COFFEE PANNONIA

Pannónia Kávéház

A búcsúkor búcsúzó gólyák

Dr. Ivancsó István atya írása.

Évtizedes tapasztalatról tudok beszámolni. Mátészalkai pap koromban hívta fel rá a figyelmemet az azóta már megboldogult Ihnáth János atya. A gólyák nyár végi elköltözéséről van szó. Akkor, amikor együtt zarándokoltunk – és ez igazi gyalogos „zarándoklat” volt! – a nagyboldogasszonyi búcsúra az egyházközségeinkből, nos, akkor mondta nekem: „Figyeld meg, hogy a gólyák tudják, mikor van a máriapócsi búcsú, mert akkor repülnek el Afrikába”. Azóta néhányszor volt alkalmam megfigyelni. Nem Nagyboldogasszony napján, nem egy hétköznapon, nem valamelyik másik vasárnapon, hanem éppen a máriapócsi nagyboldogasszonyi nagybúcsú napján kelnek szárnyra!

Lehet rajta töprengeni, miért. Jómagam is megtettem. Talán azért, mert feltűnő számukra a lobogós, éneklős, processziós vonulás a falvakban, a gólyafészkeik alatt? De hát – sajnos – nagyon lecsökkent, bár nem szűnt meg, sőt, egyes helyeken újraéledőben van a gyalogos zarándoklat. A gólyák „pontos” elrepülése azonban nem! Ők tartják ezt az időpontot. Arra jutottam, hogy valószínűleg nem a processziók okozzák a jelenséget. De hát akkor mi más?

A gólyák „bekódolása” lehet az igazi ok. Ahogyan a gondviselő Isten beléjük oltotta az útvonalat, hogy éppen a Gibraltári szorost kell célba venniük – és ezt az idei születésű, pontosabban a tojásból kikelt idei madarak is tudják –, mert csak ott tudnak átrepülni a tengeren leszállás és megpihenés nélkül, úgy „tudják” a máriapócsi nagyboldogasszonyi nagybúcsú napját is.

S hogy mindez nem káprázat, nem kitalálás, nem mese? Erről (igaz, néhány év kihagyása után) az idén is meggyőződhettem. A máriapócsi nagyboldogasszonyi nagybúcsú napjára hívott a fiam Tolcsvára helyettesíteni, mert ő a búcsúban szolgált. Aki ismeri az útvonalat, tudja, hogy csupán Bodrogkeresztúrban tizenegy gólyafészek van a villanyoszlopokon. Az unokákkal többször volt alkalmunk megszámolni és számba venni a kis gólyákat is. Ez alkalommal csak néhány gólyát láttunk állni a fészkekben. Kissé távolabb viszont egy hatalmas gomolyagban keringett, kavargott mintegy harminc gólya a rét fölött. Annak rendje-módja szerint elvégeztük a liturgiákat Tolcsván és a filiákban. Délután pedig, hazafelé jövet, ismét és immár sokadszor ámulva tapasztaltam, hogy a gólyák „tudják a rendet”, nem felejtették el. Egyetlen eggyel sem találkoztunk: sem a fészekben, sem a réten, sem a levegőben. Szárnyra keltek, elrepültek Afrikába. Nem máskor, hanem éppen a máriapócsi nagyboldogasszonyi nagybúcsú napján!

dr. Ivancsó István

HERE YOU ARE:

BACK TO TOP


FOLLOW US ALSO IN THE SOCIAL MEDIA:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2024 Eparchy of Nyíregyháza

Development: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert