PANNÓNIA KÁVÉHÁZ
Égi tárcsázás: a vasárnapi 9 és 11
Néha a legegyszerűbb számjátékok világítanak rá arra, hogy a templom kapuja nemcsak egy épület bejárata, hanem a legbiztosabb menekülőút a lélek számára. Juhászné Szabó Erika írását olvashatják.
Egyik szombat délután, a gyónást követően még a templomban maradtam pár szóra a parókus atyával. Bár pontosan tudtam a másnapi rendet – hiszen a 11 órai liturgián magam is ott vagyok –, mégis valami belső késztetéstől vezérelve rákérdeztem:
– Atya, akkor holnap is 9 11?
– Igen, természetesen – felelte mosolyogva.
Ekkor hasított belém a felismerés, és játékosan megjegyeztem:
– Értetted, atyám? 9 11... épp, mint az amerikai segélyhívószám!
Jót nevettünk a párhuzamon, de a derültség után hamar elcsendesedtünk. Elgondolkodtunk azon, hogy ez a véletlen egybeesés valójában milyen mély igazságot rejt. Mert mi is a Szent Liturgia, ha nem a lélek legfontosabb segélyhívása? Amikor tárcsázzuk a Teremtőt, Ő nem egy távoli központból, hanem a szívünk legmélyéről válaszol, bárhol is akadtunk el az élet sűrűjében.
A világban sokszor érezzük úgy, hogy összecsapnak a fejünk felett a hullámok, és szükségünk van egy azonnali kapaszkodóra. A liturgia pont ilyen: egy „forródrót” az Ég felé, ahol nem foglaltat jelez a vonal, és ahol nem gépi hang válaszol. Isten azonban nemcsak várja a hívásunkat, hanem a harangszóval Ő maga is keres minket: a liturgia az Ő visszahívása, amellyel magához szólít az Igében és a szentségekben.
Megállapítottuk, hogy bár a világban a 911 a bajbajutottak száma, nálunk a vasárnapi 9 és 11 óra a remény és a gyógyulás időpontja. Ez az a két óra vasárnap, amikor a mi segélykiáltásunk és az Ő hívó szava találkozik. Itt tudhatjuk: bármilyen vihar dúljon is odakint, meghallgatásra találunk, és a lelkünk „elsősegélyben” részesül.
A liturgiák során nemcsak mi kapunk segítséget, hanem választ is adunk Isten hívására, befogadva azt a békét, amire a hétköznapokban annyira szükségünk van.
Azóta minden vasárnap reggel eszembe jut, hogy nálunk 9-kor és 11-kor kezdődik a „lelki segélyszolgálat”, ahol Isten mindig felveszi a kagylót. Ő várja a hívásunkat, de a harangszóval Ő maga is keres minket – így az órára nézve már nemcsak időpontokat látok, hanem egy hívást, amit érdemes minden héten fogadni.
Juhászné Szabó Erika
