COFFEE PANNONIA

Pannónia Kávéház

Betegség-pandémia-karácsony

„Lehet, hogy a betegség egy csillag, ami  rámutat egy útra, mert amin vagyok, az nem jó irányba visz.  Szerencsés esetben rájövök, – és ahhoz nem is kell betegnek lenni, de vannak más  megpróbáltatások – , hogy  életem alakulása, előrehaladása, megújulása, gyógyulása bizony akkor történik, ha úgy mint a három király én is otthagyom  a biztonságot adó otthonomat, s elindulok Betlehem felé, sőt le is térdepelek és kérem a magasságból a segítséget.” – Monostory Marcell atya írása.

Sokszor nyugtatom a szemem a karácsonyi ikonon, s a kép hangulata valami mély nyugalommal tölt el, hat rám, –  békét, örömet  érzek a szívemben. De ugyanezt éljük meg, amikor   a betlehemet, a Szent Családot látjuk meg akár bevásárlóközpontokban,  akár utcákon, tereken, de legyen az egy kórházban.  Ott is ez a nyugalom fogad minket, s a látvány a hétköznapok forgatagából a betlehemi csodába invitál bennünket.

Egy alkalommal ugyanígy nézegettem az ikont, – a Szent Családot látom, az angyalokat, a pásztorokat, a csillagot, az állatokat, a barlangistállót,   a három királyt , –  s a három királyon  gondolkodtam el, alakjuk szinte  megelevenedett  előttem. Azon gondolkodtam, hogy ők miért indultak el Betlehemben. Biztos hallottak valamit a próféciákból, vagy valamilyen sugallatot értettek meg, de ennek ellenére tovább foglalkoztatott, s vajon milyen érzésekkel indultak el, milyen kérdések mozgatták őket, csupán a kíváncsiság, vagy a hódolat?   Mi mozgathatta őket, hogy otthagyják a biztonságot adó palotájukat, a szolgasereget, a kényelmet, s vállalják a veszélyt, a hideg éjszakai utazást.  Ismerhették egymást, barátok voltak vagy vetélytársak? Hol ismerkedtek meg? Nem tudjuk, de összekötötte őket az Ég és Föld Királyával való találkozás reménye.

Ezen tűnődve, azon gondolkodtam, hogy a mai embert,    legyen az „király” vagy „pásztor”, szegény vagy gazdag,  legyen  bármilyen ember,   MI VISZI  EL a Megváltóhoz, Jézus Krisztushoz? Mi viszi el Betlehembe?      Ma amikor viszonylagos jólét van, amikor van terített asztalom, amikor van több ruhám, amikor sok mindent meg tudok vásárolni, – elvisz a hála érzése Betlehembe, a templomba, a kápolnába, s hétről hétre köszönetet mondok  vasárnaponként az Istennek.

S mi viszi, mi viheti még a mai embert az Istenhez???   A mai embert, aki oly sok mindent el tud intézni, meg tud oldani, aki kényelmesen él. Akinek annyi minden fontos és csak a maga erejében bízik, mi viheti még? Erre lehet egy válasz, amit kórházlelkészként sokszor megtapasztalok a betegágyaknál, hogy a betegség egy nagyon különös állapot, – amellett hogy rossz-   gondolkodásra kényszeríti az embert. Különösen most,  apandémiában,  amikor nem tudjuk, hogy a vírust elkapom, vagy sem, s ha igen,  milyen hatással lesz rám, a szervezetem hogyan fog reagálni? Könnyedén átvészelem vagy kegyetlenül megvisel?

A betegség ugyan velem történik, de tőlem független, nem tudok neki parancsolni, velem történik, s mégis idegen tőlem. Nem akarok beteg lenni, de mégis foglyul tud ejteni. Miért nincs  hatalmam a betegség fölött?   S az ember elindul egy szellemi- lelki úton, mert  élni szeretnék, gyógyulást keresek. Lehet, hogy a betegség egy csillag, ami  rámutat egy útra, mert amin vagyok, az nem jó irányba visz.  Szerencsés esetben rájövök, – és ahhoz nem is kell betegnek lenni, de vannak más  megpróbáltatások– , hogy  életem alakulása, előrehaladása, megújulása, gyógyulása bizony akkor történik, ha úgy mint a három király én is otthagyom  a biztonságot adó otthonomat, s elindulok Betlehem felé, sőt le is térdepelek és kérem a magasságból a segítséget.

A három király örömmel tért haza, mert találkoztak az Istennel,  – bízom benne, mi is tudunk találkozni 2020  karácsonyában az Istennel,   – tudjon megszületni a szívünkben, – a mi családunk is betlehem legyen,  ahová beköltözhet az Isten.

Monostory Marcell

Forrás: www.pasztoral.hu

HERE YOU ARE:

BACK TO TOP


FOLLOW US ALSO IN THE SOCIAL MEDIA:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2021 Eparchy of Nyíregyháza

Development: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert