Kárpátalja anno: pászkaszentelés Tiszabökényben

„Szentséges Pászka lőn ma nekünk kinyilvánítva: az új és Szent Pászka. Titokteljes legtiszteltebb Pászka. Pászka, a Megváltó Krisztus. Szeplőtelen Pászka. Nagy Pászka, a hívők Pászkája. A Paradicsom ajtaját megnyitó Pászka. És minden hívőt megszentelő Pászka!” – éneklik a húsvéti sztihirát a görögkatolikus templomokban. 

Noha a szovjet érában a kommunista vezetők mindent elkövettek, hogy kiirtsák az emberek szívéből az Istenbe vetett hitet, s a keresztény hagyományoknak írmagja se maradjon, ez nem sikerült. Bezárhatták a templomokat, elhurcolhatták az egyház vezetőit, pravoszláv papokat állíthattak a görögkatolikus közösségek élére, a hívekben mégis tovább élt az őseiktől örökölt hit, s szokásaikat is megőrizték.

Ezek egyike a húsvétvasárnapi pászkaszentelés. Sokat mesélhetnének az idősek arról az időszakról, amikor csak titokban vagy a temetőben szentelhették meg hajnalban a húsvéti eledelt, a pászkát.

A családok nagy, virágokkal feldíszített kosarakban vitték el a szentelésre a szépen összekészített és hímzett terítővel letakart étket: a böjti időszakban füstölt sonkát, kolbászt, a hagymahéjjal festett vagy viasszal írt hímes tojásokat, a kemencében sütött, kereszttel díszített pászkát, a vajból formázott bárányt, a reszelt tormát, a sajátosan húsvéti eledelt, a tejből és tojásból főzött sárgatúrót. A kosár mellé külön kancsóban odakészítették a házi bort.

Szokás szerint a szent liturgia végén, az amboni ima után a pap először megtömjénezte, majd szenteltvízzel hintette meg a hozott eledeleket.

Hajdúdorogon a szertartásról hazatérve a ház első két sarkához érintették hozzá a pászkakosarat, hogy megóvják a bajtól az ott élőket.

A család húsvétvasárnap nem reggelizett, a megszentelt pászka volt az első étkük. Egyes helyeken a családfő annyi szeletre vágta fel a hímes tojást, ahány tagja volt a családnak. Máshol a pászkát érintette hozzá a családtagok homlokához, miközben a következőt mondta: „Úgy éljél, mint ez a pászka!”

A pászka utolsó morzsáját is nagy becsben tartották, nem dobták ki, vagy adták a jószágnak, hanem elégették.

„Föltámadás napja van! Világosodjunk föl ezen ünnepéllyel, és egymást, mint testvérek, öleljük! A föltámadás által gyűlölőinknek is bocsássunk meg, és így énekeljünk: Föltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott!”

Forrás: Marosi Anita/Kárpátalja.ma, fotó: Polyákné Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye