Ne számold! – Neked szól!

Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár volt, a halott, akit feltámasztott a halálból. Vacsorát készítettek ott neki, és Márta felszolgált; de Lázár is azok közt volt, akik együtt ültek az asztalnál. Mária ekkor vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát, és megtörölte a lábát saját hajával; a ház pedig betelt a kenet illatával. Erre tanítványainak egyike, iskarióti Simon Júdás, aki el akarta őt árulni, ezt mondta: „Miért nem adták el ezt az olajat háromszáz dénárért, és miért nem adták a szegényeknek?” De ezt nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt, és nála volt az erszény, az abba tett pénzt pedig eltulajdonította. Jézus erre így szólt: „Hagyd őt békén, hiszen temetésem napjára tartogatta azt! Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, én viszont nem leszek mindig veletek.” Amikor a zsidók nagy sokasága megtudta, hogy ott van, odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott halottaiból. A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan mentek oda, és hittek Jézusban. Másnap az ünnepre érkező népsokaság, amikor meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat tartva kivonult eléje, és kiáltozott: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” Jézus pedig talált egy szamárcsikót, felült rá, amint az Írás mondja: „Ne félj, Sion leánya! Íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” Tanítványai ezt először nem értették, de amikor megdicsőült Jézus, visszaemlékeztek, hogy ami róla meg volt írva, azt tették vele. Tanúságot tett pedig a nép, amely vele volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta őt halottaiból. Azért is vonult ki eléje a tömeg, mert hallották, hogy ezt a csodajelet vitte végbe. (Jn 12,1-18)

Közreműködő: Orosz István görögkatolikus pap

Forrás: Bizony, Isten!

Nyíregyházi Egyházmegye