Tamás apostol vasárnapján a Görögkatolikus Metropólia a papi hivatás által megérintett papnövendékeket ünnepelte: az esti vecsernye keretében nyolc papnövendék részesült a kisebb rendekben. A három egyházmegye növendékei a papság felé vezető úton újabb fontos mérföldkőhöz érkeztek: alszerpappá avatták őket főpásztoraik.
A szertartáson a három görögkatolikus főpásztor a saját egyházmegyéjéből származó fiataloknak adta fel a kisebb rendet. Az ünnepi vecsernyén, melyet dr. Dobos András szemináriumi rektor vezetett, a szónok Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya volt, aki a feltámadt Krisztus és a hitetlennek nevezett Tamás apostol találkozásán keresztül világított rá a hivatás lényegére.

Tanításában a metropolita emlékeztetett: ahogy a zárt ajtó sem volt akadály a feltámadt Krisztus számára, úgy a mi belső bezárkózásunkat és félelmeinket is csak Ő tudja feloldani. Az apostolok félelemből zárták be az ajtót, mert a jövő bizonytalanságától tartottak.

„Amikor félünk, a jövő rossz dolgaitól félünk. Holott ennek a félelemnek nincs oka, hiszen maga az Úr lép be, és közöttünk marad. Bármi is történik, Jézus Krisztus köztünk marad” – hangsúlyozta a főpásztor.

Érsek atya párhuzamot vont Tamás apostol meggyőződése és a papi hivatás között. Kiemelte, hogy Krisztus nem hosszas győzködéssel, hanem jelenlétével és az érintés lehetőségével törte át Tamás konokságát. A nyolc fiatalember mostani avatása is egy ilyen szent érintés: az alszerpapi köntös és az orárion felöltése Isten ölelő karjait jelképezi.

Emlékeztetett arra is: bár a hivatás indulásakor átélhet az ember rendkívüli, „ajtót áttörő” pillanatokat, a papi élet nagy része mégis a halk kopogtatásról szól. A mindennapok feladata az Isten szavára való állandó odafigyelés, és a szív nyitva tartása, hogy az Úr „ki-be járhasson” rajta keresztül másokhoz is.

Fülöp atya útravalóul azt kérte az új alszerpapoktól, hogy őrizzék meg az „első csók” tisztaságát, amellyel most a szent ruhát illették, és soha ne hagyják, hogy a szolgálat rutinná váljon. Minden szertartást azzal a megrendültséggel végezzenek, amellyel Tamás borult le az Úr előtt: „Én Uram, én Istenem!”

Az alszerpapi (szubdiakónusi) rend az egyik fontos lépcsőfok a papság felé vezető úton, ahol a növendék már tényleges liturgikus szerepet vállal az oltár körüli szolgálatban. Ez a pillanat nemcsak a személyes fejlődésük, hanem a közösség számára is megerősítés: a nyolc új alszerpap a hivatás folytonosságának jele.
Újonnan avatott alszerpapok:
|
Név |
Évfolyam |
Egyházmegye |
|
Nagy Tamás |
IV. évf. |
Hajdúdorogi Főegyházmegye |
|
Sajtos László |
IV. évf. |
Hajdúdorogi Főegyházmegye |
|
Pipoly Patrik |
IV. évf. |
Miskolci Egyházmegye |
|
Mikita Marcell |
V. évf. |
Miskolci Egyházmegye |
|
Mikita Gábor |
V. évf. |
Miskolci Egyházmegye |
|
Kocsis Balázs |
IV. évf. |
Nyíregyházi Egyházmegye |
|
Fazekas Márton |
IV. évf. |
Nyíregyházi Egyházmegye |
|
Nászta Ferenc |
IV. évf. |
Nyíregyházi Egyházmegye |
Szerző és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye





| H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
|---|---|---|---|---|---|---|
|
1 |
2 |
3 | ||||
|
4 |
5 | 6 | 7 | 8 |
9 | 10 |
11 | 12 | 13 | 14 | 15 |
16 | 17 |
18 | 19 |
20 |
21 | 22 |
23 | 24 |
25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 |
31 |