Templombúcsú és parókusi beiktatás Napkoron

A jeles napra egybegyűltek a Szent Liturgia kezdetén tanúi lehettek annak, ahogyan Mosolygó Tamás parókus atya szimbolikusan átvette az egyházközség kulcsait, elfogadván a feladatot, hogy hivatalosan is a napkori hívek lelkiatyja legyen.

Kanyó Árpád leveleki esperes ünnepi szentbeszédében a 103. zsoltárt felidézve arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy a parókus enyhe szellőként, finom módon is eljuttathatja Isten üzenetét a rábízottaknak, de ha kell, akkor „szélvészként” és „égető tűzként” közvetíti az üdvösségre való meghívást.

Esperes úr a napi evangéliumi szakaszra visszautalva, a vérfolyásos asszony példáját említve pedig arról is szót ejtett, hogy a mai világ a nem valós problémákat hajlamos felnagyítani, miközben a valós gondokat a szőnyeg alá söpri. Arra bátorította a híveket, hogy legyen problématudatuk, valamint, hogy a jövőben új papjukkal együttműködve keressék majd a megoldásokat közösségük valós problémáira.

Mosolygó Tamás atya szolgáló lélekkel fogadta el új küldetését, és minden jel arra mutat, hogy hamar megtalálta az utat a napkori görögkatolikusok szíve felé. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a szertartás végén hosszasan sorolta mindazokat, akik segítséget nyújtottak a közösen megélt ünnep előkészítésében.

Hálatelt szívvel és a jövőben bizakodva kérjük Szent Mihály arkangyal közbenjárását, hogy Tamás atya vezetésével a napkori görögkatolikus egyházközség közössége olyan erővé válhasson, mely egyszerre szolgál tagjainak védőhálóként és támfalként a hitet megpróbáló időkben.

Szöveg és fotó: Rubóczkiné Kiss Hajnalka / Napkori Görögkatolikus Egyházközség

Nyíregyházi Egyházmegye