Közös felelősség, krisztusi jutalom: esküt tettek a szabolcsveresmarti egyházközségi képviselők

A vasárnapi liturgiát Szocska A. Ábel megyéspüspök celebrálta, aki mellett Szabó Csaba Péter helyi parókus végzett szolgálatot. Az ünnep fényét emelte, hogy a templomot megtöltötte a közösség, akik között az anyaegyházközség és a filiák hívei is jelen voltak.

A püspök atya prédikációjában a nap evangéliumi szakaszára, a szamariai asszony és Jézus találkozására építette gondolatait, párhuzamot vonva a bibliai történet és a mai ember hivatása, áldozatvállalása között.

A szamariai asszony a Krisztussal való találkozás hatására a városba ment és a kútnál hagyta korsóját, mintegy belefeledkezve mind abba, amit kapott a Mestertől.

„De az asszony nem feledékeny volt, hanem felismerte: Jézus megadta azt az élő vizet, amely már betöltötte az ő életét” – fogalmazott a főpásztor.

A tanítás rávilágított arra, hogy Krisztus követése gyakran lemondással jár, ám ez a lemondás sosem marad viszonzatlan. A püspök atya kiemelte az édesanyák áldozatvállalását és a papi hivatást is, mint olyan életutakat, ahol a világi dolgok elhagyása után Krisztus valami „többet és értékesebbet” ad vissza. Ez az üzenet különösen aktuális volt az új képviselőtestületi tagok számára, akik szintén idejüket és energiájukat áldozzák fel a közösségért.

A prédikáció során elhangzott egy történet, amely az önzetlen adakozás lényegét világította meg. A megyéspüspök rámutatott: Isten nem a mennyiséget, hanem a szándékot nézi.

„Isten megszánja, megjutalmazza és megvigasztalja azt az embert, aki abból a kevésből, amije van, tud neki adni. Krisztus a jelenlévő képviselő-testületi tagoktól is kérdezi: Te mit tudsz nekem adni? Készen állsz-e arra, hogy az életedből egy keveset odaajándékozz Krisztusnak?”

A tanítás záró részében a bűnbánat fontossága került előtérbe. Egy tanulságos példázaton keresztül Ábel atya rávilágított, hogy sem a hősies áldozat, sem a jótékony élet nem ér fel az őszinte bűnbánat értékével. Az Isten előtt legkedvesebb ajándék ugyanis a bűnbánó ember könnye, amely a szív valódi megnyílását jelzi.

A parókia tanácsadó testülete közös eskütétele után köszöntések következtek. Csaba atya és az új képviselőtestület tagjai is kifejezték köszönetüket a püspöki látogatásért és a megerősítő szavakért. A képviselők nevében felszólaló hangsúlyozta, hogy a közösség bizalmát és a püspöki áldást munkájuk során iránymutatásnak tekintik.

Az ünnepi alkalom nem ért véget a templom falai között: a szertartást hagyományos antidór osztás követte, majd a közösség agapén vett részt, ahol kötetlen formában folytatódhatott az ünneplés és a testvéri beszélgetés.

Szerző és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye