Spiritulal balm at all times

Jn 5, 1-15 - szentiras.hu

Krisztusban szeretett Testvéreim!

Jézus Krisztus csodáit, tanításait, az embert Isten gyógyító és megváltani akaró kegyelme felől megközelítő szeretetét nagyon sok alkalommal csodálhatjuk meg az evangélium leírása alapján. Hozzá is szokhattunk ahhoz, hogy Jézus szokatlan, kortásai számára sokszor megbotránkoztató módon hirdette a vele és általa elközelgett Isten országát. És azt is természetesnek vesszük, hogy Jézust az embereket gúzsba kötő törvények utolsó pontig való betartása helyett egy törvényt ismert és tanított: a szeretet örök törvényét. A ma hallott Evangéliumban azonban első látásra úgy tűnik, hogy mégis egy kicsit túlfeszítette a húrt. Hiszen hogyan lehet egy 38 éve reménytelenül szenvedő embertől megkérdezni azt, hogy „Akarsz-e meggyógyulni?” Hát nem volt Jézus számára egyértelmű a válasz? Miért tesz fel ilyen kérdést a Mester?

Kedves Testvéreim! Ha felocsúdunk a kérdés okozta első megdöbbenésen, és megpróbáljuk megérteni, hogy miért is kérdezte meg az inaszakadtat pont erről Jézus Krisztus, akkor rádöbbenünk arra, hogy ennél fontosabb kérdést nem is tehetett volna fel. De miért is?

Elsőáldozásra készülő gyermekeinkkel nemrég a bűnbocsánat szentségéről beszélgettünk. Miután minden fontos dolgot elmondtam nekik a szentségről, megkérdeztem, hogy szerintetek mi a legfontosabb dolog a szentgyónásban? Nem sokat kellett várni a válaszokra: hogy pontosan mondjuk el bűneinket, jól és hibátlanul a gyónás előtti és utáni imát, hogy figyelmesen hallgassuk meg, amit papbácsi feloldozásként mond nekünk. Büszke voltam rájuk, mert az anyagot szépen felmondták, odafigyeltek a tanításra. Ám valami mégis hiányzott. Aztán az egyik, csendes hangú gyermek olyat mondott, amitől igazán boldog lettem:

A gyónás lényege az, hogy tényleg akarjunk megjavulni!

Olyat mosolyogtam a büszkeségtől, hogy a mosolyom túlnőtt az arcomon! Igen, egy kis hittanos gyermek megfejtette a nagy titkot: akarnom kell megjavulni, akarnom kell meggyógyulni! Ez az, amiért Jézus is megkérdezte az inaszakadtat: „Akarsz-e meggyógyulni?” – Tényleg? Igazán? Végérvényesen?

De miért ne akart volna meggyógyulni az az ember, aki már közel négy évtizede vágyokozott a gyógyulásra? Aki sóvárgott valami után, de mégsem érte azt el? Aki eljutott a kapuig, de soha nem tudott belépni rajta? És ebben áll Jézus kérdésének az egyik mivolta.

Van még benned remény vagy a keserűség, a csalódottság már teljesen megkeserített? Hiszel-e még, vagy a sikertelenség, a kudarc már teljes lemondással töltötte meg a szívedet? Van még hely a lelkedben az örömre, a vígságra, vagy már lemondtál mindenről? Mersz-e új életet élni, elkezdeni valami mást, újat, reményteljeset? Vállalod-e a rizikót, az ismeretlent? Készen állsz?

Mindezek a kérdések benne voltak a jézusi megszólításban.

Ő, az emberi lélek legnagyobb ismerője tudta, hogy minden változás-legyen akár bármilyen pozitív is- bátorságot igényel. Megváltoztatni azt, ami eddig természetes volt, amihez hozzászoktunk, ami részünkké vált, sohasem egyszerű feladat. Elengedni ragaszkodásainkat és fejest ugrani az ismeretlenbe, nagy bátorságot igényel.

Gyakran nem is vagyunk ilyen bátrak. Lelki beszélgetésekben nagyon sokszor hallottam már, hogy azért nem megyek gyónni, mert mindig ugyanazokat a bűnöket gyónom meg. És mindig megfogadom, hogy többé nem vétkezek és mégis újra és újra megteszem. Ilyenkor mit lehet mondani? Hogy légy bátor! Hogyha már felismerted a gyengeségedet, akkor már jó úton jársz! Már ott vagy a Beteszda fürdődnél és éppen most kavarodik fel a víz! Lépj bele- bátran, őszintén, gyengeségeiddel, gyarlóságaiddal együtt! Ne törődj bele a megváltoztathatatlannak tűnőbe, hanem ugorj fejest az ismeretlenbe!

Ahogy Máté Péter is megénekelte örökérvényű slágerében: „Ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk, talán abban van az utolsó remény!” Az inaszakadt megragadta ezt az utolsó reményt, a szalmaszálat, Jézus kinyújtott kezét. Mert bátor lenni, mert változni. Akart egészséges lenni.

Felénk is kinyúl az isteni kéz. Nekünk is felteszi a kérdést Jézus. Bennünket is meghív az újra, az ismeretlenre, az istenire. De nem erőszakkal. Nem fenyegetve. Nem sürgetve és türelmetlenül. De személyesen, tapintatosan, ám mégis határozottan teszi fel nekem is a kérdést: „Akarsz-e meggyógyulni?” – Akarok? AKAROK! Ámen

Az elmélkedést meghallgathatja podcast csatornánkon és a különféle podcast szolgáltatóknál:

Nyíregyházi Egyházmegye on Apple Podcasts

Nyíregyházi Egyházmegye/Podcast on Spotify

Nyíregyházi Egyházmegye - YouTube

Szöveg: Egri Tibor, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye