PANNÓNIA KÁVÉHÁZ

Pannónia Kávéház

„Feltámadt” idősek

„Az idős szó hallatán elsőre talán mindannyiunknak a kendős, ráncosodó, kissé meghajló öreg nénik, vagy a bottal botorkáló, kalapos bácsik képe jelenik meg. Eszünkbe jutnak öregedő hozzátartozóink, mindenkinek más-más személyes képe van róluk. Vannak fájdalmas és örömteli képeink – ki hogyan, milyen helyzetben élte az életét – s ami a legfontosabb: milyen lelki állapotban! Mennyire volt jelen az életükben a Feltámadott által közvetített feltétlen szeretet és teljes odaadás?” – Kanyó Mária írása.

Az interneten böngészve csodálatos képsorozat tárult elém, melyet egy orosz fotós, Irina Nedyalkova készített. Ha közelebbről tekintünk a képen látható házaspárra, ugyanúgy láthatjuk az idős kor jellegzetességeit – mint az ősz haj, ráncok – de emellett mégis az az érzésünk, mintha egy fiatal, ám érett szerelmesek fotósorozata villanna fel a szemünk előtt. Tekintetükben a csillogás, arcukon a megelégedettség örökifjú érzetet közvetít. Harmónia és határtalan szeretet sugárzik a képekből. Jó érzéssel tekintünk rájuk, mert olyan egyszerű, de mégis elragadó, olyan őszes, de mégis sármos, olyan megnyugtató, de mégis szenvedélyes. 

Ezeken a fotókon az idős kornak egy idillikus, felszabadult, biztonságérzettel teli életképe látható.

A fotókon teljesen elhomályosul számomra a külső környezet. A két fél különlegessége, s a kettejük közötti szeretetkapocs – melyet jó ideig lehetne fürkészni – mintegy mágnesként vonzza a tekintetemet. Számomra az Isten Országa elevenedik meg, ahogyan ezek a fotók közvetítenek egy-egy életérzést. Erős bennük az élni akarás, a hit, a másik embert szelíden bíztatva, erősítve, neki érzelmi biztonságot adva. Határozott magabiztosság párosul váltakozva a visszafogott szelídséggel.  Az arcukon lévő barázdák, őszülő hajkoronájuk, megereszkedett bőrük mind-mind mutatják koruk előrehaladtát. Ők is valóban élték a maguk hétköznapi életét hol boldog, hol nehéz pillanatok közepette. Az idős korral együtt járó testi-lelki változásokat ugyanúgy átélik, de azt lelkületük frissességével fűszerezik meg. A felcsillanó szempár, a biztos, de szelíd tekintet, az ölelő karok finomsága, a másik fontosságát, tiszteletét, a rá való felnézést, a biztonságérzetet, a teljes odaadást és határtalan szeretetet fejezi ki. Egy összekapcsolódás, mely mintha szétszakíthatatlan lenne, de mégsem birtokló, mert a távolba tekintő képeken az egyéni szabadság átélése is kifejeződik.

 Szent Pál szeretet-himnuszának sorai jutnak eszembe:  

„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,

A szeretet nem féltékeny,

Nem kérkedik, nem gőgösködik,

Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,

Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,

Nem örül a gonoszságnak,

De együtt örül az igazsággal.

Mindent eltűr, mindent elhisz,

Mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet soha el nem múlik." 

(1Kor 13,4-8)

 Életünk folyamán különböző idősekkel találkozhatunk: vannak kedvenc nagymamáink, nagypapáink, idősotthonban lakóink, hajléktalan öregjeink. Vannak közöttük megkeseredett, az életük során keresztjüket búskomoran vivők – és vannak köztük életet igenlő, "feltámadt" agg testvéreink is. Nem kell mindenkinek egyformán tökéletes idill-képet gyártani ahhoz, hogy boldog időskort éljen meg. Amit viszont az Isten tervezett rólad, amilyen talentumokat a kezedbe adott – teremtsd meg, éld meg! 

„Szeretlek olyannak, amilyen vagy, s azt szeretném, hogy egyre jobban eltelj az élettel. Menj tovább utadon, belső hangodra figyelj, amint álmodban is tenni merted, bízz abban a szóban, amelyet én oltottam beléd, s amely életed minden történetét mintegy varázsszóként tárja fel előtted. Nem lesz könnyebb ezen az új úton járni, de életed mélyebb, elevenebb és céltudatosabb lesz”. (Anselm Grün: Találd meg a magad útját)

Csodálatos látni egy sportoló 70- 80 éves tornász hölgyet, egy táncot lejtő nagypapát, egy fantasztikus kalácsokat sütő nagyit, egy meghajlott időst biciklizni, vagy egy nyugdíjas pap bácsit, aki olyan méltósággal végzi a Szent Liturgiát. Jó ránézni arra, aki még földet művel, aki bottal a kezében is vágyik a friss levegőre..., de arra is, aki a halálos ágyán összekulcsolt kezekkel utolsó kis fizikai erejéből imádkozik. 

     Az idős korban is választhatunk, hogy begubózva, morcosan, magunkat sajnáltatva ücsörgünk, vagy "feltámadva" az életünk igazán értékes dolgaiban találjuk meg szépkorunk boldogságát. Merítsünk erőt fiataljaink értékes lelkesedéséből, lássuk meg unokáinkban az életigenlést és bíztassuk őket. Bízzunk a minket ápoló- és gondozók jóakaratában csillogó szempárral és mosollyal az arcunkon. Mi pedig tanuljunk bölcsességeikből és hagyjuk Krisztus által feltámadni idős szépségeinket az Isten adta földi életre, vagy Örök Országába.

Kanyó Mária

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2021 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert