2025. május 12.

3. hang

ApCsel 10,1-16

Azon időben volt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az itáliainak nevezett zászlóalj századosa. Egész házanépével együtt vallásos és istenfélő férfi volt, sok alamizsnát osztott ki a nép között, s szüntelenül imádkozott az Istenhez. Ez látomásban tisztán látta a nap kilencedik órája körül, hogy az Isten angyala bejött hozzá és azt mondta neki: »Kornéliusz!« Ő pedig rátekintett és megrémülve azt mondta: »Mi az, Uram?« Mire az Úr így szólt hozzá: »Imádságaid és alamizsnáid felszálltak az Isten színe elé s megemlékezett rólad. Azért küldj most férfiakat Joppéba és hivass ide egy bizonyos Simont, akinek a mellékneve Péter. Ez egy bizonyos Simon tímárnál van megszállva, akinek a háza a tenger mellett van. Ő majd megmondja neked, mit kell tenned.« Amint eltávozott az angyal, aki szólt hozzá, előhívta két szolgáját s beosztottjai közül egy istenfélő katonát. Mindent elmondott nekik és elküldte őket Joppéba.
9Másnap pedig, miközben ők úton voltak és a városhoz közeledtek, Péter hat óra tájban fölment a ház tetejére imádkozni. Közben megéhezett és enni akart. Amíg elkészítették neki, elragadtatásba esett. Nyitva látta az eget, és egy edény ereszkedett alá, olyan mint egy nagy lepedő, amelyet négy sarkánál fogva eresztenek le a földre. Mindenféle négylábú, földi csúszómászó és égi madár volt benne. Egy hang így szólt hozzá: »Kelj fel Péter, öld meg és edd!« De Péter azt mondta: »Távol legyen tőlem, Uram, hiszen sohasem ettem semmi közönségeset és tisztátalant.« De a hang újból, másodszor is szólt hozzá: »Amit az Isten tisztává tett, te ne mondd azt közönségesnek.« Ez pedig háromszor történt, azután az edény hirtelen felemelkedett az égbe.

Jn 6,56-69

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított. Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ki az, aki hallgathatja?” Jézus tudta magában, hogy tanítványai zúgolódtak emiatt, azért megkérdezte tőlük: „Ezen botránkoztok-e? Hát, ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, de vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek, és ki fogja elárulni. Aztán így folytatta: „Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele. Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok-e menni?” Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez mennénk? Az örök élet szavai nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”

Szent Epifán és Germán főpapok

Epifán Föníciából származott, zsidó szülőktől. Szülei földművesek voltak. Haláluk után Epifán megismerkedett egy Lucián nevű remetével, megkeresztelkedett és szétosztotta vagyonát a szegények között. Magának csak annyit hagyott meg, hogy belőle szent könyveket vásároljon. Ezután vezeklő életet élt. Hogy meglássa a pusztában élők jámbor életét, Egyiptomba utazott és ott hosszú időt töltött Hilárion idős atya vezetése alatt. A szerzetesi életben nagy tökéletességre tett szert. Isten a csodatevés ajándékával tüntette ki. Sok idő múlva Szalámin városában a terület püspökei érsekválasztásra gyűltek össze. Az egyik sokat szenvedett, jövőbe látó atya tanácsára az éppen Szalaminban tartózkodó Epifánt a templomba hívták, és püspökké választották, felszentelése után a Szentírásban jártas főpap jó intelmekkel vezette lelki nyáját a jó úton, buzgó volt a hitben és erős, irgalommal volt a szegények iránt 403-ban halt meg 115 éves korában és Ciprus szigetén temették el.

Germán főpap Konstantinápolyban született. Atyja az első szenátorok egyike volt, Konstantinosa Pogonátosz császár irigységből megölette, fiát Germánt pedig egyházi szolgálatra rendelte. Szolgálatában olyan szent életet élt, hogy megválasztották Kizipik város püspökévé. Olyan nagy buzgósággal védte az igaz hitet a tévtanítások ellen, hogy száműzetésbe küldték miatta. 715-ben konstantinápolyi pátriárkának választották meg. Ebben a hivatásában a képrombolás tévtanítása ellen küzdött nagy buzgósággal. Miatta sok szenvedést kellett elviselnie, pátriárkái székétől is megfosztották, utolsó éveit a Khora kolostorban élte le, ahol 740-ben meghalt. Eletében Isten a jövőbelátás ajándékával tisztelte meg. Halála után is sok csoda történt közbenjárására.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!