápa az Esquilinus dombján templomot építtetett a Rómában is raboskodott főapostol tiszteletére, s oda helyezte el azt a bilincset, amelyet a hagyomány szerint római fogságában viselt Szent Péter.
A görög szerint a templomok fordítva vannak: Konstantinápolyban van ez a Szent Péter templom, és Rómában, az Esquilinumon (görögül: Hészkylinou) épült az V. században a Szent Apostolok kisebb temploma, ahova III. (a IV. festtette a róla nevezett kápolnát, VI. pedig nem is volt!) Sixtus helyezte az ereklyét (ha ez igaz, úgy ekkor nevezhették át a bazilikát „San Pietro da Vincula”-nak). Úgy tartják, hogy nemcsak a szentföldi bilincseket őrzik itt, hanem mellé tették azokat a bilincseket is, amiket Néró idejében, Rómában viselt.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!