A máriapócsi fatemplom címünnepe: Urunk mennybemenetele
Május 25-én délután a Paraklisz, a Szent Liturgia és a Vecsernye „átköltözött” a kápolnába Máriapócson. A bazilita szerzetesek szépen ápolt kertjébe vonult az a kb. ötven-hatvan hívő, akik a fatemplom búcsúját ünnepelték. A kegyhelyen szolgáló papok mindegyike, s a szerzetes atyák is jelen voltak. Orosz István atya prédikált, hangsúlyozva, hogy „nem felejthetjük el, honnan indult Pócs története, de azt sem, honnan indul és hová tart a mi személyes életünk.”
Beszélt arról is, hogy Áldozócsütörtök kettős érzelmet ébreszt: egyfelől kicsit szomorkás. Ahogyan általában az elválások. És hiányzik a „Feltámadt Krisztus!” éneklése is. Másfelől azonban lelkesek lehetünk, mert most derül ki, hogy csak a szánkat érte ez a mondat, vagy a szívünkbe, az életünkbe is beépült az elmúlt 40 napban. Hogyan befolyásol bennünket a továbbiakban a feltámadás ténye…
Háromszoros körmenettel zárult a szertartás, amelynek igen megható pillanata volt az utolsó evangélium elhangzása. Ezt Erdei József atya olvasta, aki közel jár a 90. életévéhez.
Jól illusztrálja a hangulatot, hogy a miroválást követően még sokan maradtak kicsit beszélgetni. Hiszen ez igazán családias, olyan „nagyon pócsi” ünnep volt.
Nyíregyházi Egyházmegye





| H | K | SZ | CS | P | SZ | V | 
|---|---|---|---|---|---|---|
| 
 1  | 
 2  | |||||
3  | 4  | 
 5  | 6  | 
 7  | 
 8  | 
 9  | 
10  | 11  | 12  | 13  | 
 14  | 
 15  | 
 16  | 
| 
 17  | 18  | 19  | 20  | 21  | 
 22  | 23  | 
24  | 25  | 26  | 27  | 28  | 29  | 30  |