Isten éltessen, Keresztelő Szent János!

Nagyon meleg van. Ülj le mellém, valamit mondok, szomjas vagy látom egy üveg bort kibontok...

Ja bocs, persze, Te bort és részegítő italt nem iszol (Lk1,15) Akkor egy pohár víz, jéggel esetleg?

Isten éltessen a születésnapodon, és arra gondoltam, hogy valami értékes ajándékkal készülök, a legértékesebbel: időt ajándékozok neked.

Beszélgessünk. Annyi kérdés foglalkoztat, amelyekben Te biztos jó tanácsokat adsz.

Jánosom, Te hogyan viselted a terhet, mikor elmesélték születésed történetét és szembesültél az Isten nagy terveivel? Mennyire nyomasztott annak a súlya, honnan volt erőd, hogy képesnek érezd magad arra, hogy megvalósítsd azt? Néha ugye Te is kétkedtél magadban? Gondolom ezért imádkoztál és böjtöltél annyit. A rendszeres ima mutatja a Mindenható tervének nagyszerűségét, a böjt pedig megerősít benne.

Bevallom én az Úr kisebb terveivel is nehezen birkózom. Néha azzal az ürüggyel keresek kibúvót, hogy az nem is olyan fontos az, máskor gyengeségemre hivatkozva el se kezdem azokat. Sokszor tűnik nehéznek az áldás: mert lehetőség és kötelesség, ajándék és teher egyszerre. Te ezt a kettőséget olyan jól megélted. Ugye ebben is kérhetem a segítségedet?

Jánosom! Idős szüleiddel sok konfliktusod volt? Zakariás és Erzsébet, hogyan nevelt téged?  Kemény szülők voltak, s ez kellett neked, hogy így haladjál előre? De biztos, hogy irgalmat és jóságot is kaptál tőlük, hogy a szabadságban felismerd belső elköteleződés szépségét. Mindkettőre szükség van, és személyre szabottan a helyes arányokat kell megtalálni,

Nem érezted néha a böjtölésben, hogy felesleges? Én gyakran azt érzem, egyszerűbb, könnyebb feladni. Te sohase fáradtál bele? Ugye néha Te is kiakadtál? Neked honnan volt az erő, hogy mégis folytasd? Nehéz manapság a könnyű sikerek vonzó világában, hosszú, hűséges, kitartó életet élni. nehéz a valódi értékek mentén kitartani. Példád inspirál, erőt meríthetek belőle.

Jánosom, Te barátja voltál Jézusnak?

Barát, aki szolgálva szeret, a barát, aki előre viszi, segíti barátját.

Barát, aki mert kisebbedni (Jn3,30), ha annak van az ideje.

Barát, aki saruszíjat is mer kioldani. (Lk3,16)

Gondolom ezt is hivatásnak tekintetted. A barátság is istentől kapott hivatás. Nekem is hivatástudattal kellene tekintenem azokra, akiket mellém rendelt az Isten. Hivatástudattal, melyet erősíthetnek vagy éppen gyöngíthetnek érzések vagy események, de stabil, elszakíthatatlan kötelék az életben.

Jánosom, beszélj nekem még az igazságról is! Ugye az nem relatív, s nem változik korokkal és uralkodókkal? Az igazság mértéke ugye nem a többség véleménye? Jó lenne, ha itt lennél velünk, mert ma is kellenének olyan bátor emberek, akik a igazat igaznak, a bűnt bűnnek merik nevezni, még akkor is, ha kudarcra, ha fejvesztésre is lesznek ítélve. Prófétákra vár ez a világ, mert összezavar minket ez a sok fajta igazságnak beállított érdek.

Te megmutattad, hogy az igazság szabaddá tesz. Szabaddá Heródesektől, szabaddá mások véleményétől. Te szabad voltál akkor is mikor Heródes rabja voltál, mert nem kötöttek meg érzések, bűnök, megfelelési kényszerek. De rab volt Heródes, akit megkötöztek vágyai, érzései, megfelelési kényszer és bűnei.

Szöveg: Szabó Tamás, fotó: Zadubenszki Norbert

Nyíregyházi Egyházmegye